Az atlaszcédrus fatermési vizsgálata Magyarországon 1995-ben

1995-ben Marosi András, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának végzős hallgatója szakdolgozatának témájául az atlaszcédrus magyarországi állományszerű ültetvényeinek fatermési vizsgálatát választotta.

A szakdolgozat külső konzulense: Dr. Veperdi Gábor.

Három hazai arborétumban – Agostyán, Neszmély és Gödöllő – összesen négy kísérleti terület kitűzésére került sor.

Három hazai arborétumban – Agostyán, Neszmély és Gödöllő – összesen négy kísérleti terület kitűzésére került sor. A kitűzés, a faállomány-felvétel, a felvételi adatok feldolgozása, valamint kiértékelése az Erdészeti Tudományos Intézet metodikája szerint történt.

Az alábbiakban közöljük a négy kísérleti területen végzett faállomány-felvétel kiértékelt és összesített adatait (1–4. táblázat).

Az atlaszcédrus-állományok adatait a táblázatokat követő grafikonokon a feketefenyő országos fatermési tábla megfelelő adatsorával vetettük egybe, a franciaországi tapasztalatok alapján feltételezvén, hogy termőhely-hasznosítási szempontból e két fafaj hasonló tulajdonságokkal rendelkezik (1–5. ábra).

A Gödöllői Arborétumban (ERTI) 9 mintatörzs (3 kimagasló, 3 uralkodó és 3 közbe- és alászorult egyed) döntésére és törzselemzésére került sor.

A törzselemzések során meghatározott fatérfogat-értékeket egybevetettük a francia és a magyar fatérfogat-függvények alkalmazásával számított értékekkel (6. ábra).

A mintatörzsek vastagsági és magassági növekedésmenete – úgyszintén a hazai országos feketefenyő fatermési tábla megfelelő adatsoraival egybevetve – grafikus formában megtekinthetők (7–8. ábra).

Végezetül egy jellemző törzselemzési ábrát mutatunk be (9. ábra; Gödöllő, 27 éves kimagasló mintatörzs).

Fontos kiemelni, hogy az atlaszcédrusra vonatkozó alábbi fatérfogat-értékek a törzsfára vonatkoznak, míg a magyar feketefenyő fatérfogat értékek a vágáslap feletti összes biomasszára (beleértve a tűleveleket is). A fatérfogat-értékek, illetve a fatérfogat terén végzett egybevetések ennek megfelelően csupán tájékoztató jellegűek.

A szakdolgozat teljes anyagát az esetleges érdeklődők Marosi Andrásnál megtekinthetik.

1. ábra

2. ábra

 
3. ábra

4. ábra

 
5. ábra

6. ábra

7. ábra

8. ábra

9. ábra

Az eredmények tömör értékelése

A mintaterületek faállomány-szerkezeti adatainak értékelése

Neszmély 79-es parcella (1. táblázat)

A vizsgált kísérleti terület faállományának életkora 32 év. A kísérleti terület pontos nagysága 0.309 ha. A parcella szálankéti elegyítésben 4% törökmogyorót tartalmaz. Az alábbi megállapítások csak az atlaszcédrusra vonatkoznak. Az állomány felsőmagassága, 15,8 m, ami meghaladja a francia atlaszcédrus fatermési tábla erre a korra jelzett első fatermési osztály felsőmagasságának középadatát (13,5 m, lásd: 1. ábra). Az egészállomány átlagmagassága 14,7 m, amely érték szintén felülmúlja a francia atlaszcédrus fatermési tábla 1. fatermési osztályának erre a korra jellemző felső értékét. A szórásértékek vizsgálatakor megállapítható, hogy a magassági értékek szórása kisebb, mint az átmérőértékeké. Az eszmei mellékállomány részaránya ebben a parcellában nevelővágás szükségességét veti fel. A mellékállomány hektáronkénti körlapösszege 14,4%-a az egészállomány hektáronkénti körlapösszegének, a mellékállomány törzsszáma pedig 22,93%-a az egészállomány törzsszámának. A hektáronkénti törzsszám és a hektáronkénti körlapösszeg javafa-segítőfa aránya 78-22 illetve 82-18%, a főállomány hektáronkénti törzsszámának illetve hektáronkénti körlapösszegének százalékában.

