TERMESZTÉSI ELÕÍRÁSOK a Tuber melanosporum és a Tuber uncinatum termesztéséhez

Dr. Barna Tamás

KEFAG Rt. -Erdészeti Szaporítóanyag Termesztési Központ

Kecskemét

A szarvasgombák termesztésére Magyarországon már a századfordulót követõ években javaslatot tett HOLLÓS László, õt követõen pedig a hatvanas években SZEMERE László. Mindketten európai hírû mikológusok voltak, akik fõleg a földalatti gombákkal foglalkoztak. Kezdeményezésüket azonban nem kísérte siker.

Franciaországi tanulmányútjaimon több helyen láttam furcsa, tág hálózatú, tölgy és mogyoró ültetvényt, amelynek a talaját gondosan megmûvelték, a fák koronáját szemmel láthatóan metszéssel alakították, de nem voltak a törzsek magasan felnyesve. Kérdezõsködésemre kiderült, hogy ezek szarvasgomba termesztõ ültetvények.

Elkezdett érdekelni a dolog! Megtudtam, hogy a franciák kifejlesztették a mesterséges mikorrhizálás technológiáját, és az ültetvényben történõ szarvasgomba termesztés módszerét. Felvettem a kapcsolatot egy mikorrhizáló céggel, majd miután itthon, 1996-ban megalakítottuk a Magyar Szarvasgombász Kört, már célirányos szarvasgombász tanulmányutat is szerveztünk Franciaországba. Felvettük a kapcsolatot a francia szarvasgomba termelõk szövetségével, megtudtuk, hogy kétféle szarvasgombát is tudnak mesterségesen termeszteni. Ezek a termesztési eljárások azonban csak annyiban mesterségesek, hogy tudatosan hozzák létre a fa és a gomba kapcsolatát, igyekeznek a gomba fiziológiai és ökológiai igényeit a termesztés során kielégíteni, de tulajdonképpen az ültetvény létrehozása után lényegében minden a természetre van bízva. Mivel a vegyszerek alkalmazása erõsen korlátozott, az eljárás tulajdonképpen bio-módszernek is tekinthetõ.

1996. õszén létrehoztam Sopronban a saját szarvasgomba termesztõ ültetvényemet, amely tudomásom szerint az elsõ Magyarországon. A tanulmányutak tapasztalatainak birtokában, és támaszkodva természetesen a francia technológiai leírásra az alábbiakban megpróbálom röviden összefoglalni a szarvasgomba termesztés módszerét.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy hasonló módon termeszthetõ kétféle tinóru (Suillus granulatus és S. luteus), valamint kétféle rizike (Lactarius deliciosus és L. sanguifluus).

1. A fafaj, mint gazdanövény

A T. melanosporum - perigordi és a T. uncinatum - burgundiai szarvasgomba termesztése az alábbi fafajok, mint gazdanövények ültetvényében eredményes:

• molyhos tölgy (Quercus pubescens)
• kocsányos tölgy (Quercus robur)
• cser (Quercus cerris)
• mogyoró (Corylus avellana)
• törökmogyoró (Corylus colurna)
• nagylevelû hárs (Tilia plathyphyllos)
• gyertyán (Carpinus betulus)
• fekete fenyô (Pinus nigra)
• atlasz cédrus (Cedrus atlantica)

2. A terület kiválasztása

A legmegfelelõbb jelenlegi hasznosítási mód:

• parlagon álló, vagy mûvelt mezôgazdasági terület;
• felhagyott szôlô, vagy gyümölcsös;

Kitettség:

T. melanosporum - kelet, dél vagy nyugat, északi kitettség nem megfelelô.

T. uncinatum - közömbös, mély völgy is lehetséges

Terület nagyság:

nincs korlátozva, megfelelôek az egymástól távol esô, felaprózódott birtokrészek is, tulajdon-képpen a beruházó teherbíróképességétôl függ.

Az öntözési lehetôség biztosítva legyen!

3. A talaj

A perigordi és a burgundiai szarvasgomba termesztése azokon a talajokon lehetséges, amelyek megfelelnek az alábbi követelményeknek:

• a talajképzô kôzet mészkô, dolomit vagy meszes homok;
• termôréteg vastagság min. 15 cm;
• a termôréteg kôtörmelékes, vagy homokos, jól szellôzött és jó víz, valamint tápanyag-ellátottságú;

A számszerû értékek a következôk:

A telepítés elôtt a talajmintákat minden esetben részletes laboratóriumi vizsgálattal kell elemezni. A vizsgálat eredményétôl függôen lehet megtervezni az esetleg szükséges talajjavítási munkákat. Ha a fenti értékeknél kisebbeket találunk, a pótlásról még a telepítés elõtt gondoskodni kell.

