Szűcs Ferenc

A gyapjaslepke (Lymantria dispar L.) parazitoidjainak szerepe a faj gradációs viszonyainak alakításában

Bevezetés

A gyapjaslepke (Lymantria dispar L.) a gradációra hajlamos lombfogyasztó rovarok közé tartozik. Populációdinamikájával kapcsolatos kutatások igazolták, hogy tömegszaporodása a száraz-meleg időjárás következménye. A gradációk kitörése rendszerint az őszi és téli csapadékban szegény, aszályos években kezdődik, a kulmináció az aszályos vagy közvetlenül az azt követő évre esik. A több évig tartó aszályos periódus fokozza a gradáció mértékét és regionális kiterjedését (Leskó-Szentkirályi-Kádár, 1994). A populációk egyedszámának szabályozásában, a gradációk összeomlásában fontos szerepet töltenek be a lepke természetes ellenségei. Ezek lehetnek madarak, apró gerincesek, ragadozó rovarok, élősködők (paraziták és parazitoidok), valamint kórokozó mikroorganizmusok.

Sajátos életmódjuknak köszönhetően a parazitoid szervezetek gyakran nagyarányú mortalitást idéznek elő. A gyapjaslepke észak–amerikai robbanásszerű elterjedésének oka is az volt, hogy az amerikai kontinensen az Európában honos rovarellenségei hiányoztak. Ezt felismerve az 1930-as években Európa több országából, köztük Magyarországról is szállítottak tömegesen begyűjtött parazitoid bábokat, illetve telepítettek ragadozó rovarokat. A parazitoidok elszaporodása a gazdaszervezet jelenlétén kívül több környezetei tényező által meghatározott. Jelen munka három különböző gyapjaslepke populáció hernyó parazitoidjainak vizsgálatára terjed ki.

A parazitoid életmód

A parazitoidok a lepke tojás-, lárva- és bábstádiumát egyaránt fertőzhetik. A gyapjaslepke parazitoidjai közül a kétszárnyúak (Diptera) rendbe tartozó fürkészlegyek, valamint a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendbe tartozó fürkészdarazsak a legjelentősebbek. Jellemző rájuk, hogy néhány igen ritka kivételtől eltekintve belső élősködők, legtöbb fajuk a hernyókat fertőzi. A parazitoid nőstény többnyire a hernyók testére ragasztja (pl. Parasetigena silvestris), vagy a bőrt átszúrva azok testébe helyezi tojásait (pl. Glyptapanteles liparidis). Az ún. mikroovipár parazitoidok tojásaikat a tápnövényekre rakják, amelyek a táplálékkal együtt jutnak a hernyók testébe (pl. Blepharipa pratensis). A lárvák fejlődésük kezdetén csak a gazda testnedveivel táplálkoznak, majd később annak szöveteibe fúrják magukat. Egy gazdában a fürkészlegyek esetében többnyire csak egy (szoliter parazitoid), a fürkészdarazsaknál gyakran több parazitoid lárva is fejlődik (gregár parazitoid). Ez utóbbi esetben a táplálékért folytatott versengés miatt csak egy részük éli meg az érett kort. Az egy gazdában kifejlődő parazitoidok száma elsősorban a gazda és a parazitoid testméretének arányától függ. Előfordulhat, hogy ugyanabban a hernyóban fürkészdarázs és fürkészlégy lárva is fejlődésnek indul (multiparazitizmus), ilyenkor rendszerint a fürkészlégy bizonyul életrevalóbbnak, mellette a fürkészdarázs lárva elpusztul. Ez az oka annak, hogy a gyapjaslepke gradációk összeomlásakor a fürkészlegyek részaránya a fürkészdarazsakénál jóval magasabb.

A lárvák fejlődésük befejeztével elhagyják a gazdát és vagy annak teste mellet bábozódnak (pl. Hyposoter disparis), vagy bábozódni a talajtakaróba vonulnak. A lepkehernyók a parazitoidok élősködését csak nagyon kevés esetben élik túl. A fürkészek évente szaporodhatnak egy, vagy több nemzedékkel (pl. Compsilura concinnata). A biológiai szabályozás szempontjából a többnemzedékes fajoknak van nagyobb jelentősége. Több fajra jellemző, hogy a telet ún. obligát (feltétlen) diapauza állapotban tölti, amely alatt a fejlődése szünetel. Ez a nyugalmi időszak genetikailag meghatározott, a környezeti tényezők által nem befolyásolt. (Érdemes megjegyezni, hogy parazita és parazitoid életformát a hétköznapi szóhasználatban ritkán különböztetik meg, habár azok jelentősen eltérnek egymástól. A parazita – ellentétben a parazitoiddal – egész élete során parazitaként funkcionál, a gazdára több-kevesebb negatív hatással van, de azt általában nem pusztítja el. Ilyen paraziták pl. a vérszívó rovarok.)

Vizsgálati módszer

A parazitáltság nagyságát a parazitoidok faji összetételét három élőhelyről válogatás nélkül gyapjaslepke hernyók laboratóriumi nevelésével határoztam meg. A kifejlődött parazitoid bábokat elkülönítve neveltem. A bábok, különösen a fürkészlegyek tonnabábjai kiszáradásra nagyon érzékenyek, amit tárolásuk során mindenképp figyelembe kell venni. Erre a célra megfelel, ha azokat jól szellőző helyen nedves faforgácsra helyezzük úgy, hogy lehetőleg egymással ne érintkezzenek. A kiválasztott mintaterületek a következők voltak:

1. Mosonszolnok: 40 éves, 85 % fehér akác, 15 % nemesnyár fafajokból álló mezővédő erdősáv.
2. Iván: 50 éves elegyetlen cseres állomány.
3. Szatmárcseke: 10 éves elegyetlen kocsányos tölgy fiatalos.

