A MAGSZÁRMAZÁS, KEZELÉS, TÁROLÁS ÉS CSÍRÁZTATÁS A CÉDRUS ESETÉBEN IS ELSŐRENDŰ KÉRDÉS
Dr. Tóth János
Nizza, Dél- Franciaország
Az atlaszcédrus komolyabb és kiterjedtebb alkalmazásával Magyarországon 1989 óta intenzívebben foglalkozunk. Ez az időpont egybeesik az ország gazdasági, társadalmi átalakulásásával. Nem véletlen az egybeesés, mivel csak ettől az időponttól vált valóra az a lehetőség, hogy ezen tanulmány írója, aki Franciaországban él, ténylegesen át tudja ültetni több mint 30 éves tanulmányainak és kísérleteinek eredményeit régi hazájába, és hogy zökkenőmentesen együtt tudjon dolgozni hazai kollégáival a cédrus fafaj kutatásának területén. Nem kell túlozni, előtte is voltak kapcsolatok az EFE-vel, valamint az ERTI-vel, csak ez sokkal kisebb méretű volt.
Magyarországon az 50-es évek közepe óta már több szakember foglalkozik a cédrus kérdéssel, komoly és értékes tanulmányok láttak napvilágot a különböző erdészeti folyóiratokban. Ezek közül a legfontosabbakat említem meg:
Dr Barabits Elemér (1966) A cédrusokról, Harkai Lajos (1985) A cédrusállományok értékelése és magyarországi telepíthetősége, Kádár József (1986) Az Atlasz cédrus termőhelyhasznosító és tájesztétikai szerepe, Dr Veperdi Gábor (1993) Az Atlasz-cédrus magyarországi honosításáról, Marosi András (1996) Az Atlasz-cédrus fatermésének vizsgálata, Dr Tóth János (1996) A cédrusok magyarországi lehetőségei a francia példa alapján és Nyári László (1997) A cédrusok telepítésének magyarországi lehetőségei.
A megnevezett tanulmányok nagyvonalúan tanácsokat és bizonyos eredményeket adnak az atlaszcédrusra vonatkozóan Magyarországon vagy Franciaországban, de igen kevés adatot találunk a cédrusmagot és annak kezelését, valamint tárolását és csíráztatását illetően Ezt igyekszem most pótolni ezen tanulmányom megjelenésével.
Az Atlaszcédrus származási kérdései
A cédrus a hazai ökológiai viszonyok között úgy 20-25 éves kortól kezd jó minőségű és csíraképes magot adni. Franciaországban is ugyanezt tapasztaltuk. A hazai és kisebb területű állományok már évek óta teremnek tobozokat. Az alábbiakban adjuk a hazai állományokat és azoknak korát 1997 év végére vonatkozóan:
Badacsonyőrs (Veszprém megye) 91 év.
Agostyán (Komárom megye) 42 év.
Neszmély (Komárom megye) 28 év.
Neszmély (Komárom megye) 34 év.
Budafa (Zala megye) 34 év.
Agfalva (Győr-Moson-Sopron megye) 29 év.
Gödöllő (Pest megye) 29 év.
A hét állomány összes területe egy kicsit több mint 5 ha-ra becsülhető. Ebből a badacsonyőrsi idősebb cédrus állomány meghaladja az egy hektárt. Franciaországban a cédrusmagot csak az erre kijelölt állományokban szabad begyűjteni. Az összes kijelölt terület 1364 ha, amely 49 állományt foglal magában. Ez a 49 állomány három földrajzi régióban található. A mediterrán övi, a nyugati és az észak-keleti régió. Maga a mediterrán régió 35 állományból áll, 1313 ha területen. Ide tartozik a híres Mont-Ventoux hegység amely nagy részét teszi ki annak a mediterrán területnek ahol tobozt illetve magot lehet gyűjteni.
