Dr. TÓTH János Erdõmérnök kutató Egyetemi tanár
NIZZA Délfranciaország.

A CÉDRUSOK MAGYARORSZÁGI LEHETÕSÉGEI
A FRANCIA PÉLDA ALAPJÁN

A jelenlegi magyar-francia erdészeti kapcsolatok.

A francia erdészek már elég régóta tudnak arról, hogy Magyarország Európában, de még világ viszonylatban is az elsõ helyen szerepen az akác kérdés területén, nemcsak területi szempontból de a kutatás terén elért fontos és értékes eredmények alapján is. Ezeket az eredményeket adtuk a francia erdészeti szaklapokban már évek óta, és ezt a francia erdészet nagy érdeklõdéssel figyelte. Ennek alapján születtek meg a többszöri tanulmányutak a magyar akácosokban az ERTI kutatói és a EFE oktatói segítségével. Ezen a téren igen nagy szerepe volt és van most is Dr. Barna Tamás Adjunktusnak a mûvelési tanszékrõl.

Ami a Cédrus kérdést illeti majdnem azonos a helyzet mint az akáccal de itt Franciaország javára. Ugyanis Franciaország az elsõ helyen szerepel Európában a terület alapján de nem világ viszonylatban. A jelenlegi 20 ezer ha területét Marokkó (130 ezer) Algíria (23 ezer) Atlas cédrus, Törökország (150 ezer) Libanoni cédrus, India, Pakisztán és Afganisztán (500 ezer) Himalájai cédrus jóval felülmúlja. A Ciprusi cédrus igen kis területen található (kb. 10 ha), Ciprus szigetén. De ami a cédrus kutatásokat és az elért eredményeket illeti, joggal mondhatjuk, hogy Franciaország az elsõ helyen szerepel.

A cédrusfa potanciális szerepe igen nagymértékben növekedett az utolsó évtized alatt ezt jellemzi a Törökországban (Antalya) 1990-ben és Marokkóban (Ifran) 1993-ban tartott nemzetközi konferencia, ahol minden alkalommal több mint 300 személy vett részt. Ezért az említett 20 ezer ha terület manapság eléri a 30 ezer ha területet ha az elegyes állományokat, valamint a fiatal erdõsítéseket is beleszámítjuk. Ez utóbbiak területe évenként 1000-1500 ha tesz ki.

A magyar erdészek, kutatok, oktatok és gyakorlati erdõmérnökök kezdik ismerni a délfranciaországi cédrus erdõket és különösen a tudományos kutatási és kísérleti eredményeket. Dr. Veperdi Gábor többszöri látogatása, valamint a közleménye nagyszerûen referálta ezt az Erdészeti Lapok 1993 novemberi számában. Természetes a magyar erdészek elõbbi közleményeit is felhasználta cikkében.

Az alábbiakban igyekszem a legfontosabb ismereteket adni abból a szempontból, hogy a magyar erdészetet ez még elõbbre tudja vinni a cédrus ismeretek vonalán. Így a jelenlegi kisterületû cédrus állományok (Neszmély, Agostyán, Budafa és Badacsonyörs) növekedni fognak. Az ismeretek leírását azzal kell kezdeni, hogy hogyan és milyen körülmények között indult meg és fejlõdött ki Délfranciaországban az Atlasz Cédrus, és hogyan érte el a mostani helyzetet.

Az Atlasz Cédrus története Délfranciaországban.