Klór tartalmú mûtrágyák használata tilos!

4. A talaj-elôkészítés

Az ültetést megelôzô ôsszel, a termôréteg vastagságától függô szántással és a talajvizsgálat eredményétôl függô tápanyagutánpótlással kezdôdik.

Ha nem mezôgazdasági területen, vagy szôlô-gyümölcsös területén történik a beruházás, hanem részben, vagy egészben erdei fákkal borított területen, illetve letermett ültetvény felújításáról van szó, akkor a területet teljesen ki kell tuskózni és fertôtleníteni az idegen gombacsíráktól. Ez történhet vegyszerekkel (metil-bromid), vagy természetes úton, több évig tartó árpa, lucerna, vagy baltacim termesztéssel.

5. Az ültetés

5.1 Az ültetési hálózat

Tuber melanosporum

Az ajánlott hálózat 5.0 x 5.0, 6.0 x 6.0, 6.0 x 4.0, 8.0 x 3.0, vagy 10.0 x 2.0 m lehet. A sövényszerûen létesített ültetvény hamarabb fordul termôre és viszonylag sokáig terem, a szabályos négyzetes hálózat (5.0 x 5.0 vagy 6.0 x 6.0 m) viszont megkönnyíti a kétirányú talajmûvelést. A tágabb hálózat esetén az ültetvény hosszabb ideig megtartja termôképességét. A sûrû hálózatú ültetvény a késôbbiekben intenzívebb koronametszést igényel. Hektáronként 400-500 db fa ültetendô.

Az öntözôberendezés beruházási költségének csökkentése érdekében célszerû növelni a sortávolságot - ezáltal csökkenteni a sorok számát - és csökkenteni a tôtávolságot.

Soronként lehetôleg ugyanazon fafajt ültessük, de nem kizárt a különbözô fafajok soron belüli elegyítése sem. Az elegyetlen sorok mûvelése, fenntartása könnyebb. Másrészt az elegyes sorokban a különbözô típusú gyökérrendszerû fafajok elônyösebben hasznosítják a talajt. Például a molyhostölgy elegyíthetô a mogyoróval, mert a molyhostölgy gyökérzete mélyre-hatoló, a mélyebb talajrétegeket hasznosítja, ugyanakkor a mogyoró sekély gyökérrendszere csak a felszinközeli talajrétegeket hálózza be.

Tuber uncinatum

Az elôbbi növôtér felét kell kialakítani azért, hogy minél jobban árnyaljuk a talajt. Elônyös az eredeti erdôtársulást utánzó, elegyes ültetvény létrehozása. Hektáronként 800-1000 db fa ültetendô.

5.2 Az ültetés kivitelezése

Az ültetés idôpontja lehetôleg tavasszal legyen, borult idôben, közvetlenül esô után, vagy esô elôtt, de mindenképpen fagymentes és szélcsendes idôben. Az ültetési hálózatot célszerû elôzetesen karókkal kitûzni. A karók helyén ásóval olyan méretû gödröt készítünk, hogy a mikorrizált csemete gyökérzete kényelmesen beleférjen. A csemetét 1-2 cm-el mélyebbre kell ültetni, mint ahogy az elôzô helyén volt.

Konténeres csemete ültetése esetén a csemetét konténerestôl legalább 2-3 percre tegyük vízbe mielôtt kivennénk a konténerbôl. Közben készítsük el az ültetôgödröt. Miközben a csemetét kiemeljük a konténerbôl, ügyeljünk arra, hogy a földlabda ne essen szét. A csemetét gyorsan, de óvatosan helyezzük a gödörbe és minél több finom földet gyûjtsünk a gyökérzet köré. A gyökérzetre húzott földet óvatosan, egész talppal történô taposással be kell tömöríteni.

A csemete töve köré helyezett 60 x 60 (100) cm-es fekete fólia, vagy más árnyaló anyag (kartonpapír, forgácslap) segít a talaj nedvességtartalmának megôrzésében és a gyomosodás megfékezésében. A fóliát a 3. évben kell felszedni.

