A génmegőrzés nemzetközi háttere

Mátyás Csaba

NyME - Környezettudományi Intézet

A legtöbb gazdasági jelentőségű fafajra érvényes, hogy kiterjedt áreájukból következően nemcsak nemesítésük, hanem génmegőrzésük is csak nemzetközi együttműködésben valósítható meg hatékonyan. A génmegőrzéssel kapcsolatos erőfeszítések felerősödése a környezeti terhelések és éghajlati anomáliák következtében fellépett tömeges erdőkárokkal függ össze. Az 1992-es Rio-i UNCED konferencia előkészületi fázisában az erdőgazdálkodásért felelős európai (földművelésügyi) miniszterek 1990 decemberében Strasbourgban egyezményt kötöttek az európai erdők védelméről. A konferencián megállapodtak abban, hogy hat kiemelt területen rendszeres találkozók keretében fogják egyeztetni és ellenőrizni az előrehaladást. A hat terület között második helyen szerepel az európai erdészeti genetikai erőforrások védelme.

A strasbourgi konferenciát követő 1993-as Helsinki miniszteri találkozón megerősítették ill. átdolgozták a korábban hozott elveket. A konferencia elhatározta az Európai Erdészeti Genetika Erőforrások Program (EUFORGEN) elindítását, amely az IPGRI intézet (Nemzetközi Növényi Genetikai Erőforrások Intézete, Róma) valamint a FAO Erdészeti Osztálya támogatásával jött létre, az IPGRI szervezeti keretein belül. Finanszírozását a résztvevő tagállamok hozzájárulása biztosítja. A szervezet első ülésén, amelyre 1995-ben, Sopronban, a szerző szervezésében került sor, lefektették a működés alapelveit és a fő munkaterületeket. Az EUFORGEN önkéntes együttműködés formájában tevékenykedik, néhány gazdaságilag – és nemzetközileg – fontos fafajcsoportra koncentrálva, amelyben a tagállamok érdeklődési területeik szerint vesznek részt. A jelenlegi munkacsoportok a feketenyár, a fenyők, a paratölgy, a nemes elegyfák és a bükk-tölgy fajcsoportokra terjednek ki.

vissza