A hektáronkénti összes törzsfa fatérfogat 319,1 m³, amely 32 éves korban szintén jónak mondható eredmény. Az állományban lévő törökmogyoró törzsek átlagmagassága 12,8 m, átlagos átmérője pedig 15,5 cm. Látható tehát, hogy a törökmogyoró törzsek (még az időben felszabadítottak is) közbe, vagy alászorultak és növekedésükben elmaradtak a főfafaj növekedésétől. Az elegyfafaj jelenlegi hektáronkénti törzsfa fatérfogata 8,4 m³ .

Neszmély 20-as parcella (2. táblázat)

A vizsgált kísérleti terület faállományának életkora 27 év. A kísérleti terület pontos nagysága 0.133 ha. Az állomány felsőmagassága, 16,5 m, ami meghaladja a 79-es parcella felsőmagasságát és a francia atlaszcédrus fatermési tábla erre a korra jelzett első fatermési osztály felsőmagasságának középadatát (11,32 m). Az egészállomány átlagmagassága 15,5 m, amely érték szintén felülmúlja a francia atlaszcédrus fatermési tábla 1. fatermési osztályának erre a korra jellemző felső értékét. A szórásértékek vizsgálatakor ennél a parcellánál is megállapítható, hogy a magassági értékek szórása kisebb, mint az átmérőértékeké. Az eszmei mellékállomány részaránya ebben a parcellában a legnagyobb, amely a sűrű hálózatba telepített atlaszcédrus nevelővágásainak elmaradását, mutatja. A mellékállomány hektáronkénti körlapösszege 31%-a az egészállomány hektáronkénti körlapösszegének, a mellékállomány törzsszáma pedig 42%-a az egészállomány törzsszámának. A hektáronkénti törzsszám és a hektáronkénti körlapösszeg javafa-segítőfa aránya 86-14 illetve 89-11%, a főállomány hektáronkénti törzsszámának illetve hektáronkénti körlapösszegének százalékában. Ezen előbbi adatok azt jelzik, hogy a gödöllői kísérleti terület atlaszcédrus parcellájához képest, mind a hektáronkénti körlapösszeg, mind pedig a hektáronkénti törzsszám értékei ebben az esetben is – még a 79-es parcella értékeinél is jobban – a javafák irányában csúsztak el. A hektáronkénti összes törzsfa fatérfogat 355,2 m³. Ezzel a kiemelkedően magas értékével jelentősen felülmúlja a vele egyidős gödöllői parcella hektáronkénti törzsfa fatérfogat értékét. A másik meglepő dolog az, hogy a 20-as számú parcella törzsfa fatérfogat-értéke még a vele igen hasonló körülmények között lévő 5 évvel idősebb 79-es parcella fatérfogat-értékénél is magasabb, bár ha a főállományok fatérfogatait hasonlítjuk össze, akkor 252,1 m³-es értékével bizony már alulmarad.

Agostyáni parcella (3. táblázat)

