Németh József IV. erdőmérnök-hallgató

PILISI DOLOMITKOPÁROK ÉS FEKETEFENYVESEK NAPPALI LEPKE-FAUNÁJA

A kutatás célja a Pilisvörösvár és Pilisszentiván környéki feketefenyvesek és dolomit-sziklagyepek nappali lepke-faunájának vizsgálata volt. A kijelölt területet északon az Õrhegy és a Piliscsabáig huzódó Zajnát-hegyek határolják. Ezek a területek nagyrészt feketefenyvesek, helyenként erdeifenyves foltokkal. Jellemzõ cserjefajok a következõk: ostorménbangita, egybibés galagonya, gyepürózsa,, sóskaborbolya, fagyal, varjútövisbenge, húsos és veresgyûrû som. A cserjeszintben megtalálható még a virágos kõris és a cser. Fontosabb lágyszárúak a Brachypodium sylvaticum, Brachypodium pinnatum, Carex humilis, Dactylis glomerata, Poa nemoralis, Viola, Potentilla, és Hieracium fajok.

Délen a Budai Tájvédelmi körzethez tartozó Nagy-és Kis-Szénás képezi a vizsgált terület határát. Az itt lévõ erdõk elegyes lomberdõk, változatos fafajösszetétellel. A Nagy-Szénás északi oldalán biikkösök találhatók, számos elegyfafajjal:NH, KH, HSZ, HJ, KJ, BaBe. A Kis-Szénás északi oldalán még a feketefenyõ, a déli oldalán az elegyes karszterdõ (Fago-Ornetum) a jellemzõ. A Kis-Szénáson található a pilisi len élõhelye, amely a világon csak itt honos.

A Szénás-hegycsoport és a Zajnát-hegyek között egy medence húzódik. Itt terül el a Vadász-rét-árok, valanint egy láprét telepített égeressel szegélyezve. A láprét jellemzõ növénye a Sanguisorba officinalis. A völgyben - különösen az utak mentén - gyakoriak az akácos foltok, ez nem utolsósorban a méhészkedésnek köszönhetõ.

VIZSGÁLATI MÓDSZEREK, SZEMPONTOK

A vizsgálat során kétféle módszert alkalmaztam: megfigyelést és lepkehálós gyûjtést. Utóbbira fõként a kis termetû, röptében nehezen azonosítható fajok esetében volt szükség. A gyûjtés és megfigyelés során igyekeztem minél nagyobb területet bejárni, egy-egy nap folyamán, így egy adott területre gyakrabban vissza tudtam térni. Fontos volt az is, hogy egy-egy helyre úgy a nap, mint az év különbözõ idõszakaiban visszatérjek. Ennek az az oka, hogy a lepkék nagy többsége csak bizonyos nap és évszakokban repiil. Az egyes helyekre nagyjából ugyanannyi alkalommal látogattam el, ez alól kivételt képeznek a kiemelkedõ jelentõségû élõhelyek (nyílt dolomit - sziklagyep). Az idõjárás néha nehezítette a munkámat, ilyen szempontból emlékezetes volt 1995 májusa, amikor szinte egyfolytában esett az esõ.

A lepkék között sok olyan faj van, amely nem kötõdik egy adott élõhelytípushoz. Ezeknek a fajoknak a tápnövénye is elterjedt, vagy több tápnövényük van. Ezek a tápnövények általában rendszertanilag közeli rokonságot mutató fajok. A széles elterjedési körû fajok között is elõfordulnak ritkábbak (gyászlepke). Számos élõhelyspecifikus faj is akad a lepkék között. Az élõhelyhez való ragaszkodás oka lehet a tápnövény kötõdése az élõhelyhez (farkasalmalepke), vagy egyéb tényezõk (pl. mikroklímaviszonyok). A kutatás szempontjából az élõhelyspecifikus fajok érdekesebbek, ezek jelzik az adott élõhely változatlanságát ill. eltûnésükkel vagy megritkulásukkal annak megváltozását. Az élõhelyspecifikus fajok között is vannak ritkábbak, és olyanok is, amelyek az élõhelyükön gyakoriak. Gyakran ezek a speciális élõhelyek igen kis területûek, és a területük zsugorodóban van, így ezek védelmére kellene több figyelmet fordítanunk.