Eredmények és értékelésük

A lárvakori halálozás az összes minta esetén igen magas volt. (1. ábra) A mortalitás okait a következők szerint csoportosítottam:

1. Parazitoidok
2. Sejtmag Poliéder vírus (NPV) és nem meghatározott okok. (1. táblázat).

A parazitoidok által okozott mortalitás a három mintában jelentős eltérést mutat (1. táblázat). A mortalitási arányt a parazitoidok és a gyapjaslepke hernyók találkozási gyakorisága határozza meg, amely végső soron a gazda valamint a parazitoidok populációnagyságának függvénye. A fürkészek alacsony részaránya elsősorban a mellék- és köztesgazdák hiányával magyarázható. Ez a mellékgazda állomány mint “parazitoid raktár” az életközösségi egyensúly fenntartásának egyik biztosítéka. A mellékgazdák hiányának több oka is lehet. Győrfi (1949) vizsgálatai alapján a nagy kiterjedésű, elegyetlen, gyér cserje- és lágyszárú szinttel rendelkező erdőállományokból a mellékgazdák többsége hiányzik. Ezt az állítást támasztja alá Crawley (1983), aki szerint a strukturálisan összetett erdőállományok mindig több parazitoid szervezet eltartására alkalmasak. Az Iváni mintában tapasztalt magas parazitoid jelenlét is a változatosabb élőhellyel hozható összefüggésbe.

A mosonszolnoki hernyók alacsony parazitáltsága az igen magas vírusfertőzöttséggel is magyarázható. Annak érdekében, hogy megállapítsam a gazda betegségeinek parazitoidokra gyakorolt hatását, több vírusfertőzött egyedet felboncoltam. A vírusfertőzésben elpusztult hernyókban egyetlen esetben sem találtam parazitoid lárvát. Az a körülmény, hogy a fürkészek rendszerint kevesebb tojást raknak mint a gyapjaslepke, igen erősen befolyásolja biológiai szabályzó szerepüket. A fürkészdarazsak többségére ugyan jellemző a nagy termékenység, de tojásaik legnagyobb részét általában egy gazdában helyezik el. Az iváni mintából nevelt 160 db Glyptapanteles liparidis lárvák mindössze 6 db hernyóból fejlődtek.

A lárvakori mortalitás nagysága, valamint a fürkészlégy parazitoidok kimagasló részaránya alapján azt a következtetést tudom levonni, hogy az iváni és szatmárcsekei állományokban a gyapjaslepke gradáció 1999-ben az összeomlás szakaszban volt. A lárvakori vizsgálat eredményei alapján véleményem szerint közepes vagy erős károsítás egyik területen sem várható.

1. táblázat. 1999. június 8. – július 30. között végzett lárvakori vizsgálati eredmények

1. ábra. Természetes populációból gyűjtött, mesterségesen nevelt gyapjaslepke hernyók mortalitása

1999. június 11.- július 15. között

A gyapjaslepke hernyókból nevelt parazitoidok fajok

Hártyásszárnyúak rendje – Hymenoptera

Glyptapanteles liparidis BOUCHÉ

Hyposoter disparis VIER (2. ábra)

Elachertus charondas

Kétszárnyúak rendje – Diptera

Gyapjaslepke fürkészlégy -

Parasetigena silvestris ROBINEAU-DESVOIDY

Fűrészhasú fürkészlégy -

Compsilura concinnata MEIGEN

Gyapjaspille bábfürkészlégy –

Blepharipa pratensis MEIGEN

2. ábra. Hyposoter disparis VIER

Összefoglalás

A gyapjaslepke (Lymantria dispar L.) parazitoidjai fontos szerepet töltenek be a lepkepopulációk egyedsűrűségének szabályozásában. Ezek az élőlények általában lárvaként élősködnek a gazdában, s legtöbb esetben annak pusztulását okozzák. A fürkészek kiemelkedő erdővédelmi jelentősége épp ezen alapvető tulajdonságukban rejlik.

A parazitáltság nagysága, a parazitoidok faji összetétele meghatározható a lepke természetes populációiból gyűjtött tojások, hernyók és bábok laboratóriumi nevelésével. A laboratóriumi vizsgálatokkal jól prognosztizálható a lepke populációdinamikája is. A parazitoidok által okozott mortalitás élőhelyenként változó nagyságú. A parazitoid szervezetek elszaporodására elegyes, változatos erdőállományokban lehet számítani

A gyapjaslepke parazitoidjainak jelenlegi szerepe az egyes tájegységekben és erdőállományokban kevésbé ismert. A jövőben fontos lenne minél több élőhely tényleges parazitoid sorozatának meghatározására. Az így kapott eredményekre alapozva véleményem szerint már kiválasztható az a parazitoid faj, amelynek tömegtenyésztése és a lepke elleni biológiai védekezésben való eredményes felhasználása megoldható lehet.

Irodalom

Crawley, M. J. (1983): Herbivory-The Dynamics of Animal-Plant Interactions. Blackwell Scientific publications.

Győrfi J. (1949): A fürkészdarazsak gradációja. Erdészeti kísérletek. XLIX. 4. 121-138.

Leskó K. – Szentkirályi F. – Kádár F. (1994): Gyapjaslepke (Lymantria dispar L.) populációk fluktuációs mintázatai 1963-1993 közötti időszakban Magyarországon. Erdészeti kutatások Vol. 84. 163-175.

Tóth J. (szerk.) (1999): Erdészeti rovartan. Agroinform Kiadó, Budapest. 95.

vissza