Feiszt Ottó vezérigazgató, ZALAERDÕ RT.:
Az új vadászati törvényrõl és hatásairól
a zalai vadgazdálkodásban
A törvény igazi erénye, hogy hosszú vajúdás után végre megszületett, tíz éves távlatot nyitva az átmeneti állapottól szenvedõ vadgazdálkodás elõtt.
A legtöbb vita a vadászterület legkisebb nagysága körül alakult ki. A több ezer hektár mellett elsõsorban szakmai érvek szóltak. A 300 ha-os kisterület pártiak, a mai birtokhelyzettel és a jelenlegi vadásztársasági rendszer elavulásával indokolták álláspontjukat.
A 3000 ha-ban megállapított minimál terület lehetõséget ad a nagyvadgazdálkodáshoz és ahhoz, hogy a növekvõ kiadásokat a bérvadásztatás fenntartása mérsékelje, vagy akár fedezze is. De ez a méret ad lehetõséget arra is, hogy a múltbeli vadásztársaságok zöme átmentse magát, a földtulajdonhoz kötött vadászati jog mellett is, megtartva a vadászati lehetõségét.
Egyes szélsõséges álláspontot képviselõ vadászok csoportjai az elmúlt hónapokban az állami erdõket kezelõ részvénytársaságok ellen fordultak. Demagóg módon visszaállamosításról, újra államosításról beszélnek, és cikkeznek a napi sajtóban, a vadászújságokban. Holott nem történt más a terület kialakításoknál, mint néhány vadásztársaságnak nem maradt lehetõsége a nagy állami, zömében hegyvidéki összefüggõ erdõkben, saját hasznára, szórakozására vadászni. Politikai, érzelmi és személyes nyomást is felhasználtak, hogy kikényszerítsék ezeknek a területeknek a haszonbérbe adását. Természetesen licit és verseny nélkül elõjogaikat megõrizve. Az érdekképviseleti szervezeteknek be kellene látniuk, hogy a földtulajdonosok és a hivatásos vadászok is magyar vadászok, tehát az õ érdekeik ellen nem kell fellépniük.
Az állami erdõk kezelõinek joga és kötelezettsége az erdõ és a benne élõ vadállomány legjobb hasznosítása. A piacgazdasággal, a megváltozott gazdasági törvényszerûségek között összeegyezhetetlen és érthetetlen, miért éppen az a kis csoport élvezze a vadászat jogát, aki eddig is ott azon a területen vadászott? Természetesen lehetséges, hogy jól és szakmaian helyesen kezelték a rájuk bízott területen a vadállományt. Mégis a mérlegelés más szempontok alapján is történhet. A tulajdonosok másképpen is hasznosíthatják a vadászat jogát, társult formában, vagy üzemszerû módon. A törvény és a világ is megváltozott, ezen nem sértõdhet meg senki.
Az állam, mint a legnagyobb földtulajdonos, a földjeit és erdeit kezelõknek adta a lehetõséget a vadászat gyakorlására, vagy haszonbérbe adására. A korábbi rendszerben a vadászterületek 18 %-át tették ki az állami kézben lévõ üzem területek. Az országnak 82 %-án pedig vadásztársaságok vadásztak. Összesen 840 darab vadászterület volt.
1997.03.01-tõl 1135 vadászterületet alakítottak ki a földtulajdonosi közösségek, illetve a vadászati hatóság. Az állami erdõk és mezõgazdasági földek kezelõi mintegy 12 %-on fogják társult formában hasznosítani a vadászati jogot. Pontos adat arról, hogy a magántulajdonosok mekkora területen társultak, akár gazdasági társaságba, vagy vadásztársaságba tömörülve, még nem áll rendelkezésünkre. Nagy valószínûséggel állítható, hogy az ország területének cca. 70 %-a haszonbérleti formában került hasznosításra.
Az átlagterület nagysága Magyarországon 7000 ha körül lesz. Zalában ez valamivel nagyobb, mint 10.000 ha. /380 ezer ha-on 36 terület/. A területek aprózódása, ha kismértékben, de már megkezdõdött és ez a tendencia nem fog megállni. Egy éven belül a vadászati hatóság jogosult a határok megváltoztatására. Várhatóan a közeljövõben bekövetkezõ vadásztársasági csõdök után is kisebb területek jönnek majd létre.
Ha lezajlottak a terület kialakítási viták, az új üzemtervek elkészítése a következõ feladat. Az érzelmi megítélést fel kell, hogy váltsa az ésszerû gazdálkodás. A törvény jelentõs változást hoz a vad-gépjármû ütközésbõl eredõ károk térítésének módjában. Ez két "veszélyes üzem" találkozása a polgári törvénykönyv szerint, így a vadászatra jogosult mentesül a kártérítési kötelezettség alól. Ez az egyetlen pont, ahol a költségek csökkennek, minden más esetben növekedni fognak.
A területbérleti díj, a vadvédelmi hozzájárulás, a kötelezõ vadõr és fõvadász alkalmazása, mezei és erdei vadkárok térítése, a vadföldmûvelés és a vad takarmányozása, mínuszpontos trófeák bírsága, a bérvadászatra rakodó egyéb költségek, illetékek növekedése, a burjánzó bürokrácia ára nem gazdálkodható ki a vadból, hanem anyagi áldozatokat követel majd a vadászoktól.
A nagyméretû területek kiegyenlítõ hatása jelentõsen befolyásolja majd a magyar vadászok egyéni költségeit, de vadászati lehetõségeiket is. Át fog strukturálódni a magyar vadásztársadalom. A fizetõképességtõl függ majd: ki vadászik és ki kénytelen lemondani errõl a passzióról.
A másik igazán nagy kérdés mi lesz a magyar vaddal? A vad védelmérõl szól a törvény, de megvédi-e majd azt? Ha a nagyüzemi kezelésû területek hosszabb távon is megmaradnak, akkor a gímszarvas, dám, õz minõsége megõrizhetõ. Ha génrezervátumokban külön forrásból is áldozhatnak a kiváló minõség megõrzésére, akkor van jövõje a magyar nagyvadnak. Az apróvad sorsa a vadászatba áramló tõkétõl függ. Ha lesz tõke a tenyésztésre, lesz vad is, ellenkezõ esetben azonban nem. Ésszerû kímélet és a mezõgazdaság átalakulása segíthet a természetes vadállomány felszaporodásában. Az apróvad gazdálkodásban a ragadozó kérdés megoldása a természetvédelemmel való együttmûködés nélkül nem képzelhetõ el.
A magyar vadgazdálkodás és a vadászat átalakulása csak megkezdõdött, de még idõlegesen sem fejezõdött be. A tulajdonviszonyok rendezõdése, a piacgazdaság kialakulása újabb és újabb változások lehetõségét, szükségességét és kényszerét fogja hozni az elkövetkezendõ években.