A tobozbegyűjtési időszak
A cédrus tobozok teljes megéréséhez két év szükséges de ez három évet érint. Ugyanis a cédrus a többi fenyőkkel ellentétben ősszel virágzik. A megporzás szeptember hónap közepén történik. Ezután a 3-4 cm hosszú hím portokok kiszáradnak, hernyószerűen meggörbülnek és a földre hullanak vagy bizonyos ideig az ágakon maradnak. Az 1-2 cm nagyságú nővirágok mereven felállnak, és csak a következő év tavaszán termékenyülnek meg. A tobozkezdemények ezután rendkívül gyorsan fejlődnek és a második év őszére elérik végleges méretüket, 8 cm hossz és 5 cm átmérő, ekkor egy évesek, és színük még zöld. Októbertől kezdve a zöld szín fokozatosan szürkésbarnára változik. A magok teljes beéréséhez még egy év szükséges. A harmadik év október végétől a tobozok érettek, ekkor a termőpikkelyek, kezdetben lassan majd igen gyorsan felhasadnak és apró réseket képeznek. A toboz alakja zömökebb, érintése puha érzésű és színe sötétebb mint az egy éves tobozoké. Még nem esik szét, ez november közepétől tapasztalható, viszont ebben az állapotban könnyen szétszedhető egy csavaros mozdulattal a tengelyen. Nem szükséges áztatni de viszont egy napos áztatás nagyon megkönnyíti a szétesést.
A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy sokkal könnyebb és praktikusabb az eljárás, ha a tobozokat együtt néhány napig hidegvízben a szabadban hagyjuk, november-december hónapok folyamán, és így ezeket egy hőmérséklet 0 °C alá csökkenésével fagyásnak tesszük ki. A néhány napos fagyás után, még mindig a vízben tartva a tobozokat, ezeket áthelyezzük egy 15-20 °C-os hőérsékletű helységbe. A jeges víz lassúolvadása folyamán a tobozok önmaguktól szétesnek. A magok minőségét a fagy nem károsítja, a csirázási képességét pedig inkább növeli.
A magok kezelése
A cédrus magok igen kényes struktúrával rendelkeznek, és különösen átfekvőek. A magokat szárnyukkal együtt hagyhatjuk, így elkerüljük a kis gyantazacskók valamint a burkolóréteg (tegümant) megsérülését. Ha rövidesen akarunk vetni, akkor a magokat 6 hétig előcsíráztatási kezelésének vetjük alá, ami azt jelenti, hogy ezeket nedves homokban vagy tőzegben + 4 °C hőmérsékleten tároljuk. Már a negyedik héten találni fogunk csírázott magokat, ezeket külön vesszük és -2 °C hőmérsékleten tároljuk. Ez a hőmérséklet megállítja a gyököcskék továbbfejlődését. Így az összes csírázott magok, amikor ezeket a -2 °C-ról egy magasabb hőmérsékletre tesszük (15-20 °C) egyszerre indulnak meg, folytatják a csírázást és a fejlődésük igen gyors fog lenni. Ezzel az eljárással elkerüljük azt hogy a magok a hideg vagy meleg ágyakban 3-4 vagy még több hónapik csírázzanak. Az előny az is, hogy így minden mag csírázni fog és nem lesz magveszteség azzal, hogy 4-5 magot teszünk a fólia konténerekbe. Hozzá tesszük azt is, hogy a -2 °C hőmérsékleten a kis néhány milliméteres gyököcskékkel rendelkező magok, eltarthatók kb. 6 hónapig. Ezen idő után a merisztéma csúcsa megfeketedik és nem fogja a csírázást illetve a gyököcske növekedését tovább folytatni.
Csíráztatás.
A magokat már a csíráztatás előtt metszési próbával vizsgáljuk, hogy megállapítsuk az élő magok százalékos arányát. Az egészséges mag fehér vagy gyengén citrom színű amikor még átfekvő, és zöld színű az átfekvés eltávolítása után. Ezután a vetés előtt csírázási kísérletet végzünk, ami azt jelenti, hogy legalább 100 magot, ha lehetséges többszöri ismétléssel nedves anyagon (homok, tőzeg) tartunk + 4 °C hőmérsékleten 4 hétig de ha lehetséges inkább 6 hétig. A laboratóriumokban ez az eljárás a kis "Petri" nevű csíráztató lapos csészealjban elhelyezett itatóspapíron történnék víz hozzáadásával és a nedvesség állandó fenntartásával. Ez utóbbi elég nehéz dolog mivel a munkaszüneti napok miatt sokszor hiányzik a víz. Ennek kiküszöbölésére saját labortóriunkban egy csírázási dobozt készítettünk, állandó vízellátással.
