Lengyel Attila okl. erdõmérnök, doktorandusz

Professur für Forst- und Holzwirtschaft Ost-Europas:

A parlament által nemrégiben elfogadott un. szakmai törvénycsomag (etv.,vtv.,tvtv.) idõszerûségét senki sem vitatta, a sokat hangoztatott jogharmonizációra a valós társadalmi érdekek alapján azonban - kijelenthetjük - nem került sor.

A Magyarországon egykoron jelentõs gazdasági, társadalmi súlyú erdõgazdálkodás pozíciói tovább gyengültek, egységesen kezelendõ feladatok kerültek szétválasztásra, ami nehezíti a szakma helyzetét.

A társadalom és a politika felfogása az erdõrõl, az ott folyó gazdálkodásról megváltozott és ez a korábbi 1961. évi VII. törvénnyel összehasonlítva szembetûnõ. Ez természetes. A súlypontok azonban vitathatóak.

A másik két törvény fõ kihatásai az erdõgazdálkodásra a következõk :

1. Az erdõtörvény már címében is az erdõrõl és annak védelmérõl szól, a tvtv. erõs korlátozásai pedig a szigorúan védett természeti területek erdeiben erdész szemmel is helyeslendõk. A tvtv. 33.§ (8) a véghasználati vágáskor esetében ( "...a biológiai vágásérettséghez közeli idõpontban...") azonban az erdõgazdálkodásra igen jelentõs terhet ró, fõleg ha meggondoljuk, hogy ez az ország erdõterületének 20 %-án érinti az erdõgazdálkodás legjelentõsebb bevételi forrását képezõ véghasználatokat.

Ezeknek ( és így a felújításoknak is) az évtizedekig tartó elmaradása a gazdálkodásban milliárdok kiesését jelenti. A gazdálkodó tehát gyengül - pedig pont a gazdálkodásban várunk el természetközelibb gyakorlatot - , ez pedig az egyéb kezelt erdõállományokra is kihat majd.

A biológiai vágásérettséghez közeli állományban a természetes felújítás szinte lehetetlen, ill. nagyon részletes szabályozást (termõhelyi és állománytipusonkénti) igényelne. Ez újabb öngól tehát.

És végül az ilyen véghasználatokból kikerülõ faanyag minõsége messze alatta marad a kívánatosnak - ennek negatív kihatásai pedig nemcsak az árbevételben, hanem a feldolgozásban, kereskedelemben, foglalkoztatásban is lesznek.

És mindezen az áron jobban védjük-e erdeinket ? A válasz : nem.

2. A vadászati törvény szellemiségének célja az állami erdõterületeken a vadászat minél nagyobb függetlenítése az alaptevékenységtõl : az erdõgazdálkodástól. Ez a vadászterület és a vadászati jog gyakorlásának meghatározásában (8. §, 11.§) jut kifejezésre.

Mivel pont ezek a területek a legértékesebb (nagyvadas) vadászterületek egyben, az állam, mint tulajdonos itt érhetné el e két legfontosabb haszonvétel összehangolásával a legnagyobb hozamot, amibõl nyilván többet lehetne visszafordítani az erdõ- és vadgaz- dálkodásra és így azok önfenntartó finanszírozása saját erõforrásból biztosabb lenne.

Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy az erdõterületeken folytatott gazdálkodásból az erdõgazdálkodásra, erdõkre fordítható jövedelmek csökkeni fognak és ennek kihatásai nincsenek összhangban a törvényekben helyesen megfogalmazott célokkal.

Az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló 1996. évi LIV. törvény részletes ismertetése

I. Fejezet

Bevezetõ rendelkezések

A törvény célja : az erdei életközösség folyamatos fennmaradásának és ehhez a gazdálkodói és tulajdonosi érdekek összehangolásának elõsegítése, a tartamos (fenntartható) erdõgazdálkodás keretfeltételeinek biztosítása.

A törvény hatálya az erdõre, az erdõgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületre, külterületi fára, fasorra, facsoportra és fás legelõre és az erdészeti létesítményekre is kiterjed.

