Bach István1, Mátyás Csaba2
1: OMMI Kertészeti és Erdészeti Főosztály
2: NyME Környezettudományi Intézet
Előzmények és háttér
Annak ellenére, hogy Magyarország erdősültsége csak 18 %-os és erdeink döntő többsége évszázadok óta erős antropogén hatásoknak kitett, az erdőfelület mintegy fele még ma is a természeteshez közeli állapotú és bennük természetközeli módszerekkel folyik a gazdálkodás. A magyar erdők viszonylagosan fajgazdagnak mondhatók, amit a hazai flórában megtalálható több mint 150 fa és cserjefaj igazol (Bartha és Mátyás 1996).
A szubmontán dombvidéki bükkösökben, gyertyános tölgyesekben és a kocsánytalan tölgyesekben még ma is jelentős, az erdőleltár statisztikai módszereivel is nyomon követhető mértékben találhatók meg az elegyfafajok (1. sz. táblázat).
1. sz. táblázat. Az 1996. évi LIV “Erdőtörvény” végrehajtási rendeletében szereplő, veszélyeztetett génkészletű fajok (kiemelt példák az 2. táblázatból)
|
Faj/Fajcsoport |
Terület (ha)* |
A veszélyeztetettség oka |
|
Castanea sativa szelídgesztenye |
1130 |
Az Endothia parasitica gomba járványos fellépése |
|
Malus sylvestris vadalma |
** |
kis, elszigetelt populációk és a kultúrfajták beke-reszteződésének (introgressziójának) veszélye |
|
Populus nigra fekete nyár |
4213 |
az euramerikai nemesnyár kultúrfajták bekereszte-ződésének (introgressziójának) veszélye |
|
Pyrus pyraster vadköret |
** |
kis, elszigetelt populációk a kultúrfajták bekeresz-teződésének (introgressziójának) veszélye |
|
Pyrus-kisfajok (Pyrus magyarica, Pyrus nivalis) |
** |
rendkívül kis egyedszámú, elszigetelt populációk és kultúrfajták bekereszteződésének (introgresszió-jának) veszélye |
|
Sorbus sp. berkenye kisfajok |
** |
kis egyedszámú populációk |
|
Quercus pubescens molyhos tölgy Quercus virgiliana olasz molyhos tölgy |
15605 |
az élőhely beszűkülése |
|
Ulmus sp. szil fajok |
1930 |
szilfavésztől megtizedelt populációk |
*Az Erdőállomány adattár szerinti redukált
területek, 1990
** A vadgyümölcs fajok összterülete (a vadcseresznye
nélkül) 872 ha
A második világháború után a központilag irányított, célállomány szemléletű erdőgazdálkodás és a kedvezőtlen környezeti hatások (főként az utóbbi évtizedben mind gyakrabban fellépő aszályos évek) jelentős mértékben visszavetették az elegyfajok részarányát, minek következtében az ezen fajok genetikai készletének megőrzéséhez szükséges tudatosan tervezett és összehangolt intézkedések tovább nem halaszthatók.
Az erdőgazdasági jelentőségű fafajok génmegőrzése - a tartamos erdőgazdálkodás fontos elemeként - már évtizedes múltra tekinthet vissza. Az állományalkotó fajok esetében génmegőrzés jellegű tevékenység már hosszabb ideje létezik a gyakorlatban - a legtöbb esetben a nemesítői munkafeladatok vagy a maggazdálkodás kapcsolódó tevékenységeként - finanszírozása és végrehajtatása az erdőgazdálkodás pénzügyi/felügyeleti eszközeivel részlegesen megoldott.
Más a helyzet a gazdasági jelentőséggel nem bíró, ritkább fajok esetében. A kertészet érdeklődésére számot tartó fajok (például a vadkörte) kivételével a génkészletük megőrzése jobbára passzív intézkedésekre korlátozódott. Mindezekből e fajok génkészletének megőrzésére tett lépések igénye és sürgőssége világosan következik.
A következőkben az intézkedések alapelveit és az eddig elért eredményeket igyekezzük felvázolni.