Szombathely

1997.november

Készítette: Kovács Balázs IV. KMH.

A Naprendszerünk harmadik bolygóját, a Földet egy messziről jött idegen látogató gyönyörködve fogadná. Valószínűleg Kék Bolygónak nevezné el, ugyanis az űrből nézve bolygónk túlnyomórészt kék színű. Ez nemcsak a légköri pára, hanem az alatta fekvő hatalmas vízterület következménye. Vajon hogyan alakult ki a maga nemében páratlan vízfelület ? A víz eredete a föld köpenyben kereshető. Több mint 4 milliárd évvel ezelőtt a külső réteg megolvadt. Az olvadék tetején kialakult egy vékony réteg, rajta a vízburok és a légkör. A tűzhányók által kibocsátott gáz nagy mennyiségű vízgőzt is tartalmaz, és a víz valószínűleg így került a felszínre. Ez a vízburok volt az élet bölcsője, a víz az egyetlen, amely nélkül nem létezhet élet.

A víz volt az, ami felemelte az ókori civilizációkat, Egyiptomot, Mezopotámiát, Babilont, Indiát, Kínát. " Kilép medréből, hogy éltesse az embert " olvasható egy óegyiptomi feliraton. Víz, már nem mint létszükségleti elem, hanem mint erőforrás jelenik meg, amely a fejlett mezőgazdaság alapjait jelentette. Az ókori görög bölcselők a négy őselem egyikének tartották a vizet, Thales pedig minden dolog alapjának vélte Az antik görög városállamokban már nyomócsöves vízvezetékek is üzemeltek. A római csatornaépítés színvonalát és a vízellátás működését szabályozó vízjog Európában csak a XIX. sz.-ban ért el azonos szintet. A vízhasználat a múlt században kb. 30-40 l/nap/fő, ma pedig 300 l/nap/fő a legfejlettebb országokban. A régi római főgyűjtő csatorna, a Cloaca Maxima ma is üzemel. Az i.e. 39-ben hozott törvény a vízvezeték- szennyezésért 10000 sestertius pénzbüntetést helyezett kilátásba.

Ezelőtt 1100 évvel hatalmas kiterjedésű mocsarak, lápok, szeszélyes vízjárású, nagy területeket rendszeresen elárasztó folyók fogadták a honfoglaló magyarokat. A Kárpát-medence vizei is " hont foglalók" voltak. Itt a vizek a mentén elsősorban azok a törzsek telepedtek meg, amelyek az őshazában is hasonló természeti viszonyok között éltek. Ezek a magyarok megtanultak harmóniában élni a vizekkel: igazodtak hozzájuk. Halásztak, vadásztak, madarásztak és gyűjtögettek, az ártereken pedig legeltettek.

Még egyszerűbb, vizekbe zárt életet éltek a hatalmas kiterjedésű mocsarak, lápok lakói. Falvaik többnyire elszigeteltek voltak, életükben nagyon sok maradt a nomád elem. Műszaki és technikai szempontból primitív viszonyok között élték egyszerű életüket. Ősi szerszámaikat, módszereiket és gazdálkodási szokásaikat lényegében a XVIII. századig nem változtatták meg. Építkezési módjukban alkalmazkodtak a vizek szeszélyes járásához: vesszőből font házaikat tapasztották. Közlekedésükben ugyancsak igazodtak a vizekhez és a sártengerhez: csónakokat gyártottak, sárhajót építettek, gólyalábon jártak a faluban stb., azaz a meglevő természeti állapotokat elfogadták ,létüket ehhez igazították. Állattartásuk rideg állattartás volt. Halászatuk megőrizte ősi elemeit.

Az édesvízi erőforrások lényeges összetevői a Föld vízrendszerének és nélkülözhetetlen részei minden szárazföldi ökoszisztémának is. Az édesvízi környezet jellemzője a víztani ciklus, beleértve az árvizeket és a szárazságokat is, amelyek néhány területen igen szélsőségesek, és hatásukban drámaiak is lehetnek. A globális éghajlatváltozásnak szintén lehet hatása az édesvízi erőforrásokra , ezek elérhetőségére, azonkívül a tengerszint emelkedésén keresztül fenyegeti az alacsonyan fekvő parti területek és a kis szigetek ökoszisztémáit.

Általános cél, hogy bolygónk minden lakosának elegendő mennyiségű, jó minőségű vizet biztosíthassunk, miközben az ökoszisztémák víztani, biológiai és kémiai funkciói nem változnak, az emberi tevékenységek alkalmazkodnak a természet képességeinek határaihoz és küzdenek a vízzel terjedő járványok ellen. A vízi erőforrások teljes kihasználásához és a szennyezések kivédéséhez új technológiák szükségesek, beleértve az őshonos technológiák tökéletesítését is.