A törvény értelmében erdõnek tekintendõ a meghatározott fajú fás növényekbõl és a társult élõlényekbõl kialakult életközösség, annak talajával együtt, függetlenül valamelyik összetevõ átmeneti hiányától, az erdõterület alsó határa pedig továbbra is igen kicsi : 1500 m2. Ha ez az érték 3-4-szer nagyobb lenne, az ennél kisebb területek a facsoport kategóriába esnének, nem kerülnének ki a törvény hatálya alól - rájuk helyesen a fásításra vonatkozó paragrafusok - 6.((2) - lennének érvényben.

Az újonnan bevezetett faültetvény fogalma tartalmilag, szakmailag nem a lényeget fejezi ki, nem a szándéknak megfelelõ. Pontosan kellene még itt a szórványerdõ fogalmát is definiálni.

A természetben összefüggõ erdõterületeknek a több tulajdonos általi társult gazdálkodási kötelezettsége is megmarad.

Az állami tulajdonú erdõnél erdõgazdálkodóként a kincstári vagyon kezelõje kerül bejegyzésre (KVI, majd az erdõgazdasági részvénytársaságok).

II.Fejezet

Az erdõ elsõdleges rendeltetése

Elsõ helyen a védelmi rendeltetés áll és csak eztán követi a gazdasági, eü-szoc., turisztikai, oktatási-kutatási , ha ezt a sorrendet összevetjük a tvtv. 32.(-ban rögzítettekkel ( a védett természeti területen lévõ erdõ esetén az elsõdleges rendeltetés : védelmi ), akkor a korábbi törvénnyel szembeni szemléletváltás és a természetvédelmi irányultság elõretörése ( kb. 300000 ha védelmi elsõdleges rendeltetésû erdõ várható) nyilvánvaló.

A többcélú erdõgazdálkodásra tesz szelíd utalást a 15.( (2), amely az elsõdleges mellett az üzemtervben az erdõ további rendeltetésének rögzítését is lehetõvé teszi.

III.Fejezet

Az erdõtervezés és nyilvántartás rendszere

Ez a fejezet bevezeti és definiálja a körzeti erdõterv fogalmát és az un. gazdasági elsõdleges rendeltetésû szórvány erdõk esetén egyszerûsített üzemtervet tesz lehetõvé, de fenntartja ezeknek a területeknek a nagy erdõtömbökkel azonos szintû ellenõrzését. Éves erdõgazdálkodási tervet kell készteniük és fakitermelési engedélyt kell kérniük, éppúgy , mint a nagy erdõterületen gazdálkodóknak és ez már most is indokolatlanul túlterheli az erdészeti hatóságot. Ezen szórványerdõk ökológiai, gazdasági súlya pedig ezt nem indokolja.

Mivel pont ezeken a területeken lenne szükség az adminisztráció és a hatósági ellenõrzés csökkentésére - fakitermelés esetén a bejelentési kötelezettség ( éppúgy, mint a faültetvénynél ez lehetséges ) elegendõ, az éves terv készítés pedig elhagyható lenne.

A természetvédelmi törvény (33.() és az erdõtörvény is az õshonos és természetközeli erdõtársulások, természetkímélõ módszerek (term.felújitás, fokozatos felújitóvágás, tarvágás korlátozása...) alkalmazásának korábbinál erõsebb érvényesítését tûzi ki célul, és ez az erdõtervezésben jut elsõ lépcsõben kifejezésre.

Fontos, hogy az üzemterv elõírásai az erdõgazdálkodó személyének megváltozása esetén természetesen érvényben maradnak.

IV.Fejezet

Az erdõtelepítés és fásítás

Az erdõtelepítés telepítési-kivitelezési tervhez, igazolt minõségû szaporítóanyaghoz és az erdészeti hatóság engedélyéhez kötött.

Az indoklásban szereplõ : a mezõgazdaságilag nem hasznosítható területeken a nem õshonos fafajok ültetvényszerû telepítésének támogatását a szövegben gyakorlatilag nem lehet fellelni, pedig ez egy jó és indokolt cél lenne.

