1. sz. ábra. Bél Mátyás és Mikoviny Sámuel közös nagy művének címlapja.
Professor Emeritus Dr. Ing. Patvaros József
Miskolci Egyetem
A TANULÁS ÉS A
FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKA
zületésének pontos idejét nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy 1700-ban látta meg a napvilágot Ábelfalván (ma Lehota Abelova), ahol édesapja – aki szintén a Mikoviny Sámuel nevet viselte – 1693-1712 között evangélikus lelkész volt. Édesanyját születésekor elvesztette. Két testvére volt.
Elemi iskoláit valószínűleg Abelfalván végezte el, ahol Bulovszky Ferenctől magánúton latint is tanult. [2;7]
Gimnáziumi tanulmányainak egy részét feltehetőleg Besztercebányán folytatta, ahol Bél Mátyás 1708-1714-ig tanárként s igazgatóként működött és az intézményt korának egyik leghíresebb iskolájává fejlesztette. Itt alakult ki közöttük az a mély barátság, amelynek kiemelkedő eredményei a későbbi nagy országos felmérésekben és térképezésekben csúcsosodott ki.
Tizenkilenc éves korában az evangélikus egyház támogatásával nürbergbe ment továbbtanulni. Az itt szerzett szakismeretiről fényes bizonyítványt nyújt az a két csodálatos rézmetszeti kép, amelyet a Bél mátyás által az akkori Magyarország földrajzának leírására bemutatónak szánt “Hungariae entiquae et novae Prodromus” számára készített. Az említett mű nyomtatásban Nürbergben jelent meg 1723-ban.
1721. június 30-1722. június 30. Között az altdorfi egyetemen matematikát tanult és szorgalmas látogatója volt az ott működő hírneves obszervatóriumnak. 1723-ban a már említett Bél műben szereplő munkáin kívül még 12 db Altdorfot ábrázoló rézmetszete is megjelent, amelyek révén neve a művészi körökben általánosan elismertté vált. [2;7]
1722-ben korának híres mesterénél Johann Georg Puschnernél még egy fél évig tanulta a rézmetszés művészetét, amelyet később tökéletesen hasznosított Bél Mátyás nagy művének, a “Notitia Hungariae…” gyönyörű és szakszerű térképi valamint egyéb rajzi mellékleteinek elkészítésében.
1723 elején már Jénában tanulta a matematikát és a földmérést. Az itt szerzett ismeretek alapozták meg azt a biztos tudását, amelyekre építette a máig elismerésre méltóan hatalmas felmérési és térképezési munkáit [4;5]
Egyetemi tanulmányainak befejezése után 1724 tavaszán szakmai körútra indult, feltehetőleg azért, hogy a csillagászat és a térképezés terén tovább képezze magát. Valószínűleg ekkor ismerkedett meg Marinonival, aki alsó-ausztriai tartományi mérnökként és a bécsi udvar matematikusaként nagyon elismert volt a gyakorlati földméréstan valamint a csillagászat terén is. Kapcsolatuk szorosságát jól jellemzi az a tény, hogy később Marinoni felszólítására ő készítette el azt a ma már ismeretlen tudományos munkát, amelyben bebizonyította, hogy a Francia Tudományos Akadémia állításaival szemben a földi délkörök a sarkoknál és nem az egyenlítőnél a leglaposabbak. Az 1736-37-ben elvégzett lappföldi mérések Mikoviny számításait egyértelműen igazolták. [7]
A HELYI VALAMINT AZ ORSZÁGOS
FELMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPEZÉSI MUNKÁK
HÍRNEVES MEGALAPOZÁSA
1725-ben véglegesen visszatért hőn szeretett hazájába. Pozsonyban telepedett le, ahol Bél Mátyás közelsége tudományos és szakmai boldogulásának fontos záloga lett.
1726-ban Pozsony vármegye geometrájával fogadták. Ezen beosztásában a nagyszámú földmérési munkája mellett foglalkozott a Csallóköz árvízvédelmével és kidolgozta annak megjavítási lehetőségeit, továbbá a részletes felméréseire támaszkodva javaslatokat dolgozott ki a Vág folyó szabályozására vonatkozóan is.
1727-ben megnősült. Házasságából három fiú és egy lány született. Az első két fiú keresztszülei Bél Mátyás és felesége lettek.
Ugyanebben az évben megbízást gróf Festetich Kristóftól a Somogy megyei birtokai, valamint azok vízrajzi helyzetének felmérésére és térképezésére. Ezen feladatok elvégzése során ismerte meg a Balatont és annak környékét.
1728-ban Ausztria és Magyarország határán uradalmak közötti határ kitűzéseket végzett.
1729-ben az udvari kamara mérnöke lett a hadászati térképezés terén és a szaktudásának elismeréseként őrnaggyá nevezték ki. [7] Ugyancsak ebben az esztendőben a Csallóköz vízvédelmi töltéseinek felülvizsgálatával és a megerősítési munkálatok irányításával is megbízták.
Az 1730-as évek elején bekapcsolódott Bél Mátyás nagyszabású földrajzi felmérő munkálataiba, amelyeket III. Károly király is melegen támogatott. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az uralkodó által előírtak alapján a királyi helytartó tanácsnak a vármegyékhez küldött leiratai közölték, hogy munkájukban Bél Mátyást és Mikoviny Sámuelt a legmesszebbmenőkig támogassák.
A nagy országos felmérési megbízatás teljesítésére Mikoviny gondosan felkészült. Előbb kidolgozta a munkák elvégzésének elméleti-tudományos alapjait, majd a gyakorlati kivitelezésre vonatkozó szabályokat és elképzeléseket.
Az általa nagy körültekintéssel kidolgozott elméleti és gyakorlati módszereket azután már fényesen alkalmazta 1728-ban a bányavárosok felmérésénél és feltérképezésénél, ahol nemcsak a különböző technikai létesítmények elhelyezkedését, de az érctelérek fekvését és a bányaműveletek térbeli helyzetét is ábrázolta. Ugyanebben az időszakban elkészítette még a Kunság és a Jászság térképeit is. [7]
1732-ben Pozsonyban nyomtatásban megjelentette a Bél Mátyáshoz írt “Epistola”-t, amelyben a korszerű térképkészítés alapelveit Európában elsőként fogalmazta meg. Ebben a térképezés tudományát asztronómiai, geometriai, magnetikus és hidrográfiai alapokra helyezte, amelyek jelentéséhez részletes magyarázatot adott. Ismertette továbbá a térképek kivitelezésével és esztétikai kialakításával kapcsolatos véleményét is. [3]
A térképkészítésről szóló “Epistola” mellékleteként 1732-ben még csak egy Pozsony, Zólyom, Besztercebánya vidékéig terjedő térképet jelentetett meg. Ettől az időtől azonban hihetetlen gyorsasággal készítette el, illetve javította ki az egyes vármegyék térképeit, amelyek közül a “Notitia Hungariae…” megjelent négy kötetében szereplő térképek csupán töredékét képezték ez irányú munkásságának. A különböző vármegyék mellett nagyszámban alkotta meg az egész országrészeket ábrázoló térképeit is.
Az “Epistola…” tudományos értékének a kortársak részéről történő elismerését mutatja az a tény, hogy rövidesen Berlinben megválasztották a Porosz Királyi Tudományos Társaság tagjává. [7]
Az országjáró felméréseket rendszerint a nyári hónapokban végezte, amelyekhez be kellett szereznie a mérőeszközöket, gondoskodni azoknak a különböző helyszínekre történő szállításáról és a mérések elvégzéséhez szükséges segédszemélyzet kiképzéséről. Óriási munkabírását bizonyítják azok a tények, amelyek szerint az ország felmérések mellett összes egyéb munkakörét is hiánytalanul ellátta.
1733-ban megvásárolta pozsonyi házát, ami térképészeti tevékenysége szempontjából a világ közepe lett. Itt állapította meg a "mi magyar meridiánunk", ami az összes helymeghatározás alapjává vált.
A térképkészítés irányelveivel kapcsolatos “Monitio l” a “Notitia Hungariae…” kötetéhez csatlakozóan 1735-ben jelent meg. Ebben továbbfejlesztette az Epistolában kifejtett térképezési módszereinek a gyakorlat által igazolt általános előnyeit. A “Notitia Hungariae …III” kötetéhez csatlakozóan 1737-ben a “Monitum II”-ben pedig a mérési eredmények alapján megadta a selmeci, a budai és a pozsonyi hosszúsági, illetve szélességi helymeghatározási értékeket. [4;5]
1. sz. ábra. Bél
Mátyás és Mikoviny Sámuel közös nagy művének címlapja.
A “Notitia Hungariae…” nyomtatásban megjelent négy kötetének térképei nemcsak Mikoviny alapos térképészeti felkészültségét, de az egyes városokról készített nagyon szemléletes látképei kiemelkedő művészi tehetségét is bámulatosan bizonyítják.
MONTANISZTIKAI TANÁRI TEVÉKENYSÉG
1735 szeptember 28-án III. károly kinevezte az újonnan alapított selmeci bányatisztképző iskola vezető tanárává. Mikoviny ekkor már országosan ismert neves mérnök, jó hírű matematikus és a bányatérképezésben is alaposan járatos szakember volt. [7]
A selmeci bányaiskola vezetésével való megbízatása az új tanintézet működését oly nagy mértékben előmozdította, az általa kinevelt tehetséges tanítványok nagyszabású alkotásaival egyetemben, hogy már jóval a földi pályájának a befejeződése után 1763-ban a bányászati akadémia létesítésénél és szervezeti kiépítésénél Selmecbánya mellett lényegében más város szóba sem jöhetett.
Mikoviny által a selmeci bányaiskolában oktatott tananyagról ez ideig írásos emlékek nem kerültek elő. Az általa előadott szakmai-tudományos ismeretek magas színvonalát azonban közvetve fémjelzi az udvari kamarának azon leirata, amely az akkor már gépészeti instruktornak kinevezett Hell József Károlynak meghagyta, hogy Mikoviny előadásait különösen mechanikából és hidraulikából köteles hallgatni. A tanítvány azután a vízoszlopos szállítógép, a tűzgép, és a léggép feltalálásával és üzemi bevezetésével méltóan hasznosította a mesterétől tanultakat.
Mikoviny Sámuel a tanári tevékenysége mellett a Selmec-környéki vízfelfogó rendszer tervezésével és megépítésével, váltó vízikerekes találmányával, a hidraulikus sajtó megalkotásával, a csurgató kemencék meghonosításával és a selmeci, illetve körmöci ércelőkészítő művek teljes rekonstrukciójával, valamint az amalgamálásos fémkihozatali eljárások gyakorlati megvalósításával hírnevét még jobban elmélyítette. Szakvéleményeinek, kritikai megjegyzéseinek is nagy része volt abban, hogy Hell József Károlynak az ércbányászatot felvirágoztató korszakos jelentőségű gépészeti újításai kincstári költségen megvalósulhattak. [7]
Kiemelkedő mérnöki, tervezői érdemeket szerzett az ércelőkészítő művek biztonságos vízellátását a csapadékhozam időszakos ingadozásától függetlenítő vízgazdálkodási rendszer kiépítésében, ami 60 km hosszú vízfogó árokból és 16 tóból állt, összesen 7 millió m3 víz befogadóképességgel, amelyhez hasonló méretű alkotást addig a világ egyetlen bányavidékén sem valósítottak meg.
Oktatómunkájában az elméleti és a gyakorlati feladatok megoldásának biztos tudományos alapokra helyezését valósította meg. [7] Előadásait a téli hónapokban tartotta meg. Nyáron a szélaknai mérnökséget is vezette s ebben a beosztásában az évente hozzá üzemi gyakorlatra beosztott két hallgatót a bánya és földméréstani ismeretek mellett a térképészetben is alaposan kiképezte.
Matematikai munkásságából feltétlenül megemlítendő az 1739-ben latin nyelven megírt tanulmánya, amelyben Marinonit megvédte Leistnerrel szemben, aki helytelenül a kör négyszögesítésének lehetőségét hirdette. Dolgozatában szigorú logikával végigtekintett a probléma történetén és elemi úton levezette a Leibnitz-féle sort is. Ezzel kapcsolatban kimutatta, hogy a kör kerületének aránya az átmérőhöz irracionális szám, amelynek közelítő meghatározására két végtelen számsort is előállított. A p értékének 25 tizedesjegyig történő kiszámítását két hallgatója végezte el, s ezeket a számítási eredményeket az említett tanulmányában táblázatos formában mutatta be. [7]
HADMÉRNÖKI EREDMÉNYEK
z osztrák örökösödési háborúban katonai mérnökként tevékenykedett. A Mária Terézia királynő elnöklete alatt működő haditanács munkájába bevonták és rábízták a Morvaország és Szilézia felől az 1744 őszén fenyegető ellenséges betörések megakadályozásának irányítását. Mikoviny torlaszokat építtetett és megszervezte a határőrségeket, amelyekkel az átkelőhelyeket hónapokig megvédte, egészen addig, amíg gróf Eszterházy Ferenc nagyobb sereggel fel nem mentette a veszélyeztetett határszakaszt. A továbbiakban a reguláris hadseregben részt vett az 1744. és 1745. Évi sziléziai hadjáratban, ahol jelentős térképészeti munkákat és vármegerősítéseket végzett. A háborús események során kitűnt még az ütközetek kedvező helyszíneinek kijelölésével, a gyújtóbombák kezelésével, a tüzérség vezetésével valamint példamutató személyes bátorságával. Érdekességként megemlítendő, hogy a háborús eseményekben való részvételét versben is megörökítette [7], amely azonban nem maradt meg az utókor számára.
TOVÁBBI SOKOLDALÚ ALKOTÓI SIKEREK
1745-ben a háború befejezése után visszatért Selmecre, hogy folytassa alkotómunkáját a bányászati iskolában, valamint a városkörnyéki víztároló rendszer kiépítésében.
Ugyanebben az évben a Balatonhoz is leutazott és ott részletes vízhálózati tervet dolgozott ki.
1746-ban a rendelkezésre álló nagyszámú mérési adat birtokában előterjesztést tett az uralkodónak Magyarország topográfiai térképének elkészítésére.
A topográfiai térképezés helyett azonban Mária Terézia királynőtől az ószőnyi, a tatai és az almási mocsarak lecsapolására és azok vízének a Dunába való vezetésére vonatkozó tervek elkészítésére kapott parancsot. A részletes tervekkel Mikoviny hamarosan el is készült, s azokat az udvari kamara elfogadta, és 1747. február 6-án a királynő jóváhagyásával az építkezésekhez szükséges összeget ki is utalta.
A személyét ért rengeteg gáncsoskodás ellenére törhetetlen akaraterővel és fáradhatatlan munkával jelentős műszaki nehézségeket is legyőzve a mocsarak lecsapoló létesítményei 1747 nyarára elkészültek. Az utókor elismerését bizonyítja, hogy a lecsapoló főcsatornát ma is Mikoviny ároknak nevezik.
A mocsár-lecsapolási munkálatok során régészeti feltárásokat is végzett és a rómaiak Szőny melletti várának, Brigetionak részletes leírását, valamint helyszínrajzát megküldte az udvari és a magyar királyi kamarának, amelyek azonban az ez irányú tevékenységét nem értékelték. A közömbösséggel magyarázható az is, hogy Mikovinynek az összes egykori magyarországi római városra vonatkozó részletes leírása és ismertetése is eltűnt.
1748-ban elkészült a budai várpalota építési terveivel, 1749-ben pedig már a várbeli építkezések “igazgatója és tervező mérnökeként” az alapozási munkálatokon is túljutott [7]
1749-ben Mária Terézia királynő külön kívánságára a magyarországi várak és erősségek megvizsgálására kiküldött bizottság tagjává is megválasztották.
1750 tavaszán ismét jelentős feladattal bízták meg, nevezetesen a Vág folyó Trencsén alatti szakaszát kellett volna szabályoznia, hogy a várost elárasztásaival többé ne veszélyeztesse. Ezt a munkát is a tőle megszokott alapossággal akarta elvégezni, de hirtelen megbetegedett és 1750. március 23-án Selmecen elhunyt.
UTÓSZÓ
z évtizedek óta folyó rendszeres szakmatörténeti kutatások munkásságának nagyon sok oldalát már méltóan felderítették – és a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tették – de még mindig vannak arra vonatkozóan tisztázásra váró jelentős részletek.
Elméleti és gyakorlati eredményeit a térképészet, a vízépítés, a bányászat és még számos más szakmai területen hazánkban s külföldön egyaránt ismerik és elismerik.
Személyében az utókor általi megbecsülését mutatja az a tény, hogy nevét itthon és a környező országokban utcák és iskolák viselik.
A zömmel latin és német nyelven megjelent művei napjainkban a Kárpát-medence népeinek, de tágabb értelemben az európai műszaki-tudományos világnak is a közös kultúrkincsét képezik.
IRODALOM