A tanulmányban tárgyalt fajok védelme és repatriálása, az ennek érdekében követendő, az előbbiekben részletezett erdőművelési eljárások a gyakorlati erdőgazdálkodás keretében valósulhatnak meg. Minthogy az erdőgazdálkodás törvényes keretek között, szakmai és eljárási követelményrendszerek, előírások között folyik, a megvalósulás lehetőségének, eljárási és pénzügyi feltételeinek rövid ismertetését célozza tanulmányunk záró fejezete.

Alapvetően és hosszú távon az 1996. évi LIV. az erdőről és az erdő védelméről szóló törvény és a végrehajtására kiadott 29/1997. (IV. 30.) FM rendelet határozza meg az erdőgazdálkodási tevékenység kereteit. Az erdőművelési tevékenység tervezésével, végrehajtásával, ellenőrzésével és finanszírozásával kapcsolatban évente miniszteri rendelet jelenik meg. Ennek szakmai és eljárási része évről-évre viszonylag kis mértékben változik, évenkénti megújítására elsősorban az évente változó költségvetési támogatási lehetőségek miatt van szükség. Ez évben a 8/1999. (I. 20.) FVM rendelet az agrárgazdasági célok 1999. évi költségvetési támogatásáról van hatályban, így a tanulmányban ezt vettük alapul.

A jogszabályok és szakmai követelmények betartatása az erdészeti igazgatás feladata, amely szervezetileg FVM Erdészeti Hivatala és az országos hatáskörű, budapesti központú és regionális területi egységekkel működő Állami Erdészeti Szolgálat (ÁESZ). Az ÁESZ hatósági jogkörben végzi feladatait, amelyek között a legfontosabbak az erdőtervek elkészítésének biztosítása, az erdőgazdálkodás szakmai, ellenőrzési, pénzügyi, elszámolási feladatainak ellátása.

Az erdőművelési tevékenység finanszírozása döntő többségében két forrásból származik: a meglévő erdők újbóli megújítását célzó, erdőgazdálkodók által a kitermelt faanyag mennyisége után befizetett “erdőfenntartási járulék”-ból valamint évente a költségvetésben meghatározott változó nagyságú összegből, ami elsősorban az új erdők telepítését szolgálja.

Az erdők megújításának az un. “erdőfelújításnak” ilyen típusú finanszírozása az agrárium területén egyedülálló, hiszen sem a búza tonnája sem az alma kilója után nincs a gazdálkodás biológiai-genetikai alapjainak megújítását célzó közvetlen alapképzés. A finanszírozás a gyakorlatban döntő részben az elvégzett feladat mértének megfelelő, differenciált szempontok alapján megvalósuló normatív támogatásban testesül meg, melynek szakmai, pénzügyi megvalósulását az ÁESZ ellenőrzi és felügyeli. A normatív támogatás az erdőfelújítás tényleges költségeinek csak egy részét fedezi, ami a gazdálkodók szóbeli közlései szerint 50-65-75 %-ára tehető, az adott környezeti viszonyok függvényében.

Jóllehet a fejezet további részeiben ismertetett támogatások a természetvédelem által preferált célokat is szolgálnak, az NGT Erdészeti Bizottsága reálisnak tartja annak megfontolását, hogy ha a természetvédelem a céljainak megfelelő genetikailag értékesebb de magasabb költségszinten előállítható szaporítóanyag felhasználását írja elő, alakítson ki normatív támogatást a szaporítóanyagra, hasonló formában, mint az erdőművelései egységárak illetve felárak. Ennek mértéke kalkulálható egyrészt a többletköltségekből, másrészt a várható területnagyságból. A támogatás lehetséges forrása a Központi Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC). Kezdetben 5..10...20 MIO Ft, a későbbiekben középtávon 150-170 MIO Ft támogatásigény lenne szükséges.

• aki természetvédelmi területen,
• a KTM-TVH ill. annak területi szervezete által elfogadott, autentikus kiinduló anyagból származó,
• az OMMI által a nevelés teljes folyamata alatt ellenőrzött és származásigazolt

Evt. 2. § (1) Az erdőt olyan módon és ütemben lehet használni, igénybe venni, hogy a gazdálkodási lehetőségek a jövő nemzedékei számára is fennmaradjanak, [a továbbiakban: tartamos (fenntartható) erdőgazdálkodás], úgy, hogy az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, természetközeliségét, termőképességét, felújuló képességét, életképességét, továbbá megfeleljen a társadalmi igényekkel összhangban levő védelmi és gazdasági követelményeknek, betöltse természet- és környezetvédelmi, egészségügyi-szociális, turisztikai, valamint oktatási és kutatási célokat szolgáló szerepét.