A megfigyelés során olyan lepkékkel is találkoztam, amelyek rendszertani értelemben nem nappali lepkék, de nappal repülnek. Ilyenek pl. a kis és a T-betûs pávaszem hím ivarú példányai.

A LEPKÉK ÁTTEKINTÉSE CSALÁDOK SZERINT

BUSALEPKÉK - HESPERIDAE

Néhány fajuk igen gyakori, és a vizsgált területen mindenhol fellelhetõ, egyes fajok azonban ritkák. Ilyenek a tükrös busalepke és a nagy busalepke. A leggyakoribbak közé tartozik az érdei és a vesszõs busalepke, valamint a cigánylepke.

BOGLÁRKALEPKÉK - LYCENIDAE

A család három nagy csoportra osztható: csücsköslepkék, tûzlepkék és valódi boglárkák. A csücsköslepkék hernyói általában fa- és cserjefajokon élnek; a területen nem túl gyakoriak, de kisebb-nagyobb rendszerességgel fellelhetõk. A tûzlepkék a nedves élõhelyekhez kötõdnek, tehát a patakvölgyekben, lápréteken kell õket keresnünk. Az arany- és a nagy tûzlepke viszonylag gyakori, a barna tûzlepke pedig a szárazabb helyeken is közönséges. Az ibolyás tûzlepke már jóval ritkább a területen. A valódi boglárkalepkék közül gyakori a meszes talajú területekre jellemzõ csipkés boglárka. A lápréten gyakori az országnak csak néhány pontján fellelhetõ kispettyes boglárka. Ennek a fajnak a Sanguisorba officinalis a tápnövénye. Hasonlóképpen értékes és különleges faj az északi boglárka. A boglárkalepkék több faja, pontosabban ezek hernyói hangyákkal élnek együtt. Ilyen esetekben nemcsak a tápnövény, hanem. a megfelelõ hangyafaj jelenléte is feltétele a lepke elterjedésének az adott helyen.

FEHÉRLEPKÉK - PIERIDAE

Az ide tartozó fajok többsége több tápnövényt fogyaszt, melyek általában igen gyakoriak, az esetek nem kis százalékában mezõgazdasági növények. Az elmondottak indokolják, hogy a családba több igen gyakori faj tartozik. Mivel ezek a fajok a mezõgazdasági teriiletekhez alkalmazkodtak, nem kényesek a zavarásra, vegyszerezésre, legalábbis nem olyan mértékben, mint pl. a tarkalepkék néhány faja, Ezeket a lepkéket régen özöndékeknek is nevezték - utalva nagy egyedszámukra. Igen gyakori a káposztalepke, a hajnalpírlepke, a répa- és a repcelepke pedig tömeges.

A fehérlepkék közé azonban kifejezetten ritka, és élõhelyspecifikus faj is tartozik. Ilyen a Vicia hirsuta-n táplálkozó dolomit-kéneslepke, melynek mindössze két példányá.t találtam meg a területen: egy hímet, és egy nõstényt. Felbukkant azonban egy új kéneslepke faj: a Colias erate. Ez a lepke a mediterrán jellegû vidékeket kedveli, így elterjedése összefüggésbe hozható az évek óta tartó nyári szárazsággal.

PILLANGÓK - PAPILIONIDAE

E számos szinpompás fajt magába foglaló család nálunk mindössze öt fajjal képviselteti magát, ebbõl kettõ (a fecskefarkú és a kardoslepke a vizsgált területen gyakorinak mondható. további két faj ( a kis apollólepke és a farkasalmalepke ) egy-egy példánya néha felbukkan. Ez azért érdekes, mert mindkét faj ragaszkodik az élõhelyéhez, azoktól nem távolodik el, ott viszont gyakori. Az ötödik faj ( a nagy apollólepke ) nem él a területen, lévén a magashegységek jellemzõ lepkefaja.

TARKALEPKÉK - NYMPHALIDAE

A boglárkalepkékhez hasonlóan ez a család is három csoportra osztható. Az elsõ csoportot a szögleteslepkék alkotják. Az ide tartozó fajok közül számunkra a gyászlepkének van a legnagyobb jelentõsége. Ez az Európaszerte ritka lepke a vizsgált területen rendszeresen felbukkan. A gyászlepke csakúgy, mint a csoport többi tagjai ( kivétel a bogáncslepke és a pókhálós lepke ) imágó alakban telelnek át, és tavasszal ismét szárnyra kelnek.

