Dr. Mészáros Károly tszv. egyetemi docens:

Ész- és érdekérvek

Jelentõs eseményeknek adott otthont az Egyetem 1996. január 31-én és február 1-én. Az Országgyûlés Mezõgazdasági Bizottsága Sopronban tartotta kihelyezett ülését, amelynek témája két számunkra kiemelten fontos törvénytervezet, a "Az erdõkrõl és az erdõk védelmérõl" szóló törvényjavaslat és a "A vadgazdálkodásról, a vad védelmérõl valamint a vadászatról" szóló törvényjavaslat általános vitája volt. Dr. Orosz Sándor, a bizottság elnöke szerint azért esett a választás az Erdészeti és Faipari Egyetemre, mert jelenleg ennél hitelesebb hely, mint nagy múltú intézményünk nincs, ahol e szakmai törvények jelentõségükhöz méltó módon tanulmányozhatók.

A fórum

A bizottsági ülést nagy érdeklõdéssel kísért fórum elõzte meg, ahol lehetõség nyílt a megismerni a vadászok és erdészek törvényalkotással kapcsolatos gondolatait. Több mint száz érdeklõdõ, szakember gyûlt össze a Matematika teremben, ahol Dr. Winkler András rektor úr elnökletével kezdõdött meg a fórum, aki üdvözölte a megjelenteket Dr. Orosz Sándor képviselõt, az Országgyûlés mezõgazdasági bizottságának elnökét, Gyimothy Géza országgyûlési képviselõt a bizottság elnökhelyettesét, Kertész Zoltán és Boros László soproni, illetve a vendégként megjelent Balsay István, Medgyasszai László, Mészáros Béla képviselõket, illetve a megjelenteket. Dr. Orosz Sándor bevezetõjében elmondta, hogy tapasztalatai szerint az erdõtörvényt a szakma és a közvélemény örömmel fogadja, míg a vadászati törvény esetében a vélemények meglehetõsen megosztottak, fõleg a vadászati jog, a vadászterület nagysága a vadkár kérdései körül bontakoztak ki heves viták, jelentõsek a nézetkülönbségek. Reményének adott hangot, hogy e rangos szakmai fórum hozzásegíti javaslataival a bizottságot, hogy alaposan elõkészített, a kor követelményeinek megfelelõ törvények kerüljenek az országgyûlés elé. Dr. Kertész Zoltán soproni országgyûlési képviselõ házigazdaként és mezõgazdasági bizottság tagjaként is üdvözölte a megjelenteket, köszönetet mondott rektor úrnak és a rendezvény szervezõinek a rendezvény megszervezéséért és bemutatta képviselõtársait.