A vizsgált kísérleti területek közül a legidősebb állományfolt az Agostyáni Arborétumban található - kora 43 év. A parcella területe igen kicsi, nem éri el a 0.1 ha-os nagyságot. Az állomány felsőmagassága 22,9 m, ami jelentősen meghaladja a francia atlaszcédrus fatermési tábla erre a korra jelzett első fatermési osztály felsőmagasságának középadatát (17,92 m). Jellemző az állományra, hogy a magassági értékek szórása sokkal kisebb, mint az átmérőadatok szórása. Az állományban semmilyen erdőművelési beavatkozás nem történt, ezért az egyenletes genetikai anyagból megfelelően nagy növőtérben a termőhely fatermőképességét jól jellemző, közel azonos magasság értékek jöttek létre. Mindezek mellett alászorult és elnyomott helyzetű fákat nem találunk az állományban. Az eszmei mellékállomány elenyésző részarányát szemlélteti hektáronkénti körlapösszegének nagysága, amely nem éri el a 4%-ot. Meg kell jegyezni, hogy a mellékállományt ebben a kis állományfoltban csupán egy darab fa képviseli. Ezek alapján a parcella kis területét figyelembe véve is elmondható, hogy az állomány ebben a tág hálózatban eddigi élete során nem szorult erdőnevelési beavatkozásra. A parcella fái fejlődésükhöz elegendő növőtér állt rendelkezésre, és az állományon belüli verseny csak kis mértékben valósult meg, ami pedig elsődlegesen az átmérőkülönbségekben figyelhető meg. A hektáronkénti törzsszám és a hektáronkénti körlapösszeg javafa-segítőfa aránya egyaránt 60% - 40%, ami megint csak az állomány egyenletességére mutat rá, hiszen a javafák és a kisegítőfák csoportjának átlagos magassági és átlagos átmérőadatai is csak kis mértékben térnek el egymástól. A hektáronkénti összes törzsfa fatérfogata 486,9 m³, amely 43 éves korban figyelemreméltóan magas érték.

A gödöllői parcella (4. táblázat)

A vizsgált kísérleti terület faállományának jellemző életkora 27 év. A parcella területe az agostyáni kísérleti területhez hasonlóan kicsi, itt sem éri el a 0.1 ha-os nagyságot. Az állomány felsőmagassága, 15,6 m, ami jelentősen meghaladja a francia atlaszcédrus fatermési tábla erre a korra jelzett első fatermési osztály felsőmagasságának középadatát (11,32 m). Ez a felsőmagassági adat nem annyira szélsőségesen kimagasló, mint az agostyáni parcella adata, de még ez is meghaladja a francia atlaszcédrus fatermési tábla 1. fatermési osztályának erre a korra jellemző felső értékét. Itt is jellemző az állományra, hogy a magassági értékek szórása sokkal kisebb, mint az átmérőadatok szórása. Mivel a sűrű (1,5×1,5 m-es) telepítési hálózat mindenképpen erős magassági differenciálódást indít meg, ezért a viszonylag egyenletes magasságok valószínűleg az 1992 őszén végrehajtott tisztításnak köszönhetőek. Az eszmei mellékállomány elenyésző részarányát szemlélteti hektáronkénti körlapösszege, amely csupán 5,3%-a az egészállomány hektáronkénti körlapösszegének; és ugyancsak ezt bizonyítja, hogy a mellékállomány törzsszáma is csak 10,3%-a az egészállomány törzsszámának. A mellékállomány nagyságára vonatkozó százalékos mutatók magasabb értékkel rendelkeznek, mint az agostyáni kísérleti terület atlaszcédrus állománya, pedig a gödöllői parcella 1992 őszén tisztítva volt. Ez a különbség azt mutatja, hogy ilyen sűrű hálózat alkalmazása esetén, főleg most, az állomány magassági növekedésének legaktívabb szakaszában, többszöri, kismértékű törzsszám-apasztással tudjuk biztosítani a fák folyamatos törzsárnyalásához és egészséges növekedéséhez szükséges optimális növőteret. Az egészállomány átlagmagassága 14 m, amely azért érdekes, mert még ez az érték is felülmúlja a francia atlaszcédrus fatermési tábla 1. fatermési osztályának erre a korra jellemző felső értékét. A hektáronkénti törzsszám és a hektáronkénti körlapösszeg javafa-segítőfa aránya 65-35 illetve 72-28%, a főállomány hektáronkénti törzsszámának illetve hektáronkénti körlapösszegének százalékában. Ez azt mutatja, hogy a jó javafa-segítőfa törzsszámeloszlású állományban a nagyobb átmérőjű fák alkotják a javafák csoportját. A hektáronkénti összes törzsfa fatérfogat 234,8 m³, amely 27 éves korban jónak mondható érték.