Magtárolás
A magok több éves tárolása is lehetséges a cédrusmag kényessége ellenére, de ezen esetben ezek víztartalmát 10 % alá kell csökkenteni szárítással és vantilázással. Így a kiszárított magokat -15 °C hőmérsékleten légmentes vagy igen kevés levegőt tartalmazó zárt dobozokban, igen kevés csírázási veszteséggel 2-3 évig eltarthatjuk. Természetes ezen tárolás után a magokat ismét sztratifikálásnak vetjük alá nedves homokban vagy tőzegen + 4 °C hőmérsékleten 4-6 hét időtartalommal. Ismételjük, hogy a cédrusmag átfekvő, ezért kell ezt a műveletet elvégezni.
Kisebb mennyiségű magot lyofilizálással (mint a kávét, vagy a tejport) sokkal hosszabb ideig is eltarthatjuk (5-6 év). A lyofilizálás lényege, hogy egy elektromos fűtésű acéllapon a fagyasztott magokat szárítjuk 20-25 °C hőmérsékleten légmentes térben. A jéggel burkolt magok a légmentes térben, a megnevezett hőmérsékleten, szublimáláson mennek át, ami azt jelenti, hogy a jég gázzá alakul át közvetlenül a folyékony állapot közbejövetele nélkül. Ezen eljárással a víztartalmát 3 %-ra tudjuk csökkenteni. Ez a vízmennyiség a minimális, ami az embrionális magcentrumnak feltétlenül szükséges. A magokat a szárítás után légmentes zacskókban kell tárolni, - 15 °C hőmérsékleten. Az eljárás jó eredményt ad, kis mennyiségű mag kezelésére alkalmas, de elég költséges, számításba véve a készülék vásárlási árát is.
A fent lévő fénykép mutatja és ábrázolja az alsó képen látható PCV-ből készült doboz felső részét, mely egy réteg vattával van betakarva és vízzel teleszívva. A vatta tartósabban megtartja a felszívott vizet mint az itatóspapír. A vattás doboztető 100 magot tartalmaz melyből 2 nap alatt már 68 kicsírázott. Ez a jó eredmény a 6 hetes + 4°C-os nedves kezelésnek köszönhető.
Az alsó fénykép mutatja az általunk készített próbacsíráztatási dobozt, teljes egészében, állandó vízellátással. A doboz PCV átlátszó anyagból készült, 6 cm magas és 1,5 l. vizet tartalmaz, mely 4-6 hétig elég a csírázás biztosítására. De viszont ajánlatos ezen idő alatt a vizet legalább kétszer cserélni az oxigénellátás céljából és hogy elkerüljük a fertőzöttséget.
Ez a doboz közvetlenül a laboratóriumba helyezhető kb. 20 °C hőmérsékletre. A beázott vatta melyen a magok elhelyezkednek a doboz felső részét képezi szegéllyel, és két nagy lyukkal, melyekben 2 széles vatta sáv a vízbe merül és összeköttetést képez a felső vatta réteggel. Több mint 10 éves gyakorlataink alapján ez a módszer igen jó eredményt adott.
Részletesebben vizsgálva ezt a képet láthatjuk, hogy ez a megoldás nem csak a kis csíranövények fejlődését engedi meg minden tápanyag hozzáadása nélkül de lehetővé teszi a teljes fejlődését egészen a sziklevelek megjelenéséig. A vízen kívül a tápanyag ellátást a magban lévő tartalék biztosítja. Ez a tartalék tápanyag a szikleveleken keresztül használódik fel. Mikor ez elfogy akkor a sziklevelek az üres burkoló réteget lerúgják a növekedés folyamán.
A fénykép azt mutatja, hogy a 100 magból 95 csírázott és kifejlődött.
Egy következő tanulmány a csemetenevelés és az erdősítést fogja tárgyalni.