Az Atlasz Cédrus története Avignon városa környékéhez, pontosabban a Mont-Ventoux hegységhez kapcsolódik. Ez a hegység Avignontól észak-keletre fekszik, teljesen a síkságból nõ ki és a csúcsa eléri az 1912 m tengerszintfeletti magasságot. A gerince kelet-nyugat irányban húzódik és így északi és déli kitettséget ad. Az északi oldal nagyon meredek, átlag 33 %-os, a déli oldal enyhén lejtõs, átlag 19 %-os. A hegység 20 ezer ha területet foglal el, száraz mészköves anyakõzettel, ahol a termõtalaj vagy nem létezik vagy igen sekély réteget alkot. Az évi csapadék középértéke, 500 és 900 m közötti tengerszint fölötti magasságra vonatkozóan, a déli oldalon, ahol a cédrus megtelepedett 600-800 mm. Ez a hegység az 1850-es évek elõtt teljesen kopár volt, mivel akkor az egyedüli energia forrás csak a fa volt; fûtés, kenyérsütés, üveghuták, kovácsok és más használat.

A birka, kecske, szarvasmarha állomány túlzott száma a legeltetés területén meggyorsította a kopárosodást, amelyet végül az erózió fejezett be. Így következett be az a helyzet, hogy a hegység 20 ezer ha-os területén nem maradt fa, csak néhány elterebélyesedett bokor.

1860-ban a francia kormány az erdészek kezdeményezésére egy újra-erdõsítési törvényt hozott. Az erdõsítés fõfafajai a Molyhos tölgy (Quercus pubescens), az Örökzöld tölgy (Q. ilex), a fekete és erdei fenyõ (Pinus nigra, P. sylvestris) voltak. A munkálatokat 1862-ben kezdték meg és ekkor jött az ottani erdõfelügyelõnek, aki elõtte Algiriában szolgált, az az ötlete, hogy egy 15 ha-os területen a tél folyamán, a talajt befedõ hórétegre cédrus (Cédrus atlantica) magot vessenek. A cédrus mag a hó olvadásával, a nedves talajon rögtön csirázott és kefesûrûségû magonc-csemetéket adott. Ezen a 15 ha-os területen most hatalmas méretû (80-100 cm-es átmérõjû és 20-22 m. magasságú böhönc fákat találunk körülöttük egy 80-90 éves nagyszerû zárt állomány (50-60 cm-es átmérõ és 19-20 m-es magasság), az elõzõnek a leszármazottja, ezek körül egy harmadik majd egy negyedik állomány foglal helyet, a természetes újulat eredménye alapján, így több mint 2 ezer ha területen, szinte emberi beavatkozás nélkül örök erdõ létesült.

Ez a nagyszerû eredmény a rossz ökológiai viszonyok között arra buzdította a francia erdészeket, hogy más helyeken is, néha jobb körülmények között, nagyobb mértékben növeljék a cédrus erdõk területét és így beszélhetünk ma már 20 ezer ha nagyszerû cédrus állományról Délfranciaországban, melyeknek nagy része fiatal 5-30 év között van. Ha az elegyes állományokat is beleszámítjuk, ahol a cédrus csak kis százalékban van jelen és a fiatal 1-5 éves erdõsítéseket is akkor 1996-ban már 30 ezer ha területrõl beszélhetünk.

A cédrus állományok elegyesen (molyhostölgy, örökzöld tölgy, fekete és erdei fenyõ) vagy elegyetlenül az egész mediterrán övben megtalálhatok, kisebb vagy nagyobb területeken, nagymértékben 1-5o ha-on.

A cédrusok, különösen az Atlas és a Libanoni cédrus, ugyanolyan jól meghonosul lúgos mészkõ talajon mint savanyu bazalt, homokkõ vagy pala talajon. A fanövedék a talaj minõsége és mélysége valamint az éghajlati tényezõk (különösen a csapadék) függvénye. A sekély mészkõ talajon, 6-800 mm évi csapadékkal az összes vastagfatömeg (lábonálló + gyérítés) eléri a 800 m3/ha 80 éves korban. Ekkor a felsõ magasság eléri a 22 m. Savanyu talajon ugyancsak 80 éves korban, ahol az évi csapadék 800-900 mm, az összes vastagfatömeg (7 cm átmérõ) eléri az 1300 m3/ha és a felsõ magasság meghaladja a 35 m.