6. A gazdanövény kiválasztása

Az ültetvény helyének megfelelô természetes erdôtársulás fô- és elegyfafaját, illetve a termôhelynek megfelelô fafajt kell választani az 1. fejezetben felsorolt fafajok közül.

7 Az ültetvény fenntartása

7.1 Talajmûvelés

A sorközökben az elsô 3 évben lehetséges a köztesmûvelés különbözô mezôgazdasági növé-nyekkel. A csemete sorok mellett azonban mindig el kell hagyni mindkét oldalon 1.0 - l.0 m-t. A köztesmûvelés segít megfékezni a gyomosodást, fenntartja a jó talajszerkezetet és csökkenti az evapotranspirációt. A gombatermô ültetvény termôrefordulásáig bevételt biztosít.

A 4. évtôl kezdve nem tanácsos a köztesmûvelés folytatása. Az ezzel együttjáró talajmûvelés megsérti a mikorrizált gyökereket és tönkreteszi a gombatermést. A túlzott gyomosodás ellen igen sekély, felületi talajmûvelés alkalmazható csak, amelynek mélysége nem haladhatja meg a 4 - 6 cm-t. Ez a talajmûvelés a sorközökben végezhetô géppel, például talajmaróval, vagy kultuvátorral, a sorokban, a csemeték tövénél pedig kézzel. A nehéz erôgépek alkalmazását, a talaj túlzott tömörödése miatt kerülni kell.

A 4. évtôl kezdve várható az ültetvény termôrefordulása mogyoró esetében, ekkor kezd kialakulni az ún. "égés", vagyis az a felület, ahol a gomba által kiválasztott anyagok megakadályozzák a lágyszárú növényzet megtelepedését. Ekkor tavasszal - márciusban, vagy áprilisban, Húsvét tájékán - 4-6 cm mélyen meg kell lazítani az "égés" felületét. Utána már nem kell talajmûvelést végezni a tenyészidôszakban. Tölgyek esetében a termôrefordulás legkorábban a 6. évben, általában azonban csak a 8-10. évtôl kezdve következik be. Ilyen ültetvényben a talajmûvelést eddig az idôpontig kell folytatni.

7.2 Az öntözés

A szarvasgombának, különösen az intenzív növekedési szakaszban - júliustól októberig - viszonylag sok vízre van szüksége. Mivel ezek a hónapok a legszárazabbak a Kárpát-meden-cében, ekkor öntözni kell az ültetvényt. Ez történhet csepegtetô, vagy porlasztásos rendszerrel, esetleg tartályban a helyszinre szállított vízzel. Fontos, hogy az öntözôvíz ne legyen hideg, legjob a 20 oC körüli hômérsékletû víz.

Az öntözés hatékonyságát növeli az "égés" felületének takarása szalmával, vagy mulccsal. Ezt a takarást legalább a felület negyed részén célszerû elvégezni. Ezt a takarást az elsô ôszi esôk idején el kell távolítani. Elôfordulhat, hogy a takarás alatt a szarvasgomba közvetlenül a talaj felszinén alakul ki. Ezeket a gombákat, a takarás eltávolítása után, vékony földréteggel be kell takarni.

Általában 10-14 naponként 20 mm, vagy 15-20 naponként 30 mm víz kijuttatása elegendô. Amennyiben közben kiadós zápor áztatta meg az ültetvényt, a következô öntözés idôpontja kitolható.

7.3 Fenntartó tápanyagutánpótlás

Amennyiben a kiültetett csemeték lassan indulnak fejlôdésnek, a tövük köré 30-50 cm-es sugárban kiszórt 0/25/25 arányú N/P/K mûtrágyát használhatunk.

Késôbb 5 évenként célszerû általános talajvizsgálatot végeztetni, aminek során figyelemmel kísérhetô a talaj tápanyagtartalma a 3. fejezetben megadott értékek szerint és elvégezhetô a szükséges beavatkozás.

7.4 A fák kezelése, fenntartása

Az ültetés után a csemetéket tôre kell vágni, ami javítja a megmaradási arányt. Az elsô tenyészeti év közepén, június végén, a tôbôl elôtörô sarjak közül ki kell választani egyet, amibôl alacsony törzsû fácskát alakítunk ki a következô években. A mogyoró tôsarjait éles metszôollóval rendszeresen tôrevágjuk. A sarjak visszaszorítása lombperzselô vegyszerekkel is elvégezhetô, a mechanikai tôrevágás azonban jobb eredményt ad, emellett nem terheli feleslegesen vegyszerekkel a növényzetet és a talajt.

