Bidló András:

Az elmúlt évtizedekben egyre inkább elõtérbe került a fajon belüli változatosság kérdése. Ennek különösen nagy jelentõsége van a fafajoknál, amelyek igen hosszú életciklusúak, így egy-egy állománynak, a környezet változása miatt, sokféle termõhelyi körülményhez kell alkalmazkodnia. Az erdei fajok változatosságának megismerése igen nehéz, mivel a megjelenõ és mérhetõ tulajdonságokat nem csak az egyes egyed genetikai anyaga, hanem a termõhely is igen nagy mértékben befolyásolja. A genetikai különbségekbõl adódó változatosság megismerésére ezért elsõsorban azok a vizsgálatok használhatók, amelyeknél a növényeket azonos körülmények között neveljük.

A különbözõ származású bükk (Fagus sylvatica L.) csemeték változatosságának megismerésére 384 db, a közönséges bükk elterjedési területének 16 részérõl eredõ (1. ábra), egy éves, azonos körülmények között nevelt csemete morfológiai, élettani, tápelemtartalmi és fenológiai tulajdonságait határoztuk meg a göttingai Georg August Egyetem Erdõmûvelési és a Soproni Egyetem Termõhelyismerettani Tanszékén.

1. ábra Az egyes származások eredete és jelõlése

A morfológiai vizsgálatokhoz a vegetációs idõszak kezdete elõtt, alatt és végén megmértük a csemetéken, mintegy harminc különbözõ paramétert. Vizsgálatainkból kitûnt, hogy a legjobb növekedést a dél-kelet európai bükk származások adták (2. ábra). A jó növekedés szoros kapcso-

2. ábra A különbözõ származású csemeték átlagos magassága tavaszi és az õszi felvételek során

latban van a levélfelület nagyságával és tömegével, valamint a hajtások tömegével is. Szoros összefüggés van a hajtások száma és a rügyek száma között, valamint az õszi vizsgálatok alapján a rügyek száma és az ágak, illetve levelek száma között. A dél-kelet európai származások általában kis rügyûek, jó növekedésûek és nagy levélfelületûek. A németországi és olaszországi származások kicsi, illetve átlagos levélfelülettel rendelkeztek. Olaszországon belül a délebbi származású bükköknek kisebb az átlagos levél mérete, mint az északiaké. A növények magassága jól kifejezi a létrehozott szervesanyag mennyiségét. A leveleket vizsgálva megállapítható, hogy az olaszországi származások nagyobb levél felületegységre esõ tömeggel rendelkeznek, mint a többi származás. Ez mindenképpen vastagabb levelet is jelent.

A növények gázcseréjének megismerésére júniusban és júliusban határoztuk meg az egyes növények nettó fotoszintézisét (3. ábra), transzspirációját, légzését és egyéb a gázcseréhez kapcsolódó paraméterét. Az értékelésbõl kitûnt, hogy az olaszországi származások felületegységre esõ nettó fotoszintézise és transzspirációja meghaladja a többi származásét. Ennek okát az erõsebb

3. ábra Az egyes származások átlagos nettó asszimilációja a júniusi és a júliusi felvételek során

fényhez való alkalmazkodásban és a vastagabb levélben kereshetjük. A transzspiráció szoros kapcsolatban van a nettó asszimilációval, ami minden bizonnyal a sztómák nyitottsági állapotával függ össze. A két vizsgálati idõpontban a származások a gázcseréjûkben hasonló képet mutattak, ez arra utal, hogy a vegetációs idõszak alatt (június - július folyamán) a levelek fotoszintetizáló képessége nem változik. A nagy gázcsere nem jár együtt a jó növekedéssel. A növény növekedése és a környezeti tényezõk, valamint a morfológiai sajátság között szorosabb a kapcsolat, mint a növekedés és a fotoszintetikus produktivitás között.

A vegetációs idõszak alatt két alkalommal és a vegetációs idõszak végén vizsgáltuk a levelekben lévõ tápanyagok mennyiségét. A vegetációs idõszak végén meghatároztuk a hajtások tápelemtartalmát is. A három mérési idõpontban mért tápelemkoncentrációk alapján a levelek nitrogén-, magnézium-, alumínium- és kéntartalma a vegetációs idõszak alatt csökken, míg a foszfor-, kálium-, kalcium-, mangán-, vas- és cinktartalma nõtt. A hajtásokban lévõ tápelemkoncentráció mind a tizenegy vizsgált elem esetében alacsonyabb volt, mint a levelekben (4. ábra). Ennek ellenére, a hajtások nagyobb tömege miatt, a legtöbb elem esetén két éves bükk

4. ábra Az egyes elemek átalgos koncentrációja a vizsgált növényi részekben

csemetékben a hajtásokban több tápelem halmozódik fel, mint a vegetációs idõszak végén a levelekben (5. ábra). Kivételt képez a réz és a vas. A tápanyagfelvételt és -ellátottságot sokkal job-

5. ábra Az egyes növényi részekben, a vegetációs idõszal végén felhalmozódott tápanyagok mennyisége

ban meghatározza a termõhely, mint a származás, ezért a legtöbb elem esetén nem találtunk jelentõs különbséget az egyes származások között.

A vegetációs idõszak kezdetén és végén rendszeresen felvételeztük a növények lombfakadását és lombhullását. Az eredményekbõl kitûnt, hogy a hajtás fakadás legszorosabban a hõösszeggel és a napi átlag hõmérséklettel állt kapcsolatban, míg a lombhullás leginkább az esti (19 óra) hõmérséklettõl függött. Az olaszországi származások korábban hajtottak ki, és késõbb hullatták le a levelüket. A hosszabb vegetációs idõszak leginkább azzal magyarázható, hogy ezeket a származásokat kevésbé fenyegeti a kései és korai fagy.

A méréseink alapján megállapítható, hogy a különbözõ bükk származások igen nagy változatosággal rendelkeznek. A dél-kelet európai bükk származások általunk vizsgált tulajdonságaikban jól elkülönülnek a többi származástól. Ugyanez vonatkozik a szicíliai bükk származásra is. Az olaszországi bükkök tulajdonságai igen változatosak, így egymástól igen kis földrajzi távolságra lévõ származások igen eltérõek lehetnek. Vannak olyanok, amelyek tulajdonságaikban a dél-kelet európaiakhoz hasonlítanak, mások a németországiakhoz, míg a származások egy része olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amely csak Olaszországban lelhetõk fel. A németországi származások átmenetet képeznek az olaszországi és a dél-kelet európai származások között.

Vizsgálataink eredménye alapján fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nagy jelentõsége van az egyes származások adottságainak az erdészeti gyakorlatban is. Az elmúlt években egyre gyakrabban használnak fel a csemetetermesztés során külföldi, vagy nem tisztázott eredetû magokat. A termõhelynek nem megfelelõ maganyag használatának hátrányos következménye, esetleg csak évek múlva jelenik meg, de ekkor igen nagy kárt okozhat. A csemetetermesztés során figyelmet kellenne fordítani a származási körzetek figyelembe vételére, és az egyes származások elkülõnített kezelésére. Csak így lehetséges, hogy megfelelõ egyedekkel erdõsítsünk.