A második csoportot a gyöngyházlepkék és a valódi tarkalepkék alkotják. Emlitést érdemel az ibolya- és az ezüstös gyöngyházlepke ezüstfok nélküli, sárga fonákú változata (Fabriciana niobe f. eris ). A nagy gyöngyházlepkének is él itt egy változata, amely sötétebb és zöldesebb csillogású, mint az alapfaj ( Argynnis paphia f. valesina ). Ennek példányait az Ördög - torony és a Kis - Szénás mellett figyeltem meg. Az utóbbi években a területen, de az ország más részein is ( különösen szárazabb tölgyesekben, akácosokban) elszaporodott a zöldes gyöngyházlepke. Ez a faj az 1960-as évek közepén szinte teljesen eltûnt a hazai erdõkbõl, és most valószínûleg a száraz periódus tette lehetõvé az újbóli elszaporodását ( hasonlóan a Colias erate-hoz).

A valódi tarkalepkék közül jellemzõ a területre a nagy, a recés és a tüzes tarkalepke.

A harmadik csoportba a szinjátszólepkék és a fehérsávoslepkék tartoznak. Kifejezetten vízparti élõhelyeket ill. a nedvesebb erdõket kedvelik. Élõhelyeikhez ragaszkodnak, azoktól nem távolodnak el, így kiváló karakterfajok, A színjátszólepkék közül a kis színjátszólepke honos a Vadász-rét-árok vízgyûjtõje mellett elterülõ erdõkben. Megtalálható a törzsalak ( Apatura ilia f. ilia ), és az okkeraszinû szalagokat viselõ változat ( A. i. f. clytie ) is. Véleményem szerint remény van a magyar színjátszólepke megjelenésére is.

A Kopár Csárda melletti erdõkben sikerült megfigyelnem a kis lonclepkét.

SZEMESLEPKÉK - SATYRIDAE

Tápnövényeik a fûfélék, ezért kedvelik a száraz, napos, fátlan vagy bokros lejtõket, töltésoldalakat. Az említettek miatt elég nagy faj és egyedszámban fordulnak elõ a területen, Különösen gyakori a fehéröves és a szürkeöves szemeslepke, a szénalepkék, a fekete szemeslepke, a sakktáblalepke és a vörös szemeslepke.

A felsorolt családokon kívül két olyan nappali lepke-család van, amely egy egy fajjal képviselteti magát hazánkban, a rokonság többi tagja a szubtrópusi, ill. trópusi területeken honos.

Az egyik a csõröslepkék családja - LIBYTHEIDAE, az egyetlen hazai faj pedig a csõröslepke. Erre a lepkére jellemzõ, hogy ultrahangok segítségével képes tájékozódni, Az egyes populációk kisebb vándorutakat tesznek meg, majd több nemzedékváltás után visszatérnek eredeti kiindulási helyükre. További érdekesség, hogy egyes tarkalepkefajokhoz hasonlóan áttelelnek.

A másik a mozaiklepkék családja - NEMEOBIIDAE, ennek egyetlen hazai faja a kockáslepke. A hernyó Rumex - fajokon, és a Primula veris - en él. Ez a lepke a KisSzénás lábánál és a pilisszentiváni lápréten gyakori.

A megfigyelés során olyan lepkékkel is találkoztam, amelyek rendszertani értelemben nem nappali lepkék, azonban nappal repülnek. Ilyenek a kis és a Tbetûs pávaszem, a csikos medvelepke, a kacsafarkú és a pöszörszender. Ez utóbbi faj a meszes talajú erdõk faja. Kifejlett egyedeit vonzzák a virágzó zsályamezõk. Mivel ritka fajról van szó, jó eredménynek tartom, hogy az Õrhegy lábánál két példányát is megfigyeltem ( egyiket virágzó zsályán, a másikat orgonabokron).

ÉRTÉKELÉS

A területen talált lepkefajok mindegyikéhez egy-egy gyakorisági jelzõszámot rendeltem. Ezek a következõk:

A lepkefajok 3 %-a volt tömeges, 30 %-a közönséges, 42 % gyakori, 18 % ritka, de állandó, 7 %-a pedig elvétve felbukkanó.

Általában nem a tápnövény hiánya okozza a gondot, hanem az élõhely szennyezése, tönkretétele.

Különöson az egyedülálló élõhelyek védelmére kellene nagyobb gondot fordítani ( dolomitkopárok, láprét )

Vissza!