A T. melanosporum ültetvény fáinak koronáját rendszeres metszéssel lazán tartjuk. Nem szabad megengedni a koronák összenövését, mindig biztosítani kell a talaj benapozását. A termôrefordulástól kezdve a metszés intenzitása csökkenthetô.

Ezzel szemben a T. uncinatum ültetvényt éppenséggel sûrû hálózatba, lehetõleg elegyesen telepítsük és hagyjuk, hogy a koronák minél elõbb záródjanak.

8. Az ültetvény védelme

A szarvasgomba-termesztô ültetvényt általában a gazdanövény károsítóitól kell védeni. Ezen kívül természetesen magának a gombának is vannak károsítói.

Emlôsök

A nagyobb állatok közül a legelô háziállatoktól (juh, kecske, marha), valamint a lomb és hajtásfogyasztó vad állatoktól (nyúl, ôz, szarvas) a gazdanövényt kell védeni. A vaddisznó magát a gombát fogyasztja elôszeretettel. Mindegyikük ellen kerítéssel lehet leghatékonyabban védekezni.

A kis rágcsálók (mezei egér, mezei pocok) magát a gombát fogyasztják. Ellenük a szokásos rágcsálóirtó szerek kihelyezésével lehet védekezni.

Meztelen csigák

A gomba megrágásával érzékeny kárt okozhatnak. Ellenük a kereskedelemben kapható szokásos csigaölô vegyszerekkel lehet védekezni.

Rovarok

A gombának két rovarkárosítója van. Az egyik a Liodes cinnamomea nevû bogár, amelynek lárvája és az imágó is a szarvasgombával táplálkozik, járatokat, üregeket rágva a gomba belsejébe, ezáltal kereskedelmi értékét jelentôsen csökentve. Mindazonáltal a bogár hasznot is hajt azáltal, hogy az érett gombát szétrágva, hozzájárul a spórák terjesztéséhez.

A másik a Suilla gigantea (syn.: Helomyza tuberivora) nevû gombalégy, amely petéit a gombába rakja, lárvái kikelve a gombát összerágják.

Ezen rovarok ellen egyelôre nincs hatásos védekezési mód.

Gombák

A gombakárosítók közül a tölgyek esetében a tölgy lisztharmat (Microsphaera quercina) ellen különbözô kéntartalmú vegyszerek rotációjával kell védekezni. A tölgyek és más gazdanövények esetében veszélyes károsító lehet az Armillaria mellea. Legérzékenyebbnek a mogyoró bizonyult ellene, különösen csapadékos ôszön. Védekezni igen nehéz ellene. Legbiztosabb, ha az ültetvénytelepítésnél kerüljük a korábban erdôsült területet. Elôfordulhatnak még különbözô rozsdagombák, ellenük a rügyfakadás elôtt kipermetezett bordói lével lehet védekezni (1 kg rézgálic 1 hl vízben).

Levéltetvek, lombrágó hernyók

Mindegyik gazdanövényen megjelenhetnek levéltetvek, különbözô lombrágó hernyók, valamint pajzstetvek. Ellenük a kereskedelemben kapható, szokásos vegyszerekkel lehet védekezni.

Baktériumok

Baktériumos fertôzések ellen bordói lé ajánlható (200 g fém réz 1 hl vízben). A legfontosabb azonban a fertôzött ágak lemetszése és elégetése.

Gyomok

Amint arról már szó volt a mechanikai gyomirtás az ültetvény elsô 3-4 évében a gazdanövények megmaradása érdekében szükséges. A gyomirtásra késôbb csak akkor van szükség, ha a lágyszárú vegetáció vizet von el a fáktól. Ez a gyomirtás történhet vegyszerekkel is. A gyomirtó vegyszerek alkalmazása azonban nagy körültekintést és óvatosságot igényel. Alkalmazása csak akkor javasolható, ha mechanikai módszerekkel nem érhetô el kielégítô eredmény.

9. A gomba begyûjtése

Mivel a gomba a föld alatt terem, gyûjtéséhez idomított kutyára van szükség, amely az érett gombát az illata alapján találja meg. Így elkerülhetô a felesleges ásás az ültetvényben, ami tönkreteheti a kialakult mikorrizákat.

Vissza!