Az édesvízi erőforrások számottevő hiánya, fokozatos pusztulása és súlyos szennyezése a világ sok régiójában, valamint a nem megfelelő emberi tevékenységek túlkapásai a vízi erőforrások integrált tervezését és kezelésmódját követeli meg. Egy ilyen integrációnak mindenfajta egymással kapcsolatban álló édesvízre, beleértve a felszíni és a felszín alatti vizeket is, továbbá a víz mennyiségi és minőségi vonatkozásaira is ki kell terjednie. Fel kell ismerni a vízi erőforrások fejlesztésének multiszektorális természetét összefüggésben a társadalmi- gazdasági fejlődéssel, valamint a vízi erőforrások többcélú hasznosítását vízellátásban és közegészségügyben, a mezőgazdaságban, az iparban, a városi fejlődésben, a vízenergia előállításában, halastavaknál, a szállításban, a pihenésben, az alföldek és a felföldek kezelésében és más tevékenységekben. A racionális vízhasznosítási elképzeléseket a felszín alatti és más potenciális források kifejlesztése végett egyidejű vízmegóvási és veszteség-minimalizálási intézkedésekkel kell párosítani. A szempontok között előnyben kell részesíteni az árvízvédelmet és szabályozást, és ahol szükséges a kiülepedés szabályozását is.

Minden társadalmi és gazdasági tevékenység nagymértékben függ az édesvíz-ellátástól és minőségtől. Sok országnak kell hirtelen vízhiánnyal szembenéznie, ami a gazdasági fejlődésnek is korlátja lehet A vízi erőforrások felmérése, beleértve a potenciális édesvíz források meghatározását is, tartalmazza a forrásoknak, azok nagyságának, vízhozam-függőségének illetve minőségének, valamint ezen erőforrásokra hatást gyakorló emberi tevékenységeknek a folyamatos meghatározását is. Egy ilyen becslés képezi a vizek fenntartható gazdálkodásmódjának és a fejlesztési lehetőségek feltárásának az alapjait is.

A megfelelő minőségű ivóvízellátás és a környezet egészségügy létfontosságú eleme az egészség megőrzése és a szegénység enyhítése miatt. A fejlődő országokban becslések szerint az összes megbetegedések közel 80 százaléka, a halálozások közel egyharmada fertőzött víz fogyasztásából fakad, és átlagban minden személy életének egytizedét valamilyen vízzel kapcsolatos betegség köti le. A Nemzetközi Ivóvízellátás és Közegészségügy Évtized (1981-1990 )célja az volt, hogy 1990-ig biztonságos ivóvíz és közegészségügy jusson az ellátatlan városi és vidéki területeknek. A fejlődő világban még mindig minden harmadik ember számára nem adatott meg az emberi egészség és méltóság ezen két legalapvetőbb feltétele.

A következő évszázad elején a világ lakosságának már több mint a fele városokban fog élni. A vízellátás , a vízhasználat szabályozása különösen a fejlődő országok urbanizálódó régióiban jelent kritikus feladatokat a helyi önkormányzatok számára. A vízi erőforrásokkal való megfelelő gazdálkodás , beleértve a nem fenntartható fogyasztói szokások megszüntetését is, alapvető hatással lehet a szegénység felszámolására és a városi és vidéki szegény rétegek egészségének és életminőségének javítására.

Magyarország éves vízkészletének felső határa annak az éves vízmennyiségnek az összege, amely sokévi átlagban az ország felszínére hullik csapadék alakjában és befolyik az országba a felszíni vízfolyásokban és a felszín alatt.

Az ország területére hulló csapadék 58 milliárd m³/év. Az ország területére lépő vízfolyások vízszállítása évi 114 milliárd m³. A felszín alatt belépő vízmennyiség nem ismert, de a csapadék és a vízfolyásokban belépő mennyiségeknél nagyságrendekkel kisebb. A párolgás évi 52 milliárd m³-t tesz ki, így az országot 120 milliárd m³ víz hagyja el évente.