A tartamos erdőgazdálkodás fogalma már a múlt század óta ismert és követett szakmai cél, mely eleinte az erdő területének és fakészletének megtartására és bővített újratermelésére koncentrált, az utóbbi időkben kiegészülve az erdő mint környezeti elem és ökológiai rendszer fenntarthatósági kritériumaival (pl. biológiai sokféleség követelménye). Ezt az idézett törvényszöveg is tükrözi.

A tartamos erdőgazdálkodás, az eddig vázolt követelmények nem képzelhetők el az erdőterületek nyilvántartottsága és a gazdálkodás tervezettsége nélkül. Ezt a célt az erdőgazdálkodás középtávú (10 éves) üzemtervek valamint éves erdőgazdálkodási tervek révén valósítja meg.

Az erdők nyilvántartása községhatáronként sorszámozott, nagyobb, általában földrajzi elhatároltságú egységeken és az ezeken belül kialakított, az ABC betűvel jelölt, az állományok és a gazdálkodás sajátos jellemzőin alapuló kisebb részeken alapszik, amit tagoknak illetve erdőrészleteknek neveznek. Az erdőterületek térképezettek, a tagok és erdőrészek a terepen egyértelműen azonosíthatók.

Az erdészeti üzemterv erdőrészlet mélységgel készül el, az adott erdőrészt leíró részből (fafaj, kor, elegyarány, fakészlet, stb.) és az elvégzendő tevékenységeket rögzítő tervezési/nyilvántartási részből áll. A terv az erdőrészlet szintről építkezve nagyobb területi (gazdálkodási) egységek szintjén is teszi lehetővé az erdő állapotának rögzítését és elemzését, a feladatok tervezését. A gazdálkodó a tevékenységek egy részében a 10 éves időszakon belül mozgásteret élvez, ennek megfelelően alakíthatja ki éves erdőgazdálkodási tervét. Az erdőgazdálkodóval több fordulóban egyeztetett üzemtervtől eltérni az ÁESZ engedélye alapján lehet. Az üzemterveket az ÁESZ erre szakosodott részlegei készítik (korábban: Erdőrendezőség), az üzemtervnek megfelelő szakszerű gazdálkodást az ÁESZ hatósági jogkörben ellenőrzi, szükség esetén szankcionál.

Az üzemtervek készítése során a törvény támogatja a fenntartható erdőgazdálkodás követelményei közül többek között az elegyesség elősegítését:

a) az erdőfelújítási feladatok meghatározásánál előnyben kell részesíteni a természetes (őshonos) és természetközeli erdőtársulások visszaállítását;

b) az erdőnevelési feladatok meghatározásánál törekedni kell a természetes elegyfajok megőrzésére.

7. a telepíteni tervezett fő- és elegyfafajokat, illetve fajtákat, .....

Az előbbiekből egyértelműen következik, hogy valamennyi, az erdőművelési tevékenységet az üzemtervnek megfelelően, tervezetten (adott esetben kiviteli terv szerint) és ÁESZ-engedélye alapján kell végezni.

Evt. 41. § (1) Az erdő felújításának minősül az erdő kitermelt vagy kipusztult faállományának újbóli létrehozására irányuló tevékenység.

Evt. 41. § (3) Ahol a termőhelynek megfelelő őshonos fafajok magról történő természetes felújításának feltételei adottak, azt kell alkalmazni. Mesterséges erdőfelújítás esetén csak a körzeti erdőtervben előírt fafajú, és a külön jogszabályban meghatározott minőségű szaporítóanyagot szabad felhasználni.

A törvény előírja, hogy az erdőfelújítását a fafaj, a termőhelyi adottságok és felújítás módja függvényében meghatározott időn belül el kell kezdeni és meghatározott időszak eltelte után be kell fejezni. Az ettől való – felróható okból bekövetkezett – eltérésnek, az “erdőfelújítási kötelezettség elmulasztásának” szankció a következménye.

a) a mesterséges erdősítést a tárgyév végétől számított második, a síkvidéki erdőterület mezőgazdasági előhasználata esetén a harmadik, a hullámtéri, vízvédelmi célú erdőkben a harmadik év május 31-éig el kell végezni;

(2) Az erdősítés elvégzését (első kivitel) követően – a külön jogszabályban gazdaságtalannak minősített erdők felújítását kivéve – a sikeresen erdősült területnek az erdősítési kötelezettség alá eső terület hetven százalékát, gyorsan növő állományok esetén két, lassan növő állományok esetén három év alatt el kell érni.

(3) Felújító vágással történő természetes, mageredetű erdőfelújítás esetén az idős faállomány és a természetes újulat együttes fedettsége (záródás) nem csökkenhet hetven százalék alá. Ha az idős állomány záródása harminc százalék alá csökken, akkor a természetes újulatnak – az esetleg végzett kiegészítő mesterséges erdősítés eredményével együtt – kell a hetven százalékos fedettséget elérni. Ha a természetes újulat részben vagy teljesen elpusztul, hiányát mesterséges erdősítéssel kell pótolni.