A tvtv. 33.§ (b) védett természeti területen csak õshonos fafajokkal teszi a telepítést lehetõvé, befejezettségének elbírálását csakis erdészeti szakmai feladatként az erdészeti hatóság a természetvédelmi hatóság nélkül is el tudná végezni.

V.Fejezet

Az erdõfelújítás, az erdõnevelés, valamint az erdõszerkezet átalakítása

Az erdõfelújítás esetén is kötelezõ a meghatározott minõségû szaporítóanyag alkalmazása, ennek az elõírásnak a betartását azonban a gazdálkodónál eddig is nehéz volt elérni.

Az erdõfelújítás befejezetté nyilvánítását és ötéves felülvizsgálatát védett természeti terület esetén is kizárólag az erdészeti hatóságnak kellene elvégeznie, hiszen ez szintúgy erdészeti szakmai feladat és a természetvédelmi hatóság szakhatósági jogköre felesleges.

VI.Fejezet

Az erdõt károsító hatások elleni védekezés

A 49.( szerint erdõterületen tilos (kivéve a vadaskertet) az erdõsítés állapotát, a faállomány mennyiségi és minõségi fejlõdését és a természetes felújítást akadályozó vadállomány fenntartása. Az erdészeti hatóságnak kell kezdeményeznie a túlzott vadlétszám apasztását a vadászati hatóságnál. Hasonló tartalmú paragrafus szerepelt az 1935. évi IV. törvényben is, de ott helyesebben a vadászatra jogosultat kötelezhette az erdészeti hatóság erre.

Az erdõ egészségi állapotának figyelemmel kisérése érdekében az állam erdõvédelmi mérõ- és megfigyelõ hálózatot (EVH) tart fenn.

Erdõterületen tilos a legeltetés, makkoltatás, szemét lerakása, élõfáról a gally és a szaporítóanyag erdõfelújítást veszélyeztetõ mértékben való gyûjtése.

VII.Fejezet

Erdei haszonvételek

Ha az erdõgazdálkodó az erdõfelújítási kötelezettségének nem megfelelõ módon tesz eleget, akkor az erdészeti hatóság a fakitermelést korlátozhatja és meg is tilthatja, az új erdõtulajdonosoknak tehát az erdõfelújitást is nagyon komolyan kell venniük.

A gyérítések és felújító vágások engedélyezése elõzetes jelöléshez kötött.

A fakitermelések idõbeli és területi korlátozása új elem és fõleg a védett természeti területen számottevõ. Itt a tvtv. 33.§ (4)-(8) a tarvágást csak nem õshonos, vagy termé- szetes felújulásra nem képes állományokban 3 ha-os nagyságban, a fokozatos felújítás végvágását 5 ha maximális területtel engedélyezi. A végvágással, ill. tarvágással érintett erdõterülethez kapcsolódó állományrészekben további vég-, ill. tarvágást csak akkor engedélyez, ha a korábbi véghasználati terület már felújult. Ezen elõírások betarthatósága számos védett természeti területen álló nagykiterjedésû monokultúra (hansági nyárasok, Duna -Tisza közi fenyvesek) esetén kérdéses. A kitûzött természetvédelmi célt nem érik el, emellett faanyagromlást és gazdasági eredménykiesést okoznak.

Véghasználat erdõszerkezet átalakítás, vagy növény-egészségügyi beavatkozáson kívül csak a biológiai vágásérettségi kor közelében engedélyezhetõ ezután.

Egyébként pedig sík- és dombvidéken 10 ha, hegyvidéken 5 ha a tarvágások megengedett nagysága.