Közép-Európa legnagyobb és természet-földrajzilag legegységesebb tája a Kárpát-medence. A térség folyói a medenceközpont felé tartanak, s ott a Dunával egyesülve egyetlen helyen , a Vaskapunál hagyják el az egységes rendszert alkotó vízgyűrűt. A Kárpát-medence államai mindenképpen egymásra utaltak , a víz- és vízkészlet-gazdálkodást, mint a vízikörnyezet- védelmet illetően. Hazánk e téren különösen kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen a Duna által érintett 13 ország közül néggyel határos, és vizeinek 97 %-a a határokon túlról érkezik. 66 kisebb - nagyobb folyó lép be a területére, s három lép ki tőlünk. A Zalát és a Marcalt kivéve összes folyónk vízgyűjtőjét országhatár osztja meg.

- Közműolló

A közműolló nyitottságára jellemző, hogy a vezetékes vízellátás 96 %, míg a csatornázás 53 % körül mozog ( európai átlag 80 % ). A nagyobb települések csatornázva vannak (a csatornára való rákötés itt sem 100 %-os , jogilag nem kellően szabályozott ), addig a kisebb községek, falvak folyékony hulladék kezelése nem megoldott. Utóbbi településekre jellemző mind a lakosság, mind az önkormányzatok tőkehiánya, így állami segítség nélkül a csatornázás nem is valósulhat meg. (Ez szükséges is, ugyanis az Európai Unióhoz való csatlakozás feltétele a folyékony hulladék kezelésének megoldása.) A legjobb és legcélszerűbb megoldás az lett volna, ha a vízbekötéssel együtt a csatornázás is megtörténik. Így nem fordulhatna elő, hogy az elhasznált vízmennyiség a többszörösére nőtt, de a szippantott szennyvíz mennyisége nem változott. A szippantott szennyvíz gyakran nem is kerül a tisztítóba, hanem folyóba, árokpartba engedik ki, mert így üzemanyag és elhelyezési költséget takarítanak meg. A szennyvízleürítő helyek is gyakran engedély nélkül üzemelnek. Nálunk 2010-re 66 - 91 %-ra tervezett a csatornázás felfejlesztése. Budapesten a keletkező szennyvizek 20 %-át tisztítják , az országra a 40 %-os arány jellemző. A népesség csupán 20,3 %-ának szennyvízét tisztítja biológiai fokozatú szennyvíztisztító telep. Lemaradásunk a fejlett európai országokhoz képest jelentős , de az intenzív fejlődés jelei már fellelhetők.1996-ban kormányrendelet született Magyarország települési szennyvízelvezetési és tisztítási programjának irányelveiről , elkészült a Magyarországi Szennyvíztisztítási és Elhelyezési Keretterv , nemrég pedig megalakult a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség.

A technológiák fejlődése során csökken a környezet- és ezzel együtt a vízkárosító hatás, csökken a technológiai hulladékok mennyisége, megváltozik anyagi minősége. Ezek a szennyeződések általában a múltban ( néhány évvel, évtizeddel ezelőtt ) keletkeztek egykori ipari tevékenységek helyén, gyakran a véletlen hozza, hogy rábukkanunk. Gyakran régi nagy gyárak területén, néha pl. építmények alatt. A korábbi technológia még nem tekintette veszélyforrásnak, így nem tettek óvintézkedéseket a gyártási hulladékok, vagy pld. az alkalmazott vegyszerek tárolására, kezelésére. A mai gyártási technológiák már sokkal több figyelmet fordítanak erre a problémára, ezért remélhető , hogy szabályszerű üzemeltetésnél ilyen mértékű szennyezésekre már nem kell számítanunk ( haváriák leszámítva ).Elérendő cél a gyárak , üzemeknek az ISO 14001-es szabvány alkalmazása , illetve az Európai Unió 1836/93-as rendelete szerinti rendszer kialakítása , amely a környezetvédelmet a teljes vállalatirányítás szerves részeként kezeli.

- Mezőgazdasági eredetű vízszennyezések

Gyakori mezőgazdasági szennyezés az állattartó telepeken a hígtrágya tárolásából ered ( beleengedik patakokba, trágyatavat hoznak létre, aljzatvédelem nélküli medencékben helyezik el, stb. ). Itt is igaz, ha betartják az előírásokat nem fordulhat elő vízszennyezés. A nem szakszerűen végrehajtott légipermetezés is ronthatja a vízminőséget, elsősorban a felszíni vizekben tehet kárt. (Pl. 1995. évi balatoni angolnapusztulás.) A dögkezelés, dögelhelyezés is megoldásra váró feladat. A kisebb állatokat szinte kivétel nélkül telken, kertek végében ássák el, és csak a nagyobb állatok kerülnek ÁTEV telepekre. A legtöbb dögkút, dögkert nem rendelkezik a szükséges hatósági engedéllyel. Az osztrák határ menti pinkamindszenti dögkútat egy régebben ivóvíznyeréshez használt 40 m mély kútból alakították ki. A környező falvakból is oda hordták az elhullott állatokat. A mintegy 500 m-re lévő ausztriai Heiligenbrunn település ivóvízbázisát is fenyegette (fenyegeti ?) a dögkút és ezért tavaly bezáratták. A felfeszített ajtón még mindig kerülnek bele kisebb állatok. Végleges megoldást a befalazása jelentené.