A táblázatokat követő grafikonok (1–5. ábra) jól szemléltetik, hogy a vizsgált négy magyarországi atlaszcédrus állományfolt főbb faállomány-szerkezeti mutatószámai meghaladják a francia atlaszcédrus felsőmagassági adatsorát, illetve a magyarországi országos feketefenyő fatermési tábla megfelelő adatsorait.

A faállomány-szerkezeti adatok és a termőhelyfeltárási eredmények összefoglalása

A legfontosabb, amit a faállomány-szerkezeti és a termőhelyfeltárási adatok egybevetésekor szem előtt kell tartani, hogy mind a négy parcellát az atlaszcédrus számára igen jó helyen, olyan területeken létesítették, amelyekhez hasonló területekre feltehetőleg a jövőben is őshonos fafajokból álló erdőket ültetünk, és amelyeken természetszerű erdőgazdálkodást fogunk folytatni. A négy parcella közül a legkiemelkedőbb eredményt az agostyáni parcella fái nyújtották. Ez az állomány bükkös klímában, többletvízhatástól független területen, vályog fizikai talajféleségű, mély termőrétegű, agyagbemosódásos barna erdőtalajon áll. A területre hulló átlagos évi csapadék mennyisége: 604 mm. Ezen a termőhelyen az atlaszcédrus tághálózatú nevelésével igen jó eredményeket értek el. A második legjobb növekedésű állomány a neszmélyi 20-as számú parcella, amely gyertyános-tölgyes klímában, többletvízhatástól független területen, vályog fizikai talajféleségű, 60 cm vastag középmély termőrétegű rozsdabarna erdőtalajon áll. A területre hulló csapadék mennyisége ugyancsak a tájra jellemző 604 mm. A parcella kiemelkedő eredménye azért figyelemre méltó, mivel ugyan ebben az arborétumban azonos mezoklimatikus körülmények között lévő 5 évvel idősebb, 79-es számú parcella állománya közel megegyező fatérfogatot produkált. Mind az egészállományra, mind pedig a főállományra vonatkoztatott korszaki folyónövedék értéke a 20-as parcella esetében a magasabb. A 20-as számú parcella tetőtől a völgyig elterülő, 5-7^o -os lejtésű oldal, amelynek völgy-felőli oldalán, a lejtő közepétől kezdve előnyös mikroklimatikus hatások jelentkeznek. A két parcella között a legnagyobb különbség azonban a talajban van. A jobb növekedésű cédrusállomány a kissé magasabb pH-jú, a felszínhez közelebb elhelyezkedő és magasabb mésztartalmú rétegekből álló, kissé kötöttebb talajon áll. Ezen lejtős területen a mezőgazdaság erodáló hatása miatt a meszes rétegek olyan közel (15 cm) kerültek a felszínhez, és már csekély mélységben olyan értéket érnek el, hogy más itt szóba hozható őshonos fafaj (például: kocsánytalan tölgy) alkalmazása esetén, annak növekedését visszavetné a 79-es parcellához képest. Az itt található előnyös mikroklimatikus hatások tehát csak úgy juttathatták előnyhöz az állományt, ha az a magas mésztartalom által okozott káros hatásoknak ellent tud állni. Ez mindenképpen a faj jó mésztűrését bizonyítja. Az állományban elmaradt nevelővágások hamarosan az állomány állóképességét kezdik veszélyeztetni, de a beavatkozás sürgősségét mutatják a telenként jelentkező - még ez idáig - kis mértékben előforduló csúcstörések is. Itt most egymás után két jó termőhelyen álló kiváló növekedésű állományt ismerhettünk meg, amelyek egymástól igen eltérő hálózatban nevelkedtek. Mindkét állomány jó eredményének ösztönöznie kell az erdőnevelési kísérletek beindítását, hiszen ezek nélkül az atlaszcédrus telepítéséhez és neveléséhez csak az eddigi találgatásaink és a csak részben felhasználható francia eredmények állnak rendelkezésünkre. A neszmélyi 79-es parcella szintén gyertyános-tölgyes klímában, többletvízhatástól független területen, vályog fizikai talajféleségű, 60 cm-es középmély termőréteg-vastagságú karbonátmaradványos barna erdőtalajon jött létre. Az állományszerkezeti vizsgálatoknál észrevehető volt, hogy az eltérő kort is figyelembe véve a 79-es parcella gyengébb eredményeket nyújtott, mint a 20-as parcella. A gödöllői parcella atlaszcédrus állománya kocsánytalan tölgyes klímában, többletvízhatástól független területen, homok fizikai talajféleségű, 95 cm vastagságú mély termőrétegű, rozsdabarna erdőtalajon jött létre. A területre évente 569 mm csapadék hullik. Az állományszerkezeti adatok alapján látható, hogy az atlaszcédrus ezen a termőhelyen érte el a négy parcella közül a legalacsonyabb produktumot. Itt fontos megemlíteni azt, hogy még ennek a parcellának az állományszerkezeti adatai is az 1. fatermési osztályú feketefenyő adataival vetekszenek, vagy nagyobbak annál.

A törzselemzés adatainak értékelése

A törzselemzéssel vizsgált törzsek kéregben mért fatérfogatának számítási eredményeit egy koordinátarendszerben ábrázoltuk (6. ábra) a magyar (Dr. Király László) és a francia (F. Courbet) fatérfogat-függvénnyel ugyanezekre a törzsekre kiszámított eredményekkel. Ugyanebben a koordinátarendszerben az összehasonlítást egy 45°-os egyenes segíti, amely a csupán törzselemzéssel számított fatérfogatokat jelképezi. A különböző fatérfogat-számítási eredményeknek az egyenestől mért merőleges távolsága a számítási módszerek relatív pontatlanságát jelentik a törzselemzési eredmények viszonylatában.

A grafikon vizsgálatakor megfigyelhető, hogy a különböző fatérfogat-számítási módszerek eredményei csak igen kis mértékben térnek el a törzselemzéssel megállapított eredményektől, sőt egy esetben egybe is esnek (9-es törzs) azzal. A legnagyobb eltérést egy különleges alakú fa adja (7-es számú fa). A kétféle függvénnyel számított fatérfogat-eredmények egymáshoz viszonyított eltérése meglepően kicsi, egy esetben (6-os számú törzs) egybe is esnek.

A mintaterületek törzselemzési adatainak összehasonlítása a hazai

feketefenyő fatermési tábla adataival

A feketefenyő fatermési tábla megfelelő egészállomány adatait egy koordinátarendszerben ábrázoltuk mind a 9 fa törzselemzésének adataival. (7–8. ábra) A középérték görbék egy fatermési osztály átlagmagasság sávszélességének középértékeit ábrázolják a kor függvényében. A grafikonon jól látható, hogy a lassúbb magassági növekedési szakasz egyes fáknál 3-4 évig (9-es fa), másoknál (3-as számú fa) 7-8 évig is eltarthat. Ez azt jelenti, hogy ilyen termőhelyi adottságok mellett a jobb belső vagy jobb környezeti adottságú csemeték az aktívabb növekedési szakaszt már a kiültetést követő vegetációs időszakban elkezdhetik. A második növekedési szakasz jól látható, de nem kiugró növekedési változást okoz. A törzselemzéssel vizsgált fák növekedésmenete minden törzs esetében párhuzamos a feketefenyő fatermési tábla adatainak trendjével. Az is megfigyelhető, hogy a vizsgált törzsek közül az 1-es számú közbeszorult helyzetű törzs a 2. fatermési osztályban lévő feketefenyő átlagmagasság-adataival, a 3-as és a 4-es számú alászorult helyzetű törzsek pedig a 4. fatermési osztályban lévő feketefenyő átlagmagasság adataival haladnak párhuzamosan. Ezek a magassági értékek közbe és alászorult fák esetén igen kedvezőnek mondhatók. A legfontosabb azonban az, hogy az állomány első és második magassági osztályához tartozó 6 törzs magassági adatai kezdettől fogva magasabb értékeket mutatnak, mint a feketefenyő 1. fatermési osztályának középértékét jelző görbe. Ha a feketefenyő fatermési tábla fatermési osztályainak sáv-szélességét is figyelembe vesszük, akkor azt láthatjuk, hogy a 6 törzsből 5 törzs magasságadatai a feketefenyő fatermési tábla 1. fatermési osztályának teljes sávszélessége fölé esnek. A legjobb növekedésű, 9-es számú törzs adatai – állandó sávszélességet feltételezve – két fatermési osztállyal magasabb értéket mutatnak, mint a feketefenyő fatermési tábla első fatermési osztályának adatai. Ez persze csak egy kiragadott törzs az állományból, de ennek értékelésekor figyelembe kell venni azt, hogy a mintatörzseknek az állomány három magassági osztályára jellemző átlagos törzseket választottunk ki. Az atlaszcédrus e termőhelyen nyújtott kimagasló teljesítményét szintén mutatja, hogy az állomány átlagmagasságát jelző adat is, az előbb említett 1. fatermési osztály sávjának felső határvonalára esik. Az 1992-ben (az állomány 23. életévében) végrehajtott tisztítás észrevehető magassági növedékemelkedést csak az alászorult helyzetű 3-as és 4-es törzsek esetében okoztak.

A törzselemzési adatok átmérőértékeinek a feketefenyő fatermési tábla egészállomány mellmagassági átlagátmérő adataival való összehasonlítását az előzőekhez hasonlóan végeztük el. A törzselemzés adatainak ábrázolásával kapott görbék az átlagmagasság grafikonjához hasonlóan, de ez esetben jobban elkülönülve két csoportra tagolódnak. Az első csoportba ismét a közbe- és alászorult 3-as, 4-es és 6-os fák kerülnek. Erre a csoportra jellemző, hogy átmérő-növekedést ábrázoló görbék közel párhuzamosan futnak a feketefenyő fatermési tábla fatermési osztályainak átlagátmérő-növekedését jelző középérték görbéivel. Ezeknek a fáknak a lassúbb magassági növekedésére utal az is, hogy az 1,3 m-es magasságot csak később, 7–9. éves korukban érik el, ellentétben a jobb növekedésű csoport 4–6. évével. A jobb növekedésű csoportba tehát az 1. és 2. magassági osztályba sorolt (1-es, 2-es, 5-ös, 7-es, 8-as, és 9-es) mintatörzsek kerültek. Ezeknek a fáknak a mellmagassági átmérő-növekedésére az jellemző, egymáshoz képest ( egy, az 5-ös számú törzs kivételével) az átmérő-növekedést jelző görbéjük párhuzamos. A csoport átmérőnövekedés-görbéi – az említett kivétellel – szorosan együtt futnak, de csak a 15. év után válnak párhuzamossá a feketefenyő közép-érték görbéivel. Az első 15 évben növekedésük erőteljesebb, amely meredekebb görbét eredményez és így értékei jóval a feketefenyő értékei fölé emelkednek. Ha ismét állandó sávszélességet feltételezve mérjük meg a 9-es fa átmérő-növekedését jelző görbének és a feketefenyő első fatermési osztály középérték-görbéjének távolságát, akkor ez alapján a 9-es számú fa 4 fatermési osztállyal magasabb értéket képvisel, mint a feketefenyő 1. fatermési osztálya. Az állomány mellmagassági átmérőjének kimagasló eredményét az is alátámasztja, hogy a cédrusállomány átlagátmérője ismét a feketefenyő 1. fatermési osztály sávjának felső szélén helyezkedik el.

vissza