Délen a Budai Tájvédelmi körzethez tartozó Nagy-és Kis-Szénás képezi a vizsgált terület határát. Az itt lévõ erdõk elegyes lomberdõk, változatos fafajösszetétellel. A Nagy-Szénás északi oldalán biikkösök találhatók, számos elegyfafajjal:NH, KH, HSZ, HJ, KJ, BaBe. A Kis-Szénás északi oldalán még a feketefenyõ, a déli oldalán az elegyes karszterdõ (Fago-Ornetum) a jellemzõ. A Kis-Szénáson található a pilisi len élõhelye, amely a világon csak itt honos.
A Szénás-hegycsoport és a Zajnát-hegyek között egy medence húzódik. Itt terül el a Vadász-rét-árok, valanint egy láprét telepített égeressel szegélyezve. A láprét jellemzõ növénye a Sanguisorba officinalis. A völgyben - különösen az utak mentén - gyakoriak az akácos foltok, ez nem utolsósorban a méhészkedésnek köszönhetõ.
A lepkék között sok olyan faj van, amely nem kötõdik egy adott élõhelytípushoz. Ezeknek a fajoknak a tápnövénye is elterjedt, vagy több tápnövényük van. Ezek a tápnövények általában rendszertanilag közeli rokonságot mutató fajok. A széles elterjedési körû fajok között is elõfordulnak ritkábbak (gyászlepke). Számos élõhelyspecifikus faj is akad a lepkék között. Az élõhelyhez való ragaszkodás oka lehet a tápnövény kötõdése az élõhelyhez (farkasalmalepke), vagy egyéb tényezõk (pl. mikroklímaviszonyok). A kutatás szempontjából az élõhelyspecifikus fajok érdekesebbek, ezek jelzik az adott élõhely változatlanságát ill. eltûnésükkel vagy megritkulásukkal annak megváltozását. Az élõhelyspecifikus fajok között is vannak ritkábbak, és olyanok is, amelyek az élõhelyükön gyakoriak. Gyakran ezek a speciális élõhelyek igen kis területûek, és a területük zsugorodóban van, így ezek védelmére kellene több figyelmet fordítanunk.
A megfigyelés során olyan lepkékkel is találkoztam, amelyek rendszertani értelemben nem nappali lepkék, de nappal repülnek. Ilyenek pl. a kis és a T-betûs pávaszem hím ivarú példányai.
A fehérlepkék közé azonban kifejezetten ritka, és élõhelyspecifikus faj is tartozik. Ilyen a Vicia hirsuta-n táplálkozó dolomit-kéneslepke, melynek mindössze két példányá.t találtam meg a területen: egy hímet, és egy nõstényt. Felbukkant azonban egy új kéneslepke faj: a Colias erate. Ez a lepke a mediterrán jellegû vidékeket kedveli, így elterjedése összefüggésbe hozható az évek óta tartó nyári szárazsággal.
A második csoportot a gyöngyházlepkék és a valódi tarkalepkék alkotják. Emlitést érdemel az ibolya- és az ezüstös gyöngyházlepke ezüstfok nélküli, sárga fonákú változata (Fabriciana niobe f. eris ). A nagy gyöngyházlepkének is él itt egy változata, amely sötétebb és zöldesebb csillogású, mint az alapfaj ( Argynnis paphia f. valesina ). Ennek példányait az Ördög - torony és a Kis - Szénás mellett figyeltem meg. Az utóbbi években a területen, de az ország más részein is ( különösen szárazabb tölgyesekben, akácosokban) elszaporodott a zöldes gyöngyházlepke. Ez a faj az 1960-as évek közepén szinte teljesen eltûnt a hazai erdõkbõl, és most valószínûleg a száraz periódus tette lehetõvé az újbóli elszaporodását ( hasonlóan a Colias erate-hoz).
A valódi tarkalepkék közül jellemzõ a területre a nagy, a recés és a tüzes tarkalepke.
A harmadik csoportba a szinjátszólepkék és a fehérsávoslepkék tartoznak. Kifejezetten vízparti élõhelyeket ill. a nedvesebb erdõket kedvelik. Élõhelyeikhez ragaszkodnak, azoktól nem távolodnak el, így kiváló karakterfajok, A színjátszólepkék közül a kis színjátszólepke honos a Vadász-rét-árok vízgyûjtõje mellett elterülõ erdõkben. Megtalálható a törzsalak ( Apatura ilia f. ilia ), és az okkeraszinû szalagokat viselõ változat ( A. i. f. clytie ) is. Véleményem szerint remény van a magyar színjátszólepke megjelenésére is.
A Kopár Csárda melletti erdõkben sikerült megfigyelnem a kis lonclepkét.
A felsorolt családokon kívül két olyan nappali lepke-család van, amely egy egy fajjal képviselteti magát hazánkban, a rokonság többi tagja a szubtrópusi, ill. trópusi területeken honos.
Az egyik a csõröslepkék családja - LIBYTHEIDAE, az egyetlen hazai faj pedig a csõröslepke. Erre a lepkére jellemzõ, hogy ultrahangok segítségével képes tájékozódni, Az egyes populációk kisebb vándorutakat tesznek meg, majd több nemzedékváltás után visszatérnek eredeti kiindulási helyükre. További érdekesség, hogy egyes tarkalepkefajokhoz hasonlóan áttelelnek.
A másik a mozaiklepkék családja - NEMEOBIIDAE, ennek egyetlen hazai faja a kockáslepke. A hernyó Rumex - fajokon, és a Primula veris - en él. Ez a lepke a KisSzénás lábánál és a pilisszentiváni lápréten gyakori.
A megfigyelés során olyan lepkékkel is találkoztam, amelyek rendszertani értelemben nem nappali lepkék, azonban nappal repülnek. Ilyenek a kis és a Tbetûs pávaszem, a csikos medvelepke, a kacsafarkú és a pöszörszender. Ez utóbbi faj a meszes talajú erdõk faja. Kifejlett egyedeit vonzzák a virágzó zsályamezõk. Mivel ritka fajról van szó, jó eredménynek tartom, hogy az Õrhegy lábánál két példányát is megfigyeltem ( egyiket virágzó zsályán, a másikat orgonabokron).
A lepkefajok 3 %-a volt tömeges, 30 %-a közönséges, 42 % gyakori, 18 % ritka, de állandó, 7 %-a pedig elvétve felbukkanó.
Általában nem a tápnövény hiánya okozza a gondot, hanem az élõhely szennyezése, tönkretétele.
Különöson az egyedülálló élõhelyek védelmére kellene nagyobb gondot fordítani ( dolomitkopárok, láprét )