A hulladéklerakók műszaki védelemmel történő ellátása ( szigetelőrendszer, észlelőkút-hálózat stb.) itthon csak néhány éve előírás a hulladéklerakók létesítésénél. A régi lerakók alatt nincsen, vagy minimális a védelmi rendszer kiépítettsége. A nem megfelelő módon elhelyezett hulladék, még a kommunális hulladékról is komoly vízszennyezést okozhat. Hasonlóan a hátrahagyott ipari szennyeződésekhez itt is egyfajta " időzített bombán ülünk". Az illegális szeméttelepek is súlyos gondot jelentenek ellenőrizhetetlenségük folytán. A nyár folyamán egy Phare CBC programban résztvevő környezet - és vízgazdálkodási iroda számára végeztem egy általános környezetállapot felmérést, Körmend város Kistérségében.A 29 településből mindössze 6 szállíttatja el az európai színvonalat képviselő Müllex Kft. által a szilárd hulladékokat. A többi 23 a ’’települési szemétdombot’’ használja, amely gyakran holtág vagy kavicsbányagödör területén van kialakítva. Gyakran veszélyes hulladékok (pl. akkumulátor, hűtőgép,…) is találhatók a szeméttelepeken. Az önkormányzatokra , mint a település gazdájára hárulna a hulladékkezelés megoldása. A polgármesterek bár tisztában vannak azzal, hogy lerakójuknak nincs engedélye, de amíg nem tesz visszafordíthatatlan károkat a környezetben, és van még területük, ahova ingyen elhelyezhetik a hulladékukat, addig nem kérik az intézményes szemétszállítást.. Amíg a hivatalos tisztviselők is közömbösen viselkednek a környezetvédelem iránt, addig a lakosságtól sem lehet többet elvárni. (Az egyik településen lakossági tiltakozásra nem vezették be a szemétszállítást.)

- Katonai tevékenységből származó szennyeződések

Volt szovjet laktanyák területe erősen szennyezett szerves anyagokkal- elsősorban kerozin, benzin, olaj. Ezeknek kárelhárítása tetemes összegeket emészt fel, ezért legelőször az olyan területek tisztítását kezdték meg, amelyek már a vízellátást is komolyan veszélyeztették. Pl. a sármelléki repülőtér kerozinja a falu kútjaiban 40 cm vastagon jelent meg és a Balatont is veszélyeztette, amikor a kárelhárítási munkákat megkezdték. A talajvíz útjának elzárására sáncfalat építettek, mely csak időleges megoldás lehet, mert a veszélyforrás továbbra is megmaradt. A kárelhárítási munkák 200 - 300 millió Ft-ba kerültek 3 - 4 évvel ezelőtt.

A Kormány 3058/3581/1991. (XII.9.) határozatával elfogadott rövid- és középtávú intézkedési terv környezetvédelmi terv 19. tétele az ivóvízbázisok védelmére vonatkozó célprogram kidolgozását írta elő.

Az ivóvízbázisok védelmével azért kell intézményesen foglalkozni, mert az üzemelő vízbázisok közül 500-nál több sérülékeny földtani környezetben van. Ez azt jelenti, hogy azt a felszín alatti víztartó képződményt, amelyből a lakossághoz eljuttatott vizet kitermelik nem fedi olyan, vizet át nem eresztő földtani képződmény, amely visszatartaná a terepfelszínről leszivárgó szennyező anyagokat. Az ilyen vízbázisok vize védelmi intézkedések nélkül elszennyeződhet, még ha hosszú idő pld. 100 év alatt is. Ezekről a helyekről származik hazánkban a közüzemileg szolgáltatott víz 65 %-a.

A kormány 1995-ben határozatot hozott az ivóvízbázisok védelmére . A vonatkozó célprogram I. szakaszának értelmében az ivóvízbázisok állapotfelvételének előkészítését szolgáló cselekvési program végrehajtására előterjesztést, ezzel egyidejűleg intézkedési tervet kell kidolgozni az állapotfelmérés végrehajtására.