A legérdekesebb azonban az, hogy egy tûzpusztítás után, ahol elõbb egy igen kevés értékû, elterebélyesedett, örökzöld tölgy állomány volt, nem tudunk mást ültetni mint fekete fenyõt. A gyakorlat viszont az mutatja, hogy ahol feketefenyõ megy ott az Atlasz cédrus mindig jobb eredményt ad. Nem is beszélve arról, hogy a feketefenyõt a búcsújáró hernyó (Thaumetopea pithyocampa) rendszeresen lerágja. A feketefenyõ avar igen tûzveszélyes és nehezen bomlik le addig a Cédrus tûlevelek egy év alatt már humuszt adnak.

Botanika

Ha a fáknak a legrégibb történelem folyamán volt elismert presztízsûk akkor biztos, hogy a Cédrusfa az elsõ helyen szerepel.

A Pinaceae családhoz tartozó négy fajból álló nemzetséget Link (1841) angol botanikus írta le. Rendszerét szembe állította a régi botanikusok állásfoglalásával, hogy csak egy cédrus faj van a Libanoni cédrus és a három másik; Atlasz, Ciprusi és Himalájai cédrus mint alfajok szerepelnek. Itt az alábbiakban adjuk a négy fafajt:

Az általános botanikai leírásokban a szerzõk szinte ismételve olyan leírásokat adnak melyek nehézkessé teszik a fajok egymás közötti megkülönböztetését és különösen az Atlasz cédrus és a Libanoni cédrus között. Mint pl. a fák habitusa, az ágak elhelyezkedése és a csúcshajtás eltûnése.

Az alábbiakban csak az Atlasz cédrusra vonatkozó dolgokat fogjuk ismertetni, mivel a francia cédrus állományok 99 %-át ez képezi és így tanulmányaink és kísérleteink inkább erre a fafajra vonatkoznak, annak ellenére, hogy a három más cédrusfán is végeztünk megfigyeléseket. Tehát a következõkben a cédrus az Atlasz cédrust jelenti.

A legfontosabb kísérleti eredmények.