VIII.Fejezet

Az erdõterület igénybevétele és megosztása, valamint az erdõ mûvelési ágának megállapítása

Alapvetõ erdészetpolitikai cél, hogy az ország erdõterülete átmenetileg se csökkenjen, így a 72.( rendelkezései az erdõterület más célokra (mezõgazdasági mûvelés, idõleges igénybevétel...) történõ igénybevétele esetén az erdõgazdálkodó részére az igénybevett erdõnek megfelelõ értékû erdõ telepítését, vagy az újraerdõsítés költségeinek befizetését ( FM Erdészeti Hivatal ?) írja elõ.

Az erdõterület megosztása az új tulajdonosi szerkezet miatt az egyik kulcskérdése a magán-erdõgazdálkodásnak. A 74.( erre vonatkozólag ellentmondásos, hiszen elviekben az erdõterület megosztásának feltételeként rögzíti a tartamos erdõgazdálkodás fenntartását - 74.((1) -, de gyakorlatilag az 1500 m2-es (1/6 ha ) alsó területi határnagysággal - 74.((3) - ezt a magyarországi körülmények között kérdésessé teszi. Így a magánkézben lévõ erdõterületek elaprózódásának lehetõsége megmarad, sõt törvényi támogatottságot kap.

IX. Fejezet

Az erdõterület szállítás céljára történõ igénybevétele, ill. az erdõ látogatása

Kizárólagosan az erdõgazdasági tevékenység folytatásához a más tulajdonában levõ erdészeti magánutat is igénybe lehet venni.

Az erdõ gyalogosan üdülés és sportolás céljából mindenki számára látogatható és ezért díj nem kérhetõ. A lovaglás, kerékpározás, ill. gépkocsi részére csak az arra kijelölt utak vehetõk igénybe.

A 80.§ (4) kimondja, hogy az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, vadgyümölcs és diszítõlomb gyûjtése csak az állami erdõterületeken megengedett (tehát a magánerdõ- ben nem megengedett). A magánerdõben a tulajdonos rendelkezési joga ebben a kérdés- ben erõsödik.

X. Fejezet

Az erdészeti munkák szakirányítása, az erdõ õrzése

Az erdõgazdálkodó köteles - 300 ha felett önállóan, egyébként más gazdálkodóval közösen - erdészeti szakszemélyzetet alkalmazni és azt az erdészeti hatóságnak bejelenteni. Például az 1935. évi IV.törvény ezt a kérdést árnyaltabban, megfelelõ részletességgel tárgyalta, külön kitérve a felsõ- és középfokú képesítésû szakszemélyzet alkalmazására.

Az erdészeti szakszemélyzet tagját munkája során polgári õrként büntetõjogi védelem ( BTK 229.( ) illeti meg. Félõ azonban, hogy a falopások ügyét a lõfegyver viselési jog nem oldja meg, ehhez komolyabb apparátus, vagy hatékonyabb rendõrségi támogatás kellene.

XI.Fejezet

Az erdészeti igazgatás

Az erdészeti igazgatás az erdõ tulajdonviszonyaitól és rendeltetésétõl függetlenül a Magyar Köztársaság egész területének erdeire érvényes az ezen törvényben meghatározott jogkörökkel. Az erdészeti igazgatás szervezete a korábbi törvényekkel ellentétben nem kerül részletezésre (EF, ERSZ, FM ...).

XII.Fejezet

Az erdõfenntartási járulék, az erdõgazdálkodási birság és az erdõvédelmi birság

A véghasználatokban, növedékfokozó gyérítések során kitermelt bruttó fatérfogat után az erdõgazdálkodót magas erdõfenntartási járulék fizetési kötelezettség terheli. Ezt a törvény fafaj (akác, cser), ill. fafajcsoportonként (tölgy és bükk, kemény lomb, lágy lomb, fenyõk) és tájegységenként határozza meg 400-1300 Ft/m3 nagyságban.

Evvel az intézkedéssel tehát a sokat vitatott korábbi Országos Erdészeti Alap rendszere marad fenn tényleges Alap nélkül és a becsontosodott problémák megoldásán nem segít, sõt az új birtokviszonyok között újakat indukál (magángazdálkodás további adóztatása).

Meghatározásra került az erdõgazdálkodási és erdõvédelmi bírság fogalma is.

