A cédrusok engem éppúgy, mint sok más erdész kollégát nemcsak szakmailag, hanem érzelmileg is megfogtak. Ezeket a gondolatokat a legjobban kifejezve W. O. Bührich és H.-J. von Maydell – nek a W. Ridder: “Die Bedeutung der Zeder für die Forst- und Holzwirtschaft Nordafrikas” c. kismonográfiájához írt előszavában találtam meg. A következőket írják:

“A cédrus egy különleges fa. Ez nyilvánvalóan egy szubjektív, emocionális vélemény. Az ember az, aki először mércéket állít fel és ettől függ, hogy milyen nézőpontból vizsgálja meg a dolgokat. Itt kerül szóba az erdő- és fagazdaság álláspontja, amely szerint a cédrus nem egyszerűen csak egy a világ mintegy 30000 fafaja közül. Számára a cédrus maga a történelem, a fagazdaság történelme, hiszen a cédrus egyaránt kapcsolatban volt a főníciai hajózással és kereskedelemmel; de Salamon király nagyratörő jeruzsálemi terveivel is. Különösen érintette a cédrust az emberi erdőpusztítás, másrészről viszont olyan tulajdonságokat mutat, amelyek képessé teszik arra, hogy rendkívül nehéz környezeti feltételek között is fennmaradjon.

A jelenleg érvényes fafajmegválasztási útmutató szerint ezen a termőhelyen az alábbi fafajok alkalmazhatók:

Nyári szárazságra erősen hajlamos, kontinentális éghajlat, gyenge mediterrán behatással, amit a Walter-féle klímadiagram kétcsúcsú csapadék görbéje jelez.

Mélyforgatás után simítózás, majd 2/0 FF csemete ültetése 2,50 x 0,60 m-es hálózatba. Ezt követően nyolc, közel egyenlő területű parcellát jelöltünk ki, egyenként kb. 0,25 ha területtel, melyekbe az alábbi atlaszcédrus kezeléseket helyeztük el:

a 2 éves burkolt gyökerű cédrus csemeték Vénusz Tibortól és Császár Károlytól származnak, az egy éves burkolt, valamint az egy és két éves szabad gyökerűek saját nevelésűek voltak; a cédrus csemetéket a fekete fenyő csemeték közé kézzel ásott gödörbe ültettük 1998. tavaszán; a kísérleti többletköltségeket az ÁESZ az erdőtelepítési célcsoportos keretből fedezte.

A francia vizsgálatok szerint mind az atlasz, mid a libanoni cédrus szárazságtűrése rendkívül nagy (1. táblázat és 6. ábra). Magyarországon, ahol a száraz termőhelyek nagy területen fordulnak elő és különösen jellemzőek a Duna-Tisza közi homokhátra, a cédrusoknak ezt a tulajdonságát nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Egyébként ezzel nagyjából egyidőben létrehoztunk a Tanulmányi Erdőgazdaság segítségével Sopron-Dudleszben és Nagylozson is egy-egy kísérleti ültetvényt, melyek tudatosan, szintén rendkívül gyenge termőhelyen vannak. További kísérleti parcellák létrehozása lenne kívánatos a Nyírségben és a Veszprém – környéki kopárokon is.

A hazai szakirodalomban egyébként csak két helyen, Kádár József egykori tudományos diákköri dolgozatában, valamint Harkai Lajosnak, az Erdészeti Kutatások 1985. évi számában megjelent írásában találkoztam arra vonatkozó megállapítással, hogy milyen termőhelyeken jöhet szóba az atlaszcédrus telepítése Magyarországon. Kádár J. az atlaszcédrus telepíthetőségét növényföldrajzi és klimatológiai összehasonlító vizsgálatokkal állapította meg és a molyhostölgyes karszterdők, karsztbokorerdők előfordulási területére tette, tehát hegy- és dombvidékeinket tartotta alkalmasnak a cédrusok ültetésére. Mindenekelőtt Dijon klímáját vette alapul és a hozzá hasonló klímájú magyarországi területeken tartja lehetségesnek az atlaszcédrus telepítést.

Ez a megközelítés alapvetően hibás, mert Franciaországban szinte csak délen vannak nagy kiterjedésű mesterséges – és immár természetesen felújuló - atlaszcédrus állományok. Dijon magasságában úgyszólván csak parkokban fordul elő. Megfigyelve Dijon Walter-féle klímadiagramját (2. sz. ábra), azonnal láthatjuk, hogy az nem cseres-molyhos tölgyes klímát mutat, hanem egy kitűnő bükkös klímát, amit személyes tapasztalataimmal is meg tudok erősíteni.