(4) A tarvágást vagy a faállomány pusztulását követően az erdőfelújításban és az erdőtelepítésben a kocsánytalan tölgy főfafajú erdősítést tíz, a kocsányos tölgy, a bükk, a fenyő és az egyéb kemény lombos főfafajú erdősítést nyolc, az akác és a lágy lombos főfafajú erdősítést hat év alatt be kell fejezni. Az erdészeti hatóság által engedélyezett sarjról történő felújításokat legkésőbb a tarvágást követő ötödik évben kell befejezni.

(5) Magról történő természetes felújítás esetén a kocsánytalan tölgy főfafajú erdőfelújítást a végvágás utáni nyolcadik, a többi fafaj esetében a hatodik évben be kell fejezni.

Az erdőfelújítás feladatait a 9.2. részben említett pénzalapból normatív módon támogatják, az évente kiadott támogatási feltételeket szabályozó miniszteri rendeletben meghatározott mértékben. Az összegek évről-évre módosulhatnak, így az alábbi adatok az 1999. évre érvényesek.

40. számú melléklet a 8/1999. (I. 20.) FVM rendelethez Az erdőfelújítás és erdőnevelés támogatásának mértéke.

Hasonlóképpen normatívan támogatott a befejezett erdőfelújítások ápolása valamint a fiatal erdőkben végzett – nem gazdaságos – de az erdő fafajösszetételének, szerkezetének, növekedésnek szempontjából alapvető fontosságú erdőnevelési (tisztítási) tevékenység.

1. m) E rendelet alapján elegyesség csak abban az esetben támogatható, ha az a természetközeli erdőtársulás kialakítását elősegítő, mesterséges erdőfelújítás eredményeképpen jött létre, és az elegyfajok tíz-harminc százalék közötti szórt elegyedésben vannak jelen az erdőrészletben.

A célállomány típus 10-30 %-os, elszórtan jelenlévő elegyfafajjal történt megvalósulásakor az elegyesség értékelhető, az erdő-felújítási támogatás befejezett erdőre vonatkozó összegének 10 %-áig.

(2) A körzeti erdőterv előírásainak megfelelő erdőszerkezet átalakításért az erdőgazdálkodó a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel állami támogatást vehet igénybe. A támogatásnál előnyben kell részesíteni az őshonos erdőtársulások visszaállítását.

(3) Az erdőszerkezet átalakítást – védett természeti területet érintő rész vonatkozásában a természetvédelmi hatóság előzetes szakhatósági hozzájárulásával – az erdészeti hatóság által jóváhagyott terv alapján kell végrehajtani.

Erdőtelepítés alatt korábban más művelési ágú ingatlanon erdei faállomány létesítését értjük (Evt. 34. §).

(1) Az erdőtelepítés, valamint a fásítás szakszerűségének, valamint a talajra és a környezetre gyakorolt kedvező hatásának biztosítása érdekében az erdőgazdálkodó erdő telepítését – ha e törvény másként nem rendelkezik – csak jóváhagyott telepítési-kivitelezési terv alapján végezhet.

(2) Ahol a termőhelyi viszonyok lehetővé teszik, a telepítési-kivitelezési terv készítésénél őshonos fafajok alkalmazásával előnyben kell részesíteni a természetközeli erdőtársulások létrehozását.

Az erdőtelepítést az évente a költségvetésben jóváhagyott támogatási összeg terhére (ez határozza meg az újonnan létesíthető erdőterület nagyságát, figyelemmel a folyamatban lévő erdőtelepítések fenntartási költségeire), az alábbi táblázatok szerinti normatív összeggel támogatják. Az összegek évről-évre módosulhatnak, így az alábbi adatok az 1999. évre érvényesek.

37. számú melléklet a 8/1999. (I. 20.) FVM rendelethez

Meredek, 10° feletti lejtésű (géppel nem járható) lejtőkön hektáronként legalább háromezer-ötszáz folyóméter hosszúságú padkakészítésért hektáronként negyvenötezer forint számolható el e táblázat szerinti támogatáson felül. A szegélyként vagy foltokban telepített 10 ezer db cserje egy hektár egyéb kemény lombos erdőtelepítéssel egyenértékű.

1.4. További fejlesztési támogatás számolható el a normatív támogatás mellett a következő erdőtelepítési munkákért:

1. Huszonötezer forint számolható el hektáronként befejezéskor azokban a tölgy, bükk és fenyő erdőtelepítésekben, ahol az elegyfafajok aránya eléri a húsz százalékot, de nem haladja meg a harminc százalékot.