Az erdõtörvény-tervezet vitája

Ezt követõen hozzászólások hangzottak el, ahol Dr. Firbás Oszkár az erdészeti technikum nagytekintélyû nyugdíjas tanára kezdte meg a sort. Felszólalásában méltatta az elõdök törvényalkotó tevékenységét és reményét fejezte ki, hogy az utódok is meg tudnak felelni a kor elvárásának is megfelelõ követelményeknek. Czebei Sándor a FAGOSZ elnöke az erdõgazdaságok és erdõgazdálkodással foglalkozó tagjaik nevében nyújtott át véleményt, amelyben hangsúlyozta a törvény szektorsemlegességi elve mellett azt, hogy az erdõvagyon kincstári jellegébõl adódóan meg kell fogalmazni az állami erdõvel kapcsolatos szándékokat, azt, hogy e vagyon tiszta hozama milyen célra használható fel. Kitért a körzeti erdõtervezés készítésének céljaival kapcsolatos értelmezési problémákra. Kifejtette, hogy a regionális tervezéshez kapcsolódó, a térségben élõ társadalmi csoportok igényeinek feltárása és összehangolása lehet hasonlóan a német "Raumplanung"-hoz a cél, de ezt egyértelmûvé kell tenni. Dr. Szodfridt István professzor úr az OEE Soproni Csoportjának elnöke fõleg az erdészeti szakigazgatás jövõbeni konfliktusainak feltárását mutatta be, javaslataival ezek oldását kezdeményezte. Gerely Ferenc az ÁPV Rt. részérõl támogatta az erdõtörvény-tervezetet. Kiemelte, hogy az erdõvagyon fenntartásának mûködési feltételeit meg kell teremteni, hiszen ezek jelenleg nem adottak. A törvény túlszabályozott, másrészt pedig éppen az erdõt érõ egyik legdurvább beavatkozással az erdei utak építésével a tervezet egyáltalán nem foglalkozik. E szempontból a Dr. Kosztka Miklós tanszékvezetõ egyetemi docens is igen hiányosnak tartotta a tervezetet és konkrét módosítási javaslatokat tett. Ormos Balázs a Tanulmányi Erdõgazdaság Rt. vezérigazgatója a részvénytársaságokra bízott erdõvagyon õrzésével, gyarapításával kapcsolatos felelõsséget hangsúlyozta. Kifejtette, hogy az erdészeti szakszemélyzetet véleménye szerint szükségtelen olyan jogosítványokkal kell felruházni, amelyeknek nem tudnak érvényt szerezni. Egyenruhát viszont mindenképpen biztosítani kell az erdészeti szakszemélyzetnek. Rakonczay Zoltán tanszékvezetõ egyetemi docens a szektorsemlegességet blöffnek, a hatóság rendelkezési jogát fizetési kötelezettség-vállalással való összekapcsolását demagógiának tartja. Természetes a hatóság rendelkezési joga. Kiáll a kötelezõ társulás mellett Természetvédõ erdõmérnökként elképzelhetõnek tartja, hogy a természetvédelmi rendeltetési erdõk területe lecsökkenjen. Dr. Péti Miklós az OEE Veszprémi csoportjának elnöke szerint az új törvényben is tisztázandó, kit tekintsünk erdõgazdálkodónak. Faültetvények esetében elõállhat az a visszás helyzet, - mivel a faültetvény termelési ciklusa legfeljebb 30 év, - hogy a törvény elfogadása után két egymás mellett lévõ akácos vagy nyáras közül - az idõsebbre vonatkozik az erdõtörvény teljes egészében, míg a késõbb telepítettre csak a faültetvényre vonatkozó kitételek lesznek érvényesek . A faültetvény definíciójával szemben szerencsésebb lenne bevezetni az 1935-ös erdõtörvényben már alkalmazott szabad rendelkezésû erdõ fogalmát. Dr. Tompa Károly nyugdíjas egyetem tanár nagyobb figyelmet fordítana a törvényben a fásításokra a faültetvényeknél. Hangsúlyozza, hogy az erdõ- természetvédelmi, vadászati törvényeket egymással szoros összhangban kell megalkotni, az erdõk és a természet védelmét társadalmi üggyé kell tenni. Az erdõk immateriális szolgáltatásait a társadalomnak meg kell térítenie. A társadalom kötelezettségvállalása elsõsorban a természetközeli erdõgazdálkodás esetében szükséges. Itt az értékvesztés elkerülhetetlen. Dr. Király László egyetemi tanár rámutatott arra, hogy nagyon jó lett volna ha a törvényalkotói munka során, ha kölcsönösen egyeztetik a társtörvénytervezeteket. Sajnálatos, hogy a természetvédelmi törvény jelentõsen elmaradt, és így nem volt mód ott az erdõgazdálkodással kapcsolatos pontokat egyeztetni. Az állam tulajdonában levõ erdõkkel kapcsolatban a társadalom magasabb szintû követelményeket támaszt, amelyeket célszerû külön törvényben rögzíteni. Az elõzõ században is így történt (1898. évi XIX. tc.). A jelenlegi megoldást a mielõbb elkészítendõ államerdészeti törvényig elfogadhatónak tartja.

Mészáros Béla országgyûlési képviselõ vitatta Szodfridt professzor úr azon véleményét, hogy erdõterveket csak felsõfokú végzettséggel lehet készíteni. Schrödl László szerint markánsabban kellene megjeleníteni a magántulajdonba került erdõk sorsát. Dr. Herpay Imre nyugalmazott egyetemi tanár a törvényalkotás szükségességét, az európai jogharmonizációt hangsúlyozta.