  1. A cédrus õsszel virágzik ellentétben a többi fenyõvel. A megporzás szeptember hónapban történik. De a nõnemû virágok csak a következõ év tavaszán termékenyülnek meg. Ezután a kis toboz kezdemények igen gyorsan fejlõdnek és õsszel, egy éves korukban elérik a végleges méretüket 5-8 cm hosszúság és 3-5 cm átmérõ. A tobozok ekkor (szeptember) még zöld színûek. A zöld szín szürkés barnára változik októbertõl kezdve. A magok ekkor még nem érettek. A magok teljes megéréséhez még egy év kell. Tehát a virágzástól kezdve a maghullásig két egész év kell, de viszont ez három éven keresztül tart.
  2. A tobozok nem vállnak le az ágról, hanem a magok a pikkelylevelekkel együtt hullanak le. A pikkelylevelek lehullásához meleg és nedvesség valamint fagy és fagyolvadás feltétlenül szükséges és ezeknek ismétlõdése.
  3. A régi elfogadott véleményekkel szemben a Cédrus mag több évig eltartható ha a magokat szakszerûen kezeljük. Föltétlenül szükséges, hogy a magok nedvesség tartalmát 10 % alá csökkentsük. Ez lehetséges száraz és levegõs padláson, több hétig. Utána a száraz magot -15 °C hûtõszekrényben több évig tárolhatjuk. A lyophilisállással a nedvesség tartalmat 3-5 %-ig letudjuk csökkenteni a magok veszélyeztetése nélkül. Utána a tárolás szintén hûtõszekrényben történik. Ezen eljárással 5 évig tároltuk a cédrus magot a csirázási erély csak 5 %-kal csökkent.
  4. A Cédrus mag átfekvõ ezért elõcsíráztatást követel. Az eljárás a következõ: 3 órától egy napig a magokat hideg vízben áztatjuk, utána a felesleges vizet hagyjuk lefolyni majd a nedves magokat homokkal vagy tõzeggel keverve fólia zsákokban 6 hétig + 4° C. hõmérsékleten hideg kamrákban tartjuk. Kis mennyiségû magot a jégszekrény fõzelék részlegében tartjuk szintén hat hétig.
  5. A fiatal csemeték a fényt és az árnyékot megkülönböztetés nélkül jól tûrik úgy a csemetekertben mint a természetes újulatban. Viszont a hosszabb ideig tartó fagyok tudnak károkat okozni ezen korban, így a csemetekertben takarni kell.
  6. A cédrus fák a hideget jól elviselik, -15 C. °-ig nincsenek károk, -19 C. °-nál a fiatal sima kérgû fákon fagyléceket tapasztaltunk, de kiszáradt fákat a fagy következtében soha nem láttunk.
  7. Még a rossz ökológiai körülmények között is a fiatal csúcshajtások elérik az évi 40-50 cm növekedést ha a csapadék májusban és júniusban meghaladja a 100 mm. Ugyanis a cédrus magassági növekedése majdnem egészben (80 %) és a vastagsági növekedése nagy részben (70 %) ezen két hónapban történik. A csúcshajtásrügyek június végére július elejére teljesen kifejlõdtek így a cédrus a nyári szárazságot nagyszerûen bírja, jobban mint a fekete fenyõ. Megjegyezzük, hogy a jó termõhelyen (I. fatermési osztály) a az évi csúcshajtások elérik a 70-100 cm-t.
  8. A cédrus zártállományban a tûzveszély igen csekély mivel a cédrus nem tûri az aljnövényzetet és a cserjéket, nyitott állományban egész más a helyzet.
  9. A talajjavító hatása a cédrusnak igen nagy mivel a tûlevelek igen gyorsan bomlanak le, tápanyagban gazdag humusz réteget alkotnak. Több mykorhiza gomba él szimbiózisban a gyökerekkel (Tricholoma pessondatum, T. terreum, és elõsegítik a fiatal csemeték növekedését.
  10. A cédrusoknak igen kevés rovar és gomba károsítója van és ha a levéltetû (Cedrobium Laportei), vagy a kis cédrus hernyó (Epinotia cedricia) lerágja néhány ágon a tûleveleket ez sohasem vezet a fák pusztulásához.
  11. A cédrus igen értékes faanyagot ad. Tartósság szempontjából ismeretes a régi paloták díszítése (Salamon király temploma), a Marokkói királyi palota stb. Félkemény fa, sûrûsége (15 %-os nedvességgel) 0,5-0,6, és félnehéz, átlagos térfogatsúlya: 500-550 kg/m3. Jó a hosszanti nyomószilárdsága (350-450 kg/cm2), keresztirányú nyomószilárdsága (70 kg/cm2), valamint hajlítószilárdsága (900-1200 kg/cm2), leginkább a jegenyefenyõéhez hasonlít.
  12. A fatermelési értékeit már említettük a történelmi szakaszban, még csak annyit, hogy igénytelensége miatt javasoljuk a nagyon rossz, vagy a gyenge termõhelyek hasznosítására ahol még akarunk értékes fát termelni.
  13. A cédrus egyedül, csoportban vagy erdõt alkotva nagyszerû és megragadó esztétikai hatást ad. Nagy melegben árnyékot ad, télen az ágai süppedve a hó alatt nem törnek le, hanem a nehéz hófoltokat simán engedi lecsúszni. Lamartine francia író és költõ azt mondta a Cédrusokról, hogy "Ok a Mindenség legünnepeltebb alkotásai".
  14. A cédrus erdõ ahol egyszer megtelepedett ott örökerdõt ad, aláújul és a környékét is kolonizálja. Ez abból ered, hogy egy fa három ébenként képes több mint 10 kg magot adni. Egy kg cédrusmag 12000 szemet tartalmaz 90 %-os csirázási eréllyel. A madarak szeretik és hozzá járulnak a mag terjesztéséhez, a szárnyas mag a szél által is több száz méterre elmegy. A domboldalakon a víz folyása is képes elvinni több km-re. Saint-Exupéry francia pilóta-költõ azt írta róla: "Ültetsz egy cédrust a hegyre, és lesz egy erdõd, amely méltóságteljesen átvonul az évszázadokon."
  15. A cédrus csemetenevelés egy kicsit kényes ezért a csemetéket 400 cm3 konténerben kell tartani egy tenyészidõ alatt (6 hónap-1 év).
  16. A cédrusfa igen hosszú ideig elél. Marokkóban láttam teljesen egészséges 500 éves állományt. A törökök büszkeséggel mutatják az 1100 éves hatalmás 56 m magas és 3 m átmérõjû fákat, ahol egy fának a köbtartalma több mint 50 m3.