A sérülékeny vízbázisok számbavétele, a diagnosztikai feladatok előzetes meghatározása vízbázisonként. Országunkban összesen 658 db üzemelő sérülékeny ivóvízbázis van. A 658 db vízbázison összesen 3638 db termelő és tartalék kutat és 1384 db észlelőkútat tartalmaz. A vízbázisok évente engedélyezetten 2118500 m3/d ivóvizet termelnek. A vízbázisok közül 146 esik karsztos területre, 54 db partiszűrésű vizet termel, 85 db talajvízre települt és 373 db szolgáltat rétegvizet. A 658 db vízbázis 4708 km² területet foglal le.

Az adatokból is látható, hogy kiemelt jelentősége van a karsztvizeinknek. A közép-dunántúli térségben elhelyezkedő kb. 50 km³ térfogatú tároló Magyarország legjelentősebb karsztvíztárolója. A benne tárolt karsztvízkészlet adja a közép-dunántúli és észak-dunántúli térség ivó-, szociális és iparivíz ellátásának oroszlánrészét és a tárolt készleteinek köszönhetően egyben az ország egyik legfontosabb távlati ivóvízbázisa is.

Ez az ivóvízbázis veszélybe került a térségben található szén- és bauxitbányászat miatt, amely a karsztvízszint csökkentését követelte meg. Ennek maximuma 1987. év vége volt, amikor percenként 183 m³-rel apadt a karsztvízkészlet. A vízügyi hatóságok újraszabályozták a bányászati célra engedélyezhető vízkiemelési kontingenseket, amelyeket szigorúan be is tartattak. A bányabezárásokkal egyidőben a víz árának emelkedése is hozzájárult a karszttározó regenerálódásának megindulásához, amely 2005-2010-ig végbemehet.

Ez év júliusában egy Helsinkiben megrendezett nemzetközi értekezlet témája a határokat átlépő vízfolyások és a nemzetközi tavak védelme és használata volt. Az erről szóló Egyezményt, az úgynevezett Helsinki Konvenciót korábban az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (EGB) Környezet- és Vízügyi Kormányfőtanácsadói Testületének kezdeményezésére a Vízügyi Problémák Munkacsoportja dolgozta ki. A dokumentumot az európai országok többsége, így Magyarország is még 1992 márciusában aláírta Helsinkiben, majd 1996 októberében hatályba lépett. Az aláírók mostani első helsinki konferenciáján összegezték a tennivalókat és az Egyezmény hatályba lépését követő intézkedéseket. Fontos mozzanat, hogy az értekezlet végén elfogadott Helsinki Nyilatkozat kimondja: az aláírók most már elkötelezték magukat a Konvenció teljes végrehajtása mellett. A megállapodást eddig 25 ország és az EU írta alá, s a legtöbbjük már ratifikálta.

A Helsinki Konvenció legfőbb célkitűzése az, hogy a határvizekben érdekelt országok az egyenlőség és a kölcsönösség alapján két- vagy többoldalú megállapodásokban rögzítsék azokat a teendőket, amelyek a felszíni és a felszín alatti vizeket érő, az ökorendszereket károsító, a határokon átterjedő kedvezőtlen hatások, a veszélyes anyagok, a hő- és sugárszennyezések, az ipari, lakossági, mezőgazdasági szennyezések, valamint a nem körültekintő vízhasználat okozta környezetszennyezés megelőzését, ellenőrzését és csökkentését szolgálják.

Az Egyezményt aláíró országok mostani első értekezletén elfogadott Nyilatkozat azért fontos, mert összeurópai szinten valósul meg a vizek és tavak védelme. Az Egyezmény jelentőségét az is növeli, hogy szorosan kapcsolódnak hozzá egyéb megállapodások, így például a Duna védelméről szóló egyezmény, az úgynevezett Szófiai Konvenció, amely ugyan még nincs hatályban, de előbb-utóbb ratifikálják, továbbá a szomszédos országokkal meglévő határvízi megállapodásaink .

Az EGB Környezetpolitikai Bizottsága Vízügyi Munkacsoportján belül Magyarország vállalta a vezető ország szerepét a laboratóriumi minőségbiztosítás és akkreditálás rendjével foglalkozó testületben. Irányítja továbbá annak a szakértői csoportnak a munkáját is, amely az 1999 évi londoni Környezetvédelmi és Egészségügyi Világértekezletre a vizek okozta megbetegedések megelőzésével és visszaszorításával kapcsolatos jogi dokumentumot készíti elő.