A vadászati törvénytervezet vitája

A vadgazdálkodásról, a vad védelmérõl valamint a vadászatról" szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan megszólalók már sokkal több egymásnak ellentmondó álláspontot fogalmaztak meg, mint az erdõtörvény esetében. Az erdõnél szakmai konszenzus bontakozott ki, amelynek jobbító javaslatai egyetértésre találtak a teremben ülök körében. A jobbító, féltõ szándék a vadászat vadgazdálkodás esetében sem hiányzott, hiszen az erdészek egyrészt tanult mesterségként, másrészt természetet erdõt, vadat szeretõ sportvadászként is megfogalmazták véleményüket. Emellett szó kértek és kaptak a területes vadászok illetve a terület nélküli bérkilövõ vadászok képviselõi is.

Dr. Rónay Ferenc a Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskola igazgatója hangsúlyozta a vad nemzeti kincs szerepét. A vadászterület kialakításánál a 3000 ha-os területnagyság mellett tette le voksát, fontosnak tartva hogy fõleg a nagyvadgazdálkodás szempontjai miatt kell ekkora területmérték. Nem tartja jónak, ha kiskapuk nyílnak a törvény végrehajtása során. Gyimothy Géza országgyûlési képviselõ szerint a magyar ember tudott és tud gazdálkodni. Nem kell lenézni a mezõgazdaságot. A vadászati törvényt rossznak tartja, hiszen a történelmi hagyományok is mutatják, hogy 300 ha-on kisebb terület is alkalmas a vadászatra. Ilyen igény pl. az Örség esetében ma is már többször megfogalmazódott. A földhöz jutott földtulajdonos rendelkezési jogát elvenni nem szabad! Dr. Horváth Lajos a Széchenyi István vadásztársaság tagja egyet értett a vadászat megújítására irányuló törekvésekkel. Gyakorló vadászként a 3000 ha-t el tudja fogadni. Egyetért a tervezet fõkérdéseivel. A vadkár rendezését a jogi oldalra javasolja terelni. Dr. Székely István az Országos Vadászati Védegylet képviselõjeként kapcsolódott bele a vitába. Gondot látott abban, hogy a vadászati jog földtulajdonhoz kötött, hiszen a kialakulatlan tulajdonviszonyok ezt nem engedik meg, legföljebb 3-5 év múlva. A vadászterület nagyságánál politikai indulatoktól mentesen kellene megoldást keresni. 300 ha-on vadászni és vadgazdálkodni nem lehet, aki ilyet mond az szakmailag igen komoly hiányosságokkal rendelkezik. A Res nullius elvét is elutasítja, az vad állami tulajdonlása a megnyugtató megoldás. A vadászterületeknél a maximum (12000 ha) és minimum (3000 ha) megállapítását tartja szükségesnek, hogy ne lehessenek mamut vadászterületek. Igen veszélyesnek látja, hogy Magyarországon gazdasági társaságot alapító külföldi állampolgár is vadászati joghoz jut, ha megengedjük e társaságok részére a vadászati jog gyakorlását. Ez pedig kizárhatja a vadászat örömébõl azokat a vadásztársakat, akik nem képesek megfizetni az így felvert magas bérleti díjakat. Balsay István országgyûlési képviselõ az erdõtörvényre visszatérve megállapította, hogy sajnos nem az erdõtörvény, hanem az államháztartási törvény van nagyobb hatással, meghatározva a magyar erdõk állapotát, gazdálkodását és jövõjét is. A fõ- és mellékhaszonvételek mesterséges szétválasztását nem tartja jónak. A vadászattal kapcsolatosan a vad védelmét helyezi elõtérbe A res nullius-t nem tartja kardinális kérdésnek, de azt igen, hogy a vadgazdálkodási körzeteket pontosan meghatározzák. Csontos István a Kisalföldi Erdõgazdaság Rt. vezérigazgató helyettese felhívja a figyelmet arra, hogy a megyei Agrárkamara nem értett egyet a törvénytervezetben megfogalmazott vadászati joggal. A törvénytervezet e téren alapvetõ hibákat tartalmaz. Felhívja a figyelmet arra, hogy az érvényes törvény szerint a vadászati jog és a vad ma is állami tulajdon. Úgy tartja a magyar erdõk szakszerû kezelése garancia arra, hogy a világhírû magyar vadállomány legnagyobb része is jó kezekben lesz az állami erdõket kezelõ szervezeteknél. Nem érti, miért a vadászat - ez a mindig is kiváltságosok jussának tekintett sport - az egyetlen olyan hely, ahol szociális elveket hirdetünk. Dr. Kõhalmi Tamás tanszékvezetõ egyetemi tanár a vad állami tulajdonlásának fenntartását javasolja. Kiemeli a vadkárokat, ahol a pl. gépkocsi vad ütközésénél több millió forintnyi kár megítélésérõl kell dönteni. Amennyiben a vad okozza, ennek viselését az állami vadtulajdonlás rendezi. Felveti kinek a jogosítványa legyen a haszonbérleti díj megállapítása. Dr. Kovács Árpád a Magyar Bérkilövõk és Független vadásztársaságok Országos Szövetségének elnöke furcsának tartja, hogy a tervezet nem veszi tudomásul a rendszerváltás lezajlásának tényét, annak következményeit. A vad védelmét és az okszerû vadgazdálkodást tartja fontosnak, ebbõl vezeti le a földtulajdonon alapuló vadászati törvény szükségességét. A 300 ha-os nagyságú terület apróvadas terület esetében igenis alkalmas a vadászatra. Hangsúlyozza, hogy nem a vadászterület nagysága határozza meg, hogy hol mit szabad elejteni. Szerinte a vadászatot szeretõ, erre összeállt egykét tucat emberbõl soha nem lesz vadgazdálkodó, ezért a vadászatot és a vadgazdálkodást szét kell választani. Varga Béla felhívta a figyelmet arra, hogy a tervezet elveszi a vadászati jogot a földtulajdonostól, hiszen azt az önálló vadászterület földtulajdonához köti, nem a föld tulajdonjogához.