Harkai L. szintén hegy- és dombvidéki erdőtalajokon látta értelmét a cédrus telepítéseknek: “ főleg lösz talajon, sziklás váztalajon, sekély rendzinán és meszes talajokon lehet a jövőben nagy szerepe. Érdemes a kopárokon is kísérletezni, ahol a hajtások jobban beérnek, és így már fiatalon a fagynak jobban ellent tudnának állni a csemeték. … Nálunk főleg a molyhos-cseres-tölgyes és a virágos kőrises kopárok betelepítésében lehetne jól hasznosítani.”

Ezt összevetve Kecskemét (1. sz. ábra), Szeged (4. sz. ábra) és Veszprém (5. sz. ábra) klímadiagramjaival, a hasonlóság – különösen a nyári szárazság és az éves csapadék mennyiség tekintetében – szembeötlő. Ezeken a rendkívül száraz termőhelyeken az atlaszcédrus – de valószínűleg a libanoni cédrus is – valós alternatívát jelenthet az erdőtelepítésekben az erdei- és a fekete fenyővel szemben. Azonban semmiképpen sem a természetes molyhos tölgyes, virágos kőrises erdőtársulások felváltásában kell gondolkozni, hanem erdőtelepítésben vagy az előbbiek degradált termőhelyén, előerdőként való alkalmazásban.

5. sz. ábra. Veszprém Walter-féle klímadiagramja

A mediterrán régióban, különösen Dél-Franciaországban, az atlaszcédrus szárazságtűrését használják ki a kopár területek újrafásítása során. Aussenac, G. (1992) vizsgálatai kimutatták, hogy míg a fekete fenyő és az erdei fenyő már –1,6 Mpa vízhiánynál korlátozza a párologtatását, addig az atlaszcédrus csak –3,0 Mpa vízhiánynál teszi ugyanezt. A fotoszintézisének teljes leállása pedig ennél lényegesen nagyobb vízhiány mellett következik be (ld. 1. sz. táblázat).

1. sz. táblázat. A különböző fafajok fotoszintézisének leállását okozó szárazság stressz Aussenac, G. (1992) nyomán.

6. sz. ábra. Összefüggés a hajtások relatív megnyúlása és a szárazság között, a maximális növekedés százalékában (Aussenac, G. 1992).

A hazai cédrusok közül egyedül a soproni hajdani Zettl-Langer villa kertjében álló libanoni cédruson figyelhető meg fagyléc, amelyről elsőként Barabits E. (1966) tudósított. Mára ezt a fagylécet a fa szinte teljesen benőtte.

Ennek kiderítése rendkívül fontos előfeltétele az atlaszcédrus Duna-Tisza közi elterjesztésének.

Ez év tavaszán, a harmadik tenyészeti év előtt részleges pótlást végeztünk 3 éves burkolt gyökerű csemetékkel, valamint előkezelt magot helybe vetettünk. Ez utóbbival arra keresünk választ, hogy felváltható-e a drága, burkolt gyökerű, több éves cédrus csemete a magvetéssel. Tóth J. (1978) munkája nyomán közismert, hogy a Mont-Ventoux - hegységben is magvetéssel hozták létre az első cédrus állományokat.

2. sz. táblázat. 1999. évi állapot.

4. sz. táblázat. A főbb adatok összehasonlítása.

• legjobb eredményt a 2 éves, burkolt gyökerű csemete adta (III. és V. parc.), a leggyengébbet az 1 és 2 éves szabad gyökerű (II., VI. és VIII. parc.);
• ezen a száraz termőhelyen csak a burkolt gyökerű, legalább 2 éves, jól fejlett atlaszcédrus csemetékkel szabad erdősíteni, ezeknek a megmaradása rendkívül jó, fejlődésük, magassági növekedésük kielégítő. Egyelőre nem éri el az idősebb állományok éves növekedési mértékét, de az egyébként is csak 8-10éves kortól várható (Tóth J. 1988);
• a kezdetben is gyenge fejlődésű 2 éves, burkolt gyökerű csemeték nehezen indulnak növekedésnek;
• fontos, hogy a csemeték jól fejlett csúcshajtással rendelkezzenek, különben elterülnek és több évig is eltart, amíg kialakul a vezérhajtás;
• a kora tavaszi tűvörösödés és tűhullás a magassági növekedést nem befolyásolta hátrányosan;
• csak bekerített területen szabad atlaszcédrussal erdősíteni;
• a IV. és VIII. parcellák sikerességét nagyban befolyásolta a gyakori csemete lopás;

Messzemenő következtetések levonása még korai. Az azonban már látható, hogy a jól fejlett, 2 éves, burkolt gyökerű csemete jól megmarad és azonnal fejlődésnek indul. A továbbiakban is évenként fogjuk felmérni az állományt és amikor már beálltnak lehet majd tekinteni, összehasonlító vizsgálatokat is fogunk végezni az ACÉ és a FF növekedésének összehasonlítására. Ezen túlmenően rendszeres mikológiai és entomológiai vizsgálatokra is szükség lenne – beleértve az összes hazai atlaszcédrus előfordulást – a fajhoz kötődő életközösség feltárása érdekében.