A szerzõ soproni cédrus elõadását magam is nagy érdeklõdéssel hallgattam, így a tanulmányban szereplõ cédrus állományokat szép színes dia-képek formájában is megtekinthettem, pótolva egy dél-franciaországi tanulmányutat. Azóta (1995 szeptemberében nyárfatermesztési tanulmányút keretében) kijutottam ugyan Franciaországba, egy-egy idõs cédrusfát azonban csak néhány Loire menti kastélyparkban sikerült lencsevégre kapnom.
Az elsõ cédrus ültetvényt idõs Folly Gyula orvos 1905-ben létesítette Magyarországon, a badacsonyörsi birtokán, 0,5 hektáros területen. Az elsõ évtizedek tapasztalatai alapján Dr. Tóth Jánoshoz hasonló megállapításra jutott és szerette volna felhívni a .... erdészek figyelmét arra, hogy hasonló termõhelyen a feketefenyõnél többet produkál (a család közlése). Ugyanitt az elsõ utódállomány 1956-ban létesült.
Az ERTI-ben a 60-as évek elején indult a cédrusok vizsgálata az ½Exóták honosítása½ c. téma keretében. A Dunántúlon és az Északi-Középhegységben tervezték a származási kísérletek létesítését az ottani erdõgazdaságok és helyi szakemberek bevonásával. Ezek közül a Dunántúliak sikerültek és ma már értékelhetõ eredményeket adnak. A neszmélyi, agostyáni és budafai kísérletekben 30 éves korban a cédrus 500 m3/ha körüli fatömeget ad, termõhelytõl függetlenül jelentõsen meghaladva az erdei- és simafenyõ 200 m3/ha körüli produkcióját.
Ugyanezekben a kísérletekben a duglaszfenyõ a termõhely iránt sokkal érzékenyebb és igen változó teljesítményt produkál. Ezek a magyarországi kísérletek és egyéb elõfordulások ma már alkalmasak javított szaporítóanyag-források létrehozására, az itt kijelölt törzsfákból magtermõ állományok létrehozására. Az elmúlt évtizedek alatt hazai ökológiai viszonyaink közt szelektálódott genotípusok megalapozhatják a hazai cédrustermesztés genetikai bázisát.
Fentieken túl feltétlenül fontosnak tartom az újabb származási kísérletek beindítását fõként Franciaországból, lehetõség szerint a legészakibb elõfordulási helyekrõl. A származási helyek pontos feljegyzése elõsegítené a számunkra legjobb populációk ismételt felkeresését, lerövidítve ezáltal a genetikai nyereség szempontjából fontos ½idõ½ tényezõt.
Javaslom az ismét beinduló termesztési-, származási kísérletek intézményes keretek között történõ végzését, hogy a felelõs kutatók a stafétabotot át tudják adni egymásnak, ami a hosszútávú erdészeti kutatásoknál feltétlenül szükséges.