Dr. Orosz Sándor megköszönte a kollégák hasznos érveit. A Fórum megerõsítette õt abban, hogy az erdõtörvénynél nem várható nagyobb vita, de a vadászati törvény minden bizonnyal további indulatokat indukál. Kiemelte, hogy a törvény rendezze a kár felelõsségét, úgy, hogy ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe az, aki a kárt elszenvedi. Úgy látja, hogy a tervezetek általános vitára érettek, javasolni fogja, hogy a bizottság támogassa a tervezetek parlament elé terjesztését.

A mezõgazdasági bizottság ülése

A Erdészeti és Faipari Egyetem rektori tanácstermében február 1-én az Országgyûlés Mezõgazdasági Bizottsága a sajtó nagyszámú képviselõje és a szakma jeles képviselõi elõtt tartotta meg ülését.

Az erdõgazdálkodásról és az erdõ védelmérõl szóló törvényjavaslat legfontosabb megállapításait Dauner Márton az FM Erdészeti Hivatalának elnöke ismertette. Hangsúlyozta, az erdõk közszolgálati, jóléti szerepét, de gazdasági hasznait egyaránt figyelembe veszi a tervezet. Hosszabb távra 20-30 évre szólóan kellene a szabályozásnak szerepét betölteni. Vajai László az FM fõosztályvezetõje "A vadgazdálkodásról, a vad védelmérõl valamint a vadászatról" szóló törvényjavaslatról adott rövid ismertetést. A vitában a képviselõ egyetértettek abban, hogy két nagyon fontos - a hosszú távú érdekeket megfogalmazó - törvényjavaslat kerül megvitatásra, amelyeknél nem mellõzhetõ az utóbbi években végbement változásoknak, fõleg az új tulajdonviszonyoknak megfelelõ szabályozás. Az erdõtörvényt a képviselõk megfelelõnek tartották, számos esetben hivatkoztak az elõzõ napi fórum megállapításaira. A lobbizások középpontjában álló, sok érdeket érintõ vadászati törvény esetében már erõsen megoszlottak a vélemények, sõt Medgyasszai László a tervezetet vitára alkalmatlannak minõsítette, míg mások a sarkalatos pontokat - a vadászterület nagyságát, illetve a vadászati jog megvalósulásának mikéntjét - vitatták. A felszólaló szakértõk sok hasznos javaslatot tettek a tervezetekkel kapcsolatban. Végül a képviselõk a tervezeteket alkalmasnak ítélték a parlament általános vitájára, de mindkét tervezet esetében a módosító javalatok mérlegelésére és figyelembe vételére egy munkabizottságot hoztak létre.

A törvénytervezeteket a Parlament munkarendje szerint 1996. március 18-án terjeszti Dr. Lakos László földmûvelési miniszter a Tisztelt Ház elé általános vitára.

Vissza!