XIII. Fejezet

Záró rendelkezések

A törvény 1997. január 1. napján lép hatályba, egyidejûleg az 1961. évi VII. tv és végrehajtási utasításai érvényüket vesztik, a miniszter pedig felhatalmazást kap a végrehajtási rendeletek megfogalmazására.

A tulajdonos a törvény hatálybalépése után egy éven belül kérelmezheti erdeje elsõdleges rendeltetésének felülvizsgálatát.

A mai magyar erdõgazdálkodásra kiható törvénykezésnek még két igen fontos aspektusa van : 1) az állami erdõ és a vagyonkezelõi szervezet státusza, ill. 2) a magánerdõk szabályozása.

1. A jelen helyzet szerint az Áht. és a privatizációs törvény alapján a tulajdonosi jogokat gyakorlók egymástól elválasztva a PM és az ÁPV Rt. alatt mûködnek. Ezek a KVI és a 19 erdõgazdasági részvénytársaság. A privatizációs törvény az erdõgazdaságokat a tartós állami tulajdonban maradó vagyoni körbe sorolta. Az állami erdõrõl ez nem mondható el, az továbbra is forgalomképes és területe pl. a kárpótlás során mintegy százezer hektárral csökkent is.

Az államnak a deklarált célok (tartamos, többcélú erdõgazdálkodás, egyéb közcélú szolgáltatásai az erdõnek, faanyagtermelés, ...) megvalósításához az állami erdõkre tehát tartósan van szüksége, de jogilag ez egyértelmûen nem garantált.

Mivel a KVI közvetlen vagyonkezelést nem végez, az erdõt vagyonkezelésbe adja majd a Áht. 94. § (2)c, alapján az erdõgazdasági részvénytársaságoknak, ami mintegy haszonbérletként fogható majd fel. Ez kb. 960 000 ha erdõt érint

Ugyancsak az Áht. alapján a költségvetési szervek korábbi kezelõi joga automatikusan vagyonkezelõi joggá alakul, a KVI velük vagyonkezelési megállapodást köt. Tehát a HM erdõgazdaságok kezelése is - kb. 90 000 ha - evvel megoldott.

Eddig az ÁPV Rt osztalékelvonása nem volt jelentõs, ezért a képzõdött nyereséget az erdõvagyon mûködésére lehetett fordítani, de ez a bonyolult hatósági-tulajdonosi rendszer egy a tulajdonost megjelentõ, egységes szervezeti, mûködési szerkezetû szervezethez képest ( pl. Államerdészet, vagy egyéb összevont irányítás) hátrányokat jelent az erdõállomány számára.

2. A magánerdõgazdálkodás szabályozása a törvény szektorsemleges politikai szemléletén alapszik és ez számos probléma forrása mind a társadalmi megítélés, mind a gazdálkodás során. Az állam nagyterületû erdõtulajdonosként az erdõvel szembeni társa- dalmi igényeket magasabb szinten kell, hogy kielégítse, mint egy magántulajdonos, akinek gazdálkodását csak valós társadalmi elvárások esetén szabadna ilyen erõsen befolyásolni. (lásd III. fejezet)

A magángazdálkodásban az erdõbirtokossági társulati forma erõltetése - ilyen birtoknagyságok és tõkerõ mellett - nem oldja meg a gazdasági gondokat .

Az erdõfenntartási járulék pedig tovább csökkenti a már egyszer megadóztatott jövedelmet és feszültségforrást képez az állami és magángazdálkodás között.

Az erdõtörvény esetében is a szakmai kívánalmakat részletezõ miniszteri rendeleteken a sor tehát, hogy az említett nehézségeket csökkentsék.

A rövidítések jelentése : etv. - erdõtörvény vtv. - vadászati törvény tvtv. - természetvédelmi törvényVissza szövegbe

KVI - Kincstári Vagyoni Igazgatóság Vissza szövegbe

Áht. - Államháztartásról szóló 1995. évi CV. törvény ??Vissza szövegbe

Vissza!