Kopecky Ferenc

(1911-1978)

Dolnji-Miholjacon (Horvátország) született erdész családban, Zalaegerszegen érettségizett, Sopronban szerzett erdőmérnöki oklevelet 1949-ben. Koltay György — az első Kossuth-díjas erdész — mellett Budakeszin kezdett foglalkozni a nyárfanemesítés kérdéseivel. 1955-től az Erdészeti Tudományos Intézet sárvári kísérleti állomásának vezetőjeként az intézményt a magyar erdészeti növénynemesítés Európa-szerte elismert kutató bázisává fejlesztette. Nyár témával szerzett kandidátusi fokozatot és az Erdészeti és Faipari Egyetem címzetes docense volt.

Mint nemesítő főleg a gyorsan növő fafajokkal, elsősorban a nyárakkal ért el kimagasló eredményeket. Az I-214’ olasz nyárfa — mely évtizedeken át nagy szerepet játszott nyártelepítéseinkben — honosítása és elterjesztése is nevéhez fűződik. Számos, nagy hozamú nyárfajtát nemesített, illetve szelektált, melyek kiváló gyakorlati értékűeknek bizonyultak (’OP-229’, ’H-381’ stb.). Az akác mutációs és poliploidás nemesítését is ő kezdte meg. Az első erdész nemesítő volt, aki fiziológiailag gyengült polennel való megtermékenyítéssel haploid nyár magoncokat állított elő.

Útmutatásai alapján létesültek országszerte a nyártermesztési irányelvek kidolgozásánál alapul szolgáló nyár fajtagyűjtemények, a populétumok. Behatóan foglalkozott a szaporítóanyagot adó anyatelepek kérdésével. A sárvári nyár törzsanyatelep látta el szelektált anyaggal az ország minden erdőgazdaságát.

Kiemelkedően jó emberi tulajdonságai, szakmai felkészültsége, nyelvismerete, nemzetközi kapcsolatai, közéleti tevékenysége felejthetetlenné teszik életművét. Mintegy 40 tanulmánya mellett a “Korszerű nyárfagazdálkodás” (Bp., 1958) és ’A nyárak nemesítése” (In: A magyar nyárfatermesztés. Szerk.: Keresztesi B., Bp., 1962.) c. nagyobb munkát említjük.

Megkapta a Bedő-díjat, a Fleischmann emlékplakettet, az “Egymillió hektár erdőért” emlékérmet, a Munka Érdemrendet, 2 ízben a Kiváló Dolgozó kitüntetést.

vissza