Génmegőrzés ex situ ültetvényekben

Mátyás Csaba

NyME - Környezettudományi Intézet

Az eredeti előfordulási helytől távoli, azaz ex situ megőrzésre különböző okokból kerülhet sor. Indokolhatja a megőrzendő populáció helyszíni felújításának nehézsége, valamint a megváltozott környezeti feltételek. Ex situ megőrzést igényelnek általában az idegenhonos fafajok értékes populációi, valamint az őshonos fafajok áttelepített származásai (pl. szlavón tölgy). Mesterséges beavatkozás szükséges azon esetekben is, amikor környezeti kár, így pl. légszennyezés vagy műszaki beavatkozás (pl. útépítés) veszélyezteti a populációt. A Közép-Európában számottevő légszennyezés miatt pl. a Cseh és Német Érchegység pusztuló lucfenyveseit és még fellelhető jegenyefenyőit átfogó program keretében evakuálták kevésbé veszélyeztetett, alacsonyabb tengerszint feletti magasságú ültetvényekbe. Magyarországon a fekete nyárat veszélyeztető genetikai szennyezés tette szükségessé a tisztavérű feketenyár-egyedek felkutatását, összegyűjtését és szintetikus állományokban való elhelyezését.

A nemesítési és szaporítóanyagtermesztési tevékenység során több olyan objektum telepítésére kerül sor, amelyek, ha megszorításokkal is, a génmegőrzés bázisaiként figyelembe veendők. Ezt elsősorban a génmegőrzéssel járó magas költségek és korlátozások indokolják: amennyiben egy más célra telepített objektumban a génmegőrzés valamely részfeladata megvalósul, azt érdemes számításba venni. Ilyen típusú ültetvények a következők:

• utódállományok, azaz ismert származású szaporítóanyagból, a származás génkészletének megőrzése vagy megmentése (evakuálása) érdekében létrehozott faállományok;
• származási kísérletek, azaz nagyobb számú, ismert származásból, statisztikailag értékelhető elrendezésben telepített kísérletek;
• utódvizsgálatok, azaz ismert leszármazású utódnemzedékek ismétléses telepítései;
• klónvizsgálatok, klónkísérletek, azaz azonosított klónok statisztikailag értékelhető elrendezésben telepített ültetvényei;
• magtermesztő ültetvények, azaz azonosított klónokkal, esetleg magoncokkal létrehozott törzsültetvények.

A génmegőrzési célból létrehozott utódállományok esetében a maggyűjtést lehetőség szerint legalább 100 fáról kell végezni. A kiválasztott fák őshonos, természetes eredetű állomány esetén megfelelő távolságban legyenek egymástól (30 - 50 m). Mesterséges eredetű állományok esetében ennek nincs jelentősége. A mintafa kiválasztásnál a fatermesztési szempontok mellett (méret, törzsalak) a populáció megfelelő reprezentáltságát is minél nagyobb mértékben figyelembe kell venni. Az utódállomány területe az 5 ha-t (minimálisan 2 ha-t) haladja meg. Elegyes állomány létrehozása is megengedhető, amennyiben az elegyfaj a fenntartani kívánt génforrás anyagával nem hibridizál és attól könnyen megkülönböztethető.

• Populációt reprezentáló klóngyűjtemény létesítése esetén is a kívánatos szelektálandó egyedszám a legalább 100 fa.
• Az ültetvény kezelése a fafaj erdőművelési tulajdonságaihoz kell igazodjon.