Dr. Mátyás Csaba

Magyar narancs után magyar cédrus?

Tóth János kollégánktól bizony érdemes volna órákat venni kitartásból, szakmaszeretetbõl. Mindazok, akiket elkeserítenek a napi nehézségek, a kiúttalannak tûnõ szituációk, erõt meríthetnek életutjából, amely egyszerre egy akarata ellenére vadidegen környezetbe szakadt magvar és egy egészen más feltételekre képzett erdõmérnök túlélésének és sikerének története. Mindez egy olyan országban, amely tudvalevõleg áltatában nem tartja túl sokra az idegent, fõleg ha Kelet - Európából érkezett.

János bátyánk egy életre eljegyezte magát a cédrussal és csak csodálkozhatunk, hogy ezt hagyták neki, illetve hogy ez másnak nem jutott elõbb eszébe. A cédrus ugyanis tényleg egy nagyszerû fafaj, szépségét és hasznosságát felismerni nem kell feltétlen Lamartine-i kvalitású költõnek lenni. Magam is megcsodáltam kiváló növekedésû, természetesen újuló állományait a Mont Ventoux lejtõin (mint minden arra kóborló magyar, én is Tóth János jóvoltából, még egyszer köszönet érte...).

Meg kell azonban azt is mondani, hogy bár a magyar erdészek csodálata indokolt, meglepetésnek még sincs helye. Ugyanis a cédrus magyarországi lehetõségeire már a század eleje óta ültetett, elszórt példányai is felhívták a figyelmet. A Folly család badacsonyõrsi arborétumában még természetes újulata is megjelent. A magyar erdõmûvelés aranykorában, vagyis a sokat szidott Rákosi-korszakban komoly próbálkozás történt a hazai fatermesztési lehetõségek bõvítésére egzóta fajok, elsõsorban fenyõk kísérletbe állításával. Az erre a célra létrehozott fafajösszehasonlító kísérletek nemzetközi összehasonlításban is igenjelentõsek, csak utalnék Budafa, Agostyán, Neszmély vagy Budakeszi, Jeli gyönyörû egzóta parcelláira. Ezekben a kísérletekben a cédrus mindenütt jelesre vizsgázott. Köszönettel tartozunk azoknak a jószemû erdészeknek akik a mai összehasonlításra a lehetõséget megteremtették, így Barabits Elemérnek, Bánó Istvánnak, Kiss Miklósnak, . Birck Oszkárnak és másoknak.

Így hát a cédrust nem kell "feltalálni" Magyarországon. Ez nem von le semmit Tóth János érdemeibõl; ugyanis az utóbbi évek-évtizedek fenyõellenes hangulatában nem tûnt idõszerûnek az exótafenyõk ügye. Az õ elkötelezettsége és lelkesedése, na meg egy új - még "ártatlan" - nemzedék kellett hozzá, hogy kishitûségünkön felülemelkedjünk. A cédrusnak ma újra aktualitást kölcsönöz a prognosztizált éghajlati bizonytalanság. Sajnos a jelenlegi száraz periódusban nem lehet egyértelmûen bizonyítani azt az általánosan elfogadott véleményt, hogy az õshonos fafajok alkalmazása az egyetlen biztosíték az erdõk ökológiai stabilitásának fenntartására. Lehet. hogy a cédrusra még szükségünk lesz. Ezért a magam részérõl messzemenõen támogatom a cédrus felkarolását. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy ne essünk abba a gyakori erdész-betegségbe. hogy a köhögés ellen bevált kezelést univerzális gyógymódnak kiáltsuk ki, azaz ne csináljunk azonnal divatot a cédrusból.

A következõket ajánlom szíves megfontolásra:

  1. A magyarországi egzóta kísérletek helyszínéi jellegzetesen a gyertyános tölgyesek övébe esnek. Tudomásom szerint nincsenek tapasztalatok az erdõspuszták kontinentális klímájában, fõleg nem a kedvezõtlen vízgazdálkodású meszes homokokon. Ne tegyünk egyenlõségjelet a meszes homok és a meszes kopárok közé.
  2. Az igaz, hogy Avignon-Belvezet kopárain, szinte termõréteg nélküli mészkövön csodákra képes a cédrus. Ezeken a területeken azonban összehasonlíthatatlanul jobb feltételek várták a cédrusokat, mint nálunk, a Duna - Tisza karbonátos homokján. A francia kopárok szubaltanti-szubmediterrán klímahatás alatt kialakult kollinszubmnontán lomberdõk helyén alakultak ki, ami többé-kevésbé a mi kocsánytalan tölgyeseinknek felel meg. Tóth János kollégánk maga is írja, hogy a Ventoux hegyen a cédrus 6oo-8oo mm csapadékot kap, a mi Bükkfennsíkunkhoz közeli magasságban. A mállékony mészkõben bizonyára igen mélyen gyökerezõ fák vízellátását még akkor is kedvezõbbnek kell ítéljük. mint a sívó homokot, ha nyáron valóban nagy a szárazság ott. És akkor még nem beszéltünk a légnedvességrõl.
  3. A cédrusok eredeti hazájában járva megállapítható, hogy valamennyi cédrusfaj eredeti termõhelyén a montán régióban találja meg életfeltételeit. Ez így van Marokkóban, a Moyen Atlas csúcsain, de ugyanez a helyzet akár Indiában is, ahol egy másik faj, a C.deodara alkot montán régiót Himachal Pradesh-ben A mellékelt táblázatban érzékeltetésül megadom a marokkói, Ifrane-Azzou környéki cédrusállományok jellemzõ éghajlati adatait. Látható, hogy hiába van Ifrane Afrikában. a feltételeket nálunk csak részben tudjuk teljesíteni.
Mindez semmi mást nem jelent, mint azt, hogy kellõ megfontoltsággal kezeljük a cédrus ügyét.

Meggyõzõdésem, hogy a cédrusnak lesz helye, és elegendõ ismeret és szakértelem van a magyar termõhelyfeltárásban ahhoz, hogy ezt a helyet objektívan meg tudja határozni.

Az lfrane-Azzou környéki Cedrus atlantica állományok óbb klimatikus adatai

Csapadék 1100 mm Átlag hõm. 11.8 oC Hótakaró 15-30 nap/ év Leghidegebb havi min. -4,5 oC Absz. minimum -22 oC (I938) Tszf. mag. 1800-250Om

Vissza!