|
Andrési Pál Bedő Albert Erdészeti Szakiskola és Kollégium |
Dr. Veperdi Gábor Állami Erdészeti Szolgálat |
Az alföldi homokvidék erdőgazdálkodói számára az utóbbi időszakban egy komolyabb problémaként vetődik fel az elégtelen egészségi állapotuk miatt letermelt erdeifenyvesek fafajcserés felújításának kérdése. Fenyvesek főként a gyengébb termőhelyekre kerültek, ezért a felújításkor számba vehető fafajok száma erősen korlátozott. Kívánatos lenne a felújítást olyan fafajjal végezni, amely az adott körülményeket jól tűri. Mind a külföldi (elsősorban a franciaországi), mind pedig a hazai (neszmélyi és agostyáni arborétum, Balaton-felvidék) tapasztalatok arra utalnak, hogy az atlaszcédrus komoly figyelmet érdemel az arid, szélsőségesen száraz mészkő- és dolomit-kopárok hasznosítása, erdősítése szempontjából.
Az atlaszcédrust állományszerűen arid homok-termőhelyeken tudomásunk szerint Magyarországon a 90-es évek közepéig még nem ültették. Vannak azonban információink a Kiskunság körzetében cédrus-egyedek, kisebb csoportok megeredéséről. Ez a kísérleti telepítés volt az első próbálkozás az atlaszcédrus száraz homok-termőhelyen való állományszerű ültetésére.
A kísérlet 1995. év tavaszán vette kezdetét a Bedő Albert Erdészeti Szakiskola és Kollégium Ásotthalom 308 G erdőrészletben, egy 160 x 60 m. nagyságú (cca 0,9 ha) területrészen.
Termőhely: gyengén humuszos homok, a termőréteg vastagsága sekély.
Talajelőkészítés: Tuskózás, mélyforgatás, gyökérfésülés, simítózás. A terület vadkárosítás ellen védőkerítéssel lett elzárva.
Ültetés: A csemeték korlátozott száma miatt az ültetésre két részletben került sor.
A magvak származási helye: Mont-Ventoux (Franciaország, Provance), a csemetéket 0,2 l-es (tejfölös pohár méretű) műanyag konténerekben a kecskeméti Juniperus Csemetekert nevelte meg.
1995. tavaszán mintegy 300 db kétéves burkolt gyökerű atlaszcédrus csemete gödörfúrós ültetését végeztük el. A gödrökbe humuszos erdei talajt elegyítettünk.
Az ültetésre – a Szakiskola akkori igazgatójának, Fröhlich András úrnak a javaslatát szem előtt tartva – 4 variációban került sor.
1. variáció
Feketefenyő: 75%, atlaszcédrus: 25%. Ültetési hálózat: 1,4 x 1,4 m, atlaszcédrus csemete minden második sorban, minden második tő. A burkolt gyökerű AC csemeték eredeti ültetési hálózata ily módon: 2,8 x 2,8 m. Töltelék fafajként helyi származású 2 éves szabadgyökerű feketefenyő csemetét alkalmaztunk. A következő évek AC pótlásai következtében a hálózat sűrűbb lett. E variáció 1995. tavaszán lett elültetve. Területe: 2900 m2.
A következő három variáció ültetésére 1996. tavaszán került sor, szabadgyökerű, javarészt a badacsonyörsi Folly Arborétumból származó kétéves csemetével.
2. variáció
Hálózat: mint az elegyes 1. variáció esetén, de töltelék fafajként ezüstfenyő (Picea pungens) és boróka lett alkalmazva. Területe: 1500 m2.
3. variáció
Elegyetlen atlaszcédrus ültetés 1,4 x 1,4 méteres hálózatban, kétéves szabadgyökerű, illetve konténeres (25%) csemetével. Területe: 1850 m2.
4. variáció
Hálózat: mint az elegyes 1. variáció esetén, de töltelék fafajként korai juhar lett alkalmazva. Területe: 1700 m2.
Az erdősítés értékelése
Az erdősítések megmaradását minden év őszi időszakában értékeltük, bemérve az egyes csemeték helyét. Általánosságban elmondható, hogy az atlaszcédrus 1996. tavaszi ültetése nem sikerült olyan jól, mint az 1995. évi, a megmaradási százalékok alacsonynak bizonyultak. A 2. variációból egy erőteljes pajorkárosítás következtében az atlaszcédrus csemeték szinte teljesen kipusztultak, ezért annak értékelésétől az utóbbi két évben eltekintettünk. 1998/99-ben force 5 e-c vegyszeres talajinjektálással került sor a pajor elleni védekezésre.
A fennmaradó három variációban minden évben végeztünk pótlást, az utóbbi két évben a Juniperus Csemetekertből származó konténeres csemetével.. A csemetéknek az őszi állapotfelvételkor talált darabszámát az alábbi táblázatban mutatjuk be. Az 1999. őszi értékelést grafikusan is szemléltetjük.
A fenyőelegyes 1-es variációban a pótlások következtében az atlaszcédrus elegyaránya elérte az 50%-ot. A cédruscsemeték fejlődése e variációban a legkedvezőbb. Ez részint azzal magyarázható, hogy az első kivitel konténeres nevelésű csemetével történt, részint pedig azzal az árnyékoló hatással, amelyet a terület déli részével határos idős homoki tölgyes biztosít. Az 1996–97. évi forró, száraz nyarakon minden bizonnyal előnyt jelentett az idős állomány koradélutáni árnyékoló hatása. Az 1999. őszi felméréskor itt találtuk a másfél méteresnél magasabb csemeték elfogadható hálózatát.
Az elegyetlen cédrus erdősítésben (3. variáció), amint a grafikonon jól látható, 120 cm-nél magasabb csemetét nem is találtunk. Csaknem kizárólag a burkolt gyökerű csemeték maradtak meg.
A korai juharral elegyes 4. variációban az eredeti ültetési arány lényegében megmaradt. A csemeték e variációban a legkevésbé fejlettek, elenyésző a 60 cm-t meghaladó csemeték száma. A későbbiekben fokozott figyelemmel kísérjük majd, hogy a juhar suhángok árnyékoló hatása pozitívumként érvényesül-e a cédruscsemeték fejlődésében. Mindeddig azonban még nem tapasztaltunk ilyen hatást.
Az atlaszcédrus homoki telepítési kísérlet eddigi tapasztalatai alapján általánosságban elmondhatjuk:
A konténeres cédruscsemeték megmaradása és fejlődése jobb, mint a szabadgyökérzetűeké.
Meg kell oldani a csemeték mikorhiza kezelését, ez nagy mértékben javítaná a megmaradást.
Célszerű nagyobb méretű, bordázott falú konténerek alkalmazása, mivel a csemeték egy részénél a gyökérzet spirálisan fejlődött.
A tűző nap kedvezőtlenül hat a cédruscsemeték fejlődésére a homoki erdőtelepítésekben, feltehetően a felszíni homokréteg nagymérvű átforrósodásának következtében.
A fagy hatása a csemeték tűvörösödésében gyakran megmutatkozott, azonban a csemeték túlnyomó többsége ezt rendszerint kiheverte. Jelentős pusztulást a fagy nem okozott.
Vadkárosításról nincs információnk, mivel a kísérleti terület az ültetés előtt körbe lett kerítve.