Mátyás Vilmos

(1911-1986)

A magyar erdészeti nemesítési kutatás kiemelkedő egyénisége, aki építész, történész, geográfus, szak- és szépíró, amatőr költő, fáradhatatlan turista, barlangász is volt. Aradon született székely ember.

Diplomáját 1937-ben nyerte el Sopronban, és rövid kárpátaljai szolgálat után a Görgényi havasokban lett erdőgondnok. Nagyon sok erdőmérnök hallgató sajátította el mellette az erdőhöz való hűséget, szeretetet, fegyelmet és tanulta meg az erdészeti építészet, turizmus, a szépítő erdőművelés alapelveit.

A második világháború után több dunántúli erdőgondnokságon dolgozott, majd megszervezte az ERTI soproni Kutató Állomását. Itt főleg a magvizsgálat, maggazdálkodás témakörének fejlesztőjeként hívta fel magára a figyelmet. Időközben Ráckevén megszervezte az Országos Magvizsgálati Laboratóriumot és magtárolót. Visszakerülve Sopronba, legfőbb munkaköre a magtermelő állományok kialakítása, felvétele és irányítása maradt. Világviszonylatban az elsők között szervezte meg a magtermelő állományok rendszerét lomb- és fenyőállományokra egyaránt, a teljes termesztés, ellenőrzés és szaporítóanyag irányítás, erdészeti génmegőrzés összefüggésében.

Kedvenc kutatási tárgya volt a tölgy. Olyan tölgyrendszertani vizsgálatokat végzett, olyan herbáriumi anyagot állított össze, melyek alapján egész Európában alapvetően hasznosították a tölgyekre vonatkozó nagy életművét. Ki kell emelni, hogy az ökoszisztéma-kutatásokban, a tölgypusztulás vizsgálatában nélkülözhetetlenek az általa feldolgozott és értékelt ökotaxonómiai megállapítások.

Erdei magvak, Erdészeti maggazdálkodási utasítás, Magyarország tölgyei, Soó Rezső hatalmas Synopsisának Tölgy fejezete adják életműve legjavát. Mint geográfust a Biharfüredi kalauz, Csíkszéki tájakon, Arad és a hegyek, de mindenekfölött a négy kiadást, több százezer példányt megért Utazások Erdélyben c. könyvei tették messze földön ismertté.

Rendkívül sokszínű, vasszorgalmú, kiváló egyéniség távozott halálával közülünk.

vissza