Epilógus.

Úgy 1974 körül Dr. Solymos Rezsõ az ERTI Fatermelési Osztály vezetõje egy tanulmányi út alkalmával töltött el nálam, az Avignoni Erdészeti Kísérleti Állomáson, több napot. Egyik nap a Mont-Ventoux hegység cédrus erdejének, az akkoriban 120 éves öreg állományában erdész módra ebédeltük. Egyszer csak a Rezsõ rám néz és azt mondja: "Látod János milyen különös eseménye a sorsnak, hogy két magyar itt a világnak a legszebb cédrus erdejében találkozik és újítja fel a régi Soproni diákévek emlékeit.

Ezután elég sok idõ telt el, majd 1992 õszén ismét magyaros módra ebédeltünk a hatalmás 130 éves cédrus fák alatt. Most már többen voltunk: Dr. Bondor Antal, Dr. Sárvári János, Dr. Veperdi Gábor és Sódar Pál. Velünk volt Bérces István is Tarascon-bol aki házigazdánk volt egy hétig. A napot toboz gyûjtéssel fejeztük be. A tobozokat este Bérceséknél a kandalló mellett, magyar dalokkal, nagyszerû hangulatban, szedtük szét.

A magot a kecskeméti Juniperus csemetekertben vetették el és az elnyert csemeték most már igen jól érzik magukat és szépen nõnek egy Ásotthalom melletti kísérleti területen.

A következõ évben 1993 õszén egy másik csoport, Barátossy Gábor, Dr. Barna Tamás, Dr. Gõbölös Antalt helyettesítõ Spiegl János valamint Szûcs Dezsõ érkezett Avignonba és ismét a cédrus erdõben a mi anyanyelvünkön adtunk kifejezést csodálatunknak azon fafaj irányában amely Észak-Afrikából települt ide, olyan nagyszerûen meghonosult és várja, hogy a Balaton fölötti mészsziklás, elhagyott részek valamint a Duna-Tisza közötti meszes homokterületek ott befogadják.

1994-ben Dr. Veperdi Gábor egy hátizsákot teletömve 6 kg cédrus magot vitt az ERTI-be, amelyet a Jura hegységi magpergetõ állomás ingyenesen adott kísérlet céljára. Ezt Dr. Barna Tamás elõcsíráztatta, és ennek felét a Soproni Arborétum csemetekertje felét pedig a Kecskeméti Juniperus csemetekert kapta és vetett el.

1995 tavaszán Pápai Gábor az Erdészeti Lapok fõszerkesztõje vette színes videora ezeket a gyönyörû cédruserdõket.

Befejezésül csak annyit, hogy a cédrus kérdés jó úton van Magyarországon. Az utolsó Soproni elõadásom alkalmával az Egyetemen több napot szenteltünk Dr. Barna Tamással egy cédrus hálózat kialakítására. Veszprémbe, Kaposvárra, Kecskemétre és Bugacra mentünk el és mindenütt a résztvevõ erdészek nagy lelkesedéssel fogadták a tervet.

Ennek a folytatásához kívánok Jó szerencsét, Üdv az